bold = Main text
   Fejezet                                       grey = Comment text

 1 II      |           kapták lakásul.~Egyébként itt az utasok névsora, úgy,
 2 IV      |           meglepnek erejének jelei. Itt áll, egyenest, könnyedén,
 3 V       |             által körülfogva.~- Na, itt van az a bûbájos, festõi
 4 XI      |            kívülre is kitört s hogy itt az ideje a csónakokba menekülni.
 5 XV      |             az amerikai partokhoz s itt van‑e közel a szárazföld?~
 6 XVI     |            lábnyi víz a hajó körül. Itt‑ott kiemelkedik néhány sziklacsúcs
 7 XVI     |         azon csak örülhetünk.~Mióta itt a dagály, a hajót környezõ
 8 XVII    |          nagyon is soká maradhatunk itt ezeken a szirteken!~- Ugyan
 9 XVII    |        valami üveg ezen a szirten s itt lesz a sírunk!~Valóban ez
10 XVIII   |            nyert tehetségeit; hanem itt e végtelen óceánon, midõn
11 XVIII   |          vesztett elemek dühöngnek, itt érzi, mily törékeny a hajó,
12 XVIII   |          eredete csak minapi. Nincs itt egyetlen egy kagyló, egy
13 XVIII   |            állat- és növényvilágnak itt még semmi nyomát. A puhányok
14 XVIII   |        tengeri madarak nem kerestek itt menhelyet. Csak a geológus
15 XVIII   |          melyet a sonka domborúlása itt képez. A hajó jobb oldalára
16 XVIII   |       egészen olyannak találják ezt itt, csak hogy kisebb arányokban.
17 XVIII   |         barlangban víz a talaj, míg itt csak a nagyon magas hullámok
18 XVIII   |          gót székesegyház, ez pedig itt csak a kápolnája annak a
19 XVIII   |            s nemsokára nem lesz már itt egy darab kõ, amit ne ismernénk,
20 XVIII   |            ne mentünk volna már. Ez itt tágas birodalom a Chancellor
21 XX      |   megszenesedett faszögek állnak ki itt‑ott s fájdalom, a hajó gerincei
22 XX      |   vitorlákat s a szélhez igazítják.~Itt a nagy perc. A tenger dagad.
23 XX      |        Mivel pedig már át nem megy, itt nem maradhat a hajó e sziklagát
24 XXI     |          körül. Pedig ha vihar jön, itt nem maradhatunk. A Chancellor
25 XXI     |           maradhatunk. A Chancellor itt dirib‑darabokra zúzódik.~
26 XXII    |       Falsten vállat vonva.~- Igen, itt van, - mondja miss Herbey.~
27 XXV     |           Egyébként végsõ menedékül itt van a tutaj, mely pár óra
28 XXVII   |             Letourneur András, - ez itt számunkra a legbiztosabb
29 XXIX    |      legutoljára hagyja el hajóját. Itt az ideje. A kötelet elvágják
30 XXX     | megsemmisítni a hajótörötteket, kik itt egy csoportban úsznak felületén?~
31 XXX     |       hosszú és húsz lábnyi széles.~Itt a neveik azoknak, kik a
32 XXXII   |            Kear házában volt s most itt áll minden támasz nélkül
33 XXXIV   |            nem telik bele két óra s itt lesz teljes dühével. Nos!
34 XXXVII  |            múlva mi mindnyájan, kik itt vagyunk a tutajon...?~-
35 XXXVIII |               Mind egyenlõk vagyunk itt!~A barom! Mintha nem volnánk
36 XXXIX   |            van s mit tollam nem bír itt kifejezni!~Eljött az éj
37 XLII    |             Ha csak valami ár nincs itt, melynek irányát lehetetlen
38 XLIII(6)|                                     Itt a Fahrenheit-féle hõmérõrõl
39 XLVI    |       valamit használna.~Megjegyzem itt, hogy ha a szomjúságot kijátszhatja
40 XLVI    |            jobban szimatolom. Végre itt a nyom, követem s érzem,
41 XLVII   |            azt kell meggondolni: mi itt éhen halunk s társaink közül
42 XLVIII  |         Igen! - szól a kormányos, - itt tolvajnak kell lenni, mert
43 XLIX    |     legiszonyúbb gyötrelem az, hogy itt körültünk ez a tenger víz,
44 LI      |             õ kiabál:~- Szárazföld! Itt a szárazföld!~Ez a szó fölvillanyozná
45 LII     |          megszorítni. Kurtis Róbert itt áll mellettem. Hozzá vánszorgok
46 LII     |        elhagyott!~Délelõtt tíz óra. Itt az ideje, hogy végezzek.
47 LIV     |             megkétszerezõdik, amint itt maguk elõtt látják ez áldozatot,
48 LIV     |              Daoulas is, mindketten itt vannak!~Miss Herbey közeledik
49 LIV     |             hogy a hajó vagy a föld itt lesz pár mérföldnyire tõlünk,
50 LV      |       valóságba s eszembe jut, hogy itt az óra, mikor az iszonyú
51 LVI     |              kiált Kurtis Róbert. - Itt a föld! Még elég jókor!
52 LVI     |        földet még nem láthatjuk, de itt van! - szólt a kapitány,
53 LVII    |             édesvizet találhattunk. Itt kell lenni a szárazföldnek!
54 LVII    |     naponkénti jegyzeteket beírtam, itt vége szakad. Szabadulásunk