Fejezet

 1 II     |  Letourneur úr és fia Letourneur András, franciák, Havreból.~Falsten
 2 IV     |      gyógyíthatatlan bánatának - András nyomorék. Szánalmas módon
 3 IV     |       egyenlõ rész jutott önnek. András kétségkívül sajnálatra méltó,
 4 IV     |       födélzetre.~Ott Letourneur András leül egyik padra, melyek
 5 V      |  Kazallon úr! - szólt Letourneur András. - Már 1643‑ban rajongva
 6 V      | feledésbe merültek.~- Egyébként, András úr, - szólt akkor Kurtis
 7 V      |      szólt mosolyogva Letourneur András, - önnek igaza lehet, hanem
 8 VII    |     embernek följönni a lépcsõn. András örvendve szívja magába ezt
 9 VII    |          nem, - felel Letourneur András, - pedig csak szunnyadoztam.~-
10 XVIII  |         apa, - viszonzá a fiatal András, - s én még hozzá teszem,
11 XVIII  |          jegyezte meg Letourneur András. - Tudja ön, Kazallon úr,
12 XVIII  |         Igazad van, apa, - szólt András, - s végre is lehetséges,
13 XVIII  |    hajója elindításán!~- Igazán, András, - kiáltottam föl tréfálva, -
14 XVIII  |     kiszállunk a bazaltsziklára. András elõre megy, mert a talaj
15 XVIII  |    csúcsát koronázza. Letourneur András akkor egy jegyzõkönyvet
16 XVIII  |         helyet.~S valóban, amint András lerajzolta a szigetet, atyja
17 XVIII  |        ide!~- Igen, apa, - felel András, - egy bazalt sonkát, akkorát,
18 XVIII  | legalacsonyabb.~Mikor Letourneur András rajzolását bevégezte, lemegyünk
19 XVIII  |          jegyezte meg Letourneur András, - a staffai barlang óriási
20 XVIII  |      nevét, amint azt Letourneur András elnevezte.~A következõ napokon
21 XVIII  |           Én is boldog! - suttog András.~Mennyi elrejtett szenvedés
22 XIX    |        dolgoztunk is. Letourneur András nyomorék léttére is hozzánk
23 XXI    |          három hetet töltöttünk. András mûvészileg bevéste a barlang
24 XXIV   |          Hozzám közel Letourneur András áll, kire atyja szünet nélkül
25 XXIV   |         Mrs. Kearhez.~Letourneur András szemeivel követi a fiatal
26 XXV    |         többi részét.~Letourneur András fölmászott a fõárboc nagy
27 XXVII  |           teszi hozzá Letourneur András, - ez itt számunkra a legbiztosabb
28 XXVIII |     szintén csak atyjára gondol. András hõsies, keresztényi elszántságot
29 XXIX   |   Rohannak a tutajra.~Letourneur András, miután megvárta, míg miss
30 XXXII  |          szólt hozzám Letourneur András néhány nappal aztán, hogy
31 XXXII  |      megy!~- Míg a szél kedvezõ, András, igaz, hogy ez a tutaj elõnyösebb,
32 XXXII  |      gyakran oktat minket. Mikor András beszél, beteges arca fölélénkül.
33 XXXIV  |          miss Herbey, Letourneur András és én, a vihar ez elõjeleit;
34 XXXIV  |       Herbey? - kérdé Letourneur András a fiatal leányt.~- Nem,
35 XXXIV  |       Herbey, - felel Letourneur András, - fõkép ha mennydörög.
36 XXXIV  |       nevetve.~- Igazán, - szólt András, - s bárcsak mielõbb hallanánk,
37 XXXIV  |        Ej! azt gondolja ön, édes András? - felelém. - Tûrje ön a
38 XXXVIII|        ránt engem is. Letourneur András ragadta meg az egyik lábát,
39 XXXIX  |   átkoznia kellene engem!~- Önt, András?~- Kazallon úr, én csak
40 XXXIX  |         kihal bennem?~Letourneur András és atyja, kik hallják, mit
41 XXXIX  |        suttogva Letourneur úr, - András nagyon gyönge. Fiam meghal
42 XXXIX  |      vegye el!... csak vegye el!~András nem kérdezte, hol vettem
43 XLI    |        Kurtis Róbert, Letourneur András és miss Herbey elég lelki
44 XLVII  |      miss Herbey, sem Letourneur András, sem atyja nem akartak ilyen
45 XLVII  |      csak hallani is!~Letourneur András rá akart rohanni e kannibálokra
46 XLIX   |          miss Herbey, Letourneur András, atyja, meg én, azt lehetetlen
47 LIII   |        javára, mintha Letourneur András indítványozta volna ezt.
48 LIII   |           kérdezi a kormányos.~- András, - válaszol Letourneur úr.~
49 LIII   |         Egy kiáltás hallatszik s András eszméletlen lerogyik.~-
50 LIV    |       fognak.~Ezalatt Letourneur András visszanyerte eszméletét
51 LIV    |          esett hát a sors? Mikor András elájult, csak két név volt
52 LIV    |          végezték be.~Letourneur András nem kérdez egyebet. Megfogja
53 LIV    |          beszélek sejtelmeimrõl. András is bízik, mint én. Szegény
54 LV     |         elfojtani egy sikoltást.~András egyszerre fölugrik.~- Atyám? -
55 LV     |             felel Letourneur úr.~András megragadja atyját s átöleli
56 LV     |         annyit! - szól mogorván.~András hanyatt esik s két matróz
57 LVI    |      áldozatot! Kurtis Róbert és András küzdtek a kannibálokkal
58 LVI    |         követi a dühöngés lázát!~András és atyja legutoljára jönnek
59 LVII   |    együtt imádkozunk.~Letourneur András atyja karjai közt pihen
60 LVII   |     idõsb Letourneur, Letourneur András, Falsten, a kormányos, Daoulas,