Fejezet

 1 II     |     névsorát.~Velem együtt nyolcan vagyunk utasok. Még alig ismerem
 2 V      |       bosszúság 64° 50’ foka alatt vagyunk, a greenwichi délkörtõl
 3 VI     |        milyen hosszúsági fok alatt vagyunk, s miután nem tudjuk pontosan,
 4 VIII   |            hogy a forró égöv alatt vagyunk!~Már hajnalban fölmentem
 5 X      |     következményeit. Huszonnyolcan vagyunk a hajón, talán huszonnyolc
 6 XII    |          lõszerrel töltött aknához vagyunk láncolva s a kanóc már meg
 7 XII    |           azon helyzetben, melyben vagyunk s általam ismert okokból,
 8 XIII   |            elborítják! Tétlenségre vagyunk kárhoztatva s vannak olyan
 9 XIV    |        helyzet mellett is, melyben vagyunk, mindegyikünk érezte annak
10 XV     |            van e hosszú éjbõl. Hol vagyunk? Csak annyi bizonyos, hogy
11 XV     |               nehéz kitalálni, hol vagyunk, mert azok az északnyugati
12 XVI    |           bosszúsan kérdezi:~- Hol vagyunk, uram?~- Nem tudom, - válaszol
13 XVI    |           szüksége van rá, mert el vagyunk lankadva a fáradság és az
14 XVI    |       hosszúság 45° 53’ foka alatt vagyunk.~Akkor megmagyarázza a kapitány
15 XVII   |            de mi mindnyájan készek vagyunk karjainkat fölajánlani s
16 XVIII  |          fúvására. Igazán boldogok vagyunk, hogy így örülni látjuk
17 XX     |        Csak nyolcszáz mérföldnyire vagyunk a paramaribói partoktól,
18 XX     |            rettenetes aggodalomban vagyunk... Hanem a Chancellor csúszni
19 XXVII  |            urak?~- Maradjunk, ahol vagyunk, - feleltem rá.~- Miss Herbey, -
20 XXVII  |         Most már csak huszonhárman vagyunk a hajón. Mennyire fog még
21 XXIX   |           múlva már mindnyájan ott vagyunk, - mindnyájan, Kurtis kapitányt
22 XXX    |             Tehát még tizennyolcan vagyunk, - tizennyolcan ezen a tutajon,
23 XXXI   |          hatszázötven mérföldnyire vagyunk még északkeleten a paramaribói
24 XXXII  | tizenegyedik szélességi fokon alul vagyunk. A hõség napközben szerfölött
25 XXXII  |           tökéletesen egészségesek vagyunk. Egyedül csak Walter hadnagy
26 XXXII  |       folytán, csaknem egy szinten vagyunk velök s farkaik több ízben
27 XXXIII |            az ács s így jobban meg vagyunk védve a tenger ellen.~Az
28 XXXIV  |             mi a viharok területén vagyunk, mert a szél tutajunkat
29 XXXV   |     Nemsokára szilárdul a tutajhoz vagyunk kötözve, a két Letourneur,
30 XXXVI  |           Most már csak tizenhatan vagyunk a tutajon, azaz csaknem
31 XXXVII |  leszaggatott, újakat raknak s meg vagyunk védve ismét a fölcsapódó
32 XXXVII |        ebben a helyzetben, melyben vagyunk, egyikünk sem számíthat
33 XXXVII |       múlva mi mindnyájan, kik itt vagyunk a tutajon...?~- Egy hét
34 XXXVIII|            távol? Most már azt sem vagyunk többé képesek megtudni.
35 XXXVIII|            hogy kiszámíthatná, hol vagyunk. Közel járunk‑e valami parthoz,
36 XXXVIII|     ellenére, hogy a parthoz közel vagyunk. Mindegyikünk a láthatárt
37 XXXVIII|        hanem azért mégis elszántak vagyunk, hogy védni fogjuk magunkat.~
38 XXXVIII|            fegyverezve, míg mi nem vagyunk, reánk nézve félelmesekké
39 XXXVIII|        felel Owen. - Mind egyenlõk vagyunk itt!~A barom! Mintha nem
40 XXXIX  |          úr, - kérdi tõlem, - arra vagyunk kárhoztatva, hogy éhen haljunk
41 XXXIX  |        mulva, mikor egyedül ketten vagyunk, Miss Herbey halkan így
42 XL     |          Most már csak tizennégyen vagyunk! Walter hadnagy karjaim
43 XLI    |      csalétkünket. Amilyen ostobák vagyunk, még csak pár darabkát sem
44 XLI    |    Huszonnyolcból csak tizennégyen vagyunk már s talán nemsokára csak
45 XLIX   |          reánk. Kiszemelt zsákmány vagyunk talán már az õ számukra?~
46 XLIX   |          közt voltak, mint most mi vagyunk s ez igaz is. Többet szenved
47 XLIX   |       csalékony remények közt? Nem vagyunk‑e arra kárhoztatva, hogy
48 L      |           Most már csak tizenegyen vagyunk s nekem úgy látszik, lehetetlen,
49 LI     |                 LI.~Január 24.~Hol vagyunk? Az Atlanti‑óceán melyik
50 LII    |          összeolvasni, hogy hányan vagyunk még. Nekem úgy rémlik, mintha
51 LIII   |     haragosan morognak. Tizenegyen vagyunk a tutajon, mindegyikünk
52 LVI    |    példánkat követni.~- De hát hol vagyunk? - kiáltok föl.~- Legfölebb