Fejezet

 1 IV    |        lecsüggesztve fejét. - Ah, ön nem értheti, hogy mit szenved
 2 IV    |        kárpótlásul nem bírja‑e az ön szeretetét? Az nem csekélység.
 3 IV    |         Én figyelemmel kisérem az ön fiát s mondhatom önnek,
 4 IV    |       elszomorítja õt, az csak az ön szomorúsága.~- Én nem mutatom
 5 IV    |    elfelejteni! Uram, uram, hiszi ön, hogy fiam megbocsátja valaha
 6 V     |          felé megy.~- S nem szólt ön neki?~- Mondtam neki, hogy
 7 VI    |     felelte Kurtis Róbert, - mert ön már figyelemmel kisérte
 8 VI    |        bámuló szemei!... Hajózott ön már vele?~- Nem; most elõször.~-
 9 VI    |            Nem; most elõször.~- S ön ismételve elmondta neki
10 VII   |          felel Letourneur úr.~- S ön nem tudja e zaj okát?~-
11 IX    |    kiállni. - Jobb szeretem, hogy ön mindezt megtudja, Kazallon
12 IX    |           el nem fojthat.~- Tudja ön, hogyan támadt a tûz? -
13 X     |   borzasztó! - ismétli Falsten. - Ön hallatlan oktalanságot cselekedett!~-
14 XI    |           inkább bizonyos neme az ön megadásnak.~Úgy látszik
15 XI    |          egyenest feléjök megy.~- Ön cselekedte ezt? - kérdi
16 XII   |           De Kurtis úr, nem veszi ön számításba azt a körülményt,
17 XII   | Következõleg az a körülmény, amit ön említ, reám nézve nem létezik.
18 XII   |           semmit!...~- Kurtis úr, ön nagyon megindult...~- Uram,
19 XII   |          birok uralkodni magamon! Ön egyedül látta, hogy mint
20 XII   |           délkeletnek mentünk, az ön parancsa szerint.~- Hiszen
21 XII   |         utolsó parancs lesz, amit ön tõlem kap...~- Hallgatom.~-
22 XII   |        semmi sem vagyok a hajón s ön átveszi a parancsnokságot...
23 XVI   |        szól Mr. Kear, - tudja meg ön, hogy nekem nincs kedvem
24 XVI   |      nekem nincs kedvem örökké az ön hajóján maradni, uram s
25 XVII  |          kérdeztem ekkor, - bízik ön Kurtis Róbertban?~- Teljesen
26 XVIII |        Letourneur András. - Tudja ön, Kazallon úr, ezeknek a
27 XVIII |        kiáltottam föl tréfálva, - ön úgy akar rendelkezni a természettel,
28 XVIII |   természettel, mintha ura volna! Ön azt akarja, hogy emelkedjék
29 XVIII |        most megint tüntesse el az ön varázsvesszejének egy ütésére,
30 XXV   |       megvirrad, rászállhatunk.~- Ön tehát nem vesztette még
31 XXXIII|       illeti, - folytatja Owen. - Ön tudja, kapitány, azt a kis
32 XXXIII|      felel a kapitány.~- Mit mond ön?... - kiált Owen.~- Azt
33 XXXIV |         marék sót dobunk.~- Fél‑e ön a vihartól, miss Herbey? -
34 XXXIV |     unalmasak!~- Ej! azt gondolja ön, édes András? - felelém. -
35 XXXIV |        András? - felelém. - Tûrje ön a vihart, ha jön, de ne
36 XXXIV |         folytonos dörgést, amirõl ön szólt.~- Valóban, - szólt
37 XXXVII|        kérdem én.~- Majd megtudja ön késõbb! - felel a kormányos,
38 XXXIX |          mentette meg életemet.~- Ön köszönetet mond nekem, -
39 XXXIX |           Kazallon úr, én csak az ön kínszenvedését hosszabbítottam
40 XXXIX |          ki hozzánk közeledett, - ön kötelességét teljesítette!~
41 XXXIX |       hozzám:~- Kazallon úr, akar ön nekem egy szívességet tenni?~-
42 XXXIX |           e fiatal leányért.~- Ha ön elõtt halnék meg, - szól
43 XXXIX |       habár gyöngébb vagyok, mint ön, - igérje meg, hogy a tengerbe
44 XXXIX |        fog erre jönni semmi hajó, ön jól tudja. Nem. Egyébrõl
45 XXXIX |           szó... Mióta nem ettek, ön, az én fiam és a többiek?~
46 XXXIX |     hangon - ...azt óhajtom, hogy ön kinálja meg Andrást...~-
47 XXXIX |                De hát nem tehetné ön maga?...~- Nem, nem!...
48 XXXIX |           fáradságáért... igen... ön is fog enni belõle... egy
49 XLI   |      hozzá izgatottan, - gondolja ön, hogy ezek a szerencsétlenek...?~-
50 XLI   |           semmi?~- Semmi! S tudja ön, uram, hogy mit jelent az? -
51 XLVIII|          Nem tudom, hogy mit akar ön mondani, - felelem neki.~
52 XLVIII|           De az egész eltûnt. Ért ön engem? Az egész!~- Kutassuk
53 LIII  |      egész addig terjed!~- Jó, ha ön akarja! - szól a kormányos.