Fejezet

 1 I      |          bennünket a nyílt tenger felé. Huntly kapitány fölvonatta
 2 V      |          Liverpoolba indul, észak felé kellene menni s a Golfáramot
 3 V      |      Miért?~- Nem tudom, de kelet felé parancsolta s a Chancellor
 4 V      |  parancsolta s a Chancellor kelet felé megy.~- S nem szólt ön neki?~-
 5 VI     |    kitûzött iránytól s a szél dél felé ragad bennünket. A sötét
 6 VI     |       megfordítani s észak‑nyugat felé tartva, kedvezõbb áramlatokat
 7 VIII   |  jelentékenyen lesodortattunk dél felé.~A hajófenékre vivõ lékek
 8 IX     |       délnyugatnak tartva, a part felé.~- Az utasok mit sem tudnak
 9 X      |       erõvel vitorláz az Antillák felé, melyektõl még több mint
10 XIII   |       boldogtalan Rubyt? A lépcsõ felé rohanok... De a percben
11 XIV    |       füstfellegek szállnak az ég felé. A hátsó fedélzetrõl nem
12 XIV    |        kormánykeréknél álló ember felé fordulva:~- Jobbra a kormányrúddal,
13 XV     |      hajót.~Ötödfél órakor hajnal felé a lángfüggöny, mely a hajó
14 XVI    |           az óceánt, fõleg nyugat felé. Letourneur úr és én, egymás
15 XVI    |           mert csaknem mindig dél felé vitorlázott, mióta a Bermudáknál
16 XVI    |      Aztán felém és Letourneur úr felé fordul s így szól:~- Megtekintem
17 XVIII  |        mely szép domborúan nyugat felé hajlik s nemsokára egy szép
18 XX     |  elindulunk a legközelebbi kikötõ felé. Csak nyolcszáz mérföldnyire
19 XX     |         hajó most már orrával dél felé áll.~Úgy látszik tehát,
20 XXI    |      kérdi Kurtis Róbert a mérnök felé fordulva.~- A tûzijátékhoz
21 XXI    |        ásott aknáknál.~Most a gát felé futunk... A mûvelet teljesen
22 XXIII  |           Róbert a lázongó matróz felé közeledik.~- Nem tanácslom,
23 XXIII  |     Róbert akkor a hátsó födélzet felé fordul, bemegy kabinjába
24 XXIV   |    födélzeten. A matrózok a tutaj felé rohannak, mely még nincs
25 XXVI   |          egyetlenegyszer sem jött felé, hogy állapota felõl tudakozódjék.
26 XXVI   |         fújna s hogy a szárazföld felé hajtana bennünket. Ha bármerre
27 XXVI   |           érzi.~Este tizenegy óra felé két felhõ közé szorítva,
28 XXIX   |   eltávozik.~Mindnyájan azon hely felé pillantunk, hol a hajó elsülyed.
29 XXXI   |          a szél megfordul s kelet felé hajt bennünket, akkor már
30 XXXII  |           a szél gyöngül s reggel felé azt vagyok kénytelen naplómba
31 XXXII  | sebességgel visz bennünket nyugat felé.~Ez kedvezõ körülmény volna,
32 XXXIII |        fölkel s egyenest a háttér felé megy, a tutaj azon része
33 XXXIII |          megy, a tutaj azon része felé, mely az utasok számára
34 XXXVI  |         heverõ matrózok csoportja felé találtam közeledni s hallottam,
35 XXXVII |          mert hiszen a szárazföld felé hajtja tutajunkat. Az árbocot
36 XXXVIII|           tenger árjainak!~Nyugat felé sietünk‑e, az amerikai part
37 XXXVIII|       sietünk‑e, az amerikai part felé, vagy visszavetett a vihar
38 XLII   |           s kezét kinyujtja kelet felé a láthatár egy pontjára.~-
39 XLIII  |          emelkedik egyenest az ég felé. Ha éj volna, ha beestelednék,
40 XLIII  |      aztán lassan eltávozik kelet felé s három óra múlva, a legélesebb
41 XLIV   |       tömegre mutat, mely a tutaj felé úszik, besötétítve a tenger
42 XLV    |        föl kezét a könyörtelen ég felé.~Hallgatom, vajjon valami
43 XLVI   |    iszonyú éhség miatt, mely este felé rendesen a legnagyobb dühvel
44 XLVI   |        hogy most egyenest a tárgy felé haladok.~Ekkor elérkeztem
45 XLVIII |          óra hosszáig sem.~Reggel felé mérges kiabálást hallok
46 XLIX   |         õrjöng s a tutaj elõrésze felé halad, folyvást kiabálva:~-
47 LI     |   irányára, azt véli, hogy nyugat felé haladhatunk, azaz a part
48 LI     |          haladhatunk, azaz a part felé.~Ma a szél teljesen megszûnt.
49 LI     |          valami képzeletbeli part felé. Bizonyos, hogy hiányzanak
50 LII    |        családomat - álmomban!~Dél felé fölébredtem álmomból, ha
51 LII    |       magamról.~Csak tizenegy óra felé kezd a köd oszlani. Mialatt
52 LII    |   Visszatérek a tutaj hátsó része felé s hosszas erõlködés után
53 LVI    |     vadállatok voltak, most az ég felé emelik karjaikat. Néhány
54 LVI    |          szólt a kapitány, nyugat felé kinyújtva karját.~- Miféle
55 LVII   |     hálaadó szava emelkedik az ég felé s mi vele együtt imádkozunk.~
56 LVII   |           láthatárt nézzük nyugat felé.~Egy óra múlva Kurtis Róbert
57 LVII   |      tutajt délelõtt tizenegy óra felé a Maguri‑foknál találták.