Fejezet

 1 IV    |  szemrehányásokat.~Valóban! de ki ne lenne mélyen meghatva, midõn
 2 VIII  | õrködhetnénk szigorúbban, hogy ki ne törjenek!~15‑ikén, amint
 3 VIII  |    állhatom meg, hogy bámulva föl ne kiáltsak.~Kurtis Róbert
 4 IX    |        ajtaját oly módon, hogy be ne hatolhasson a levegõ a hajó
 5 IX    |         hogy a külsõ levegõ hozzá ne férhessen s hogy oxigén
 6 X     |       visszatartani magamat, hogy ne hallgatózzam s következõ
 7 XI    |         pillái.~- Jó! - mondja. - Ne szóljon senkinek egy szót
 8 XI    |     közepett. Ajánljuk neki, hogy ne szóljon senkinek errõl az
 9 XII   |       birnám... Azt óhajtom, hogy ne kelljen többé elhagyni kabinomat...
10 XIII  |           anélkül, hogy rögtön el ne merüljünk. Egy részünk a
11 XV    |         jövõ, azt az Isten tudja! Ne törõdjünk mással, csak a
12 XVII  |        adja, hogy valami szélvész ne rohanjon meg bennünket,
13 XVIII |           Ham‑Rock szirtje! S bár ne jönnének a hajósok közel
14 XVIII |        már itt egy darab kõ, amit ne ismernénk, egy ösvény, melyen
15 XVIII |         ösvény, melyen vidáman át ne mentünk volna már. Ez itt
16 XX    |         nincs többé reá ok, miért ne kapcsolná Kurtis Róbert
17 XXV   |           hajó csöndben maradását ne veszélyeztesse. Reméli,
18 XXV   |   mindjárt eszembe. No, hát miért ne lehetnének a Chancellor
19 XXVI  |     csónak is, a hogy habok össze ne zúzzák, aztán a hátsó födélzet
20 XXVI  |          kisértetbe jön az ember, ne ugorjon‑e bele!~A legénység
21 XXVII |       szükségük, hogy a talp szét ne szakadjon, mielõtt még egészen
22 XXVII |           támogatja fiát, hogy el ne dõljön az árboc ingadozása
23 XXVII |           a legbiztosabb menhely. Ne féljen kegyed semmit...~-
24 XXX   |          már.~De hagyjuk a jövõt, ne gondoljunk másra, csak a
25 XXXI  |      tehát, hogy már mától kezdve ne fogyasszunk többet, mint
26 XXXII |    megrövidítené utunkat. Bárcsak ne csalódnának a kapitány és
27 XXXII |         felelte a fiatal ember, - ne csüggedjünk, hanem bízzunk!~
28 XXXII |       köztünk egyetlenegy sem, ki ne érezné magát csaknem teljesen
29 XXXIII|           s a szél erõsebben fúj. Ne panaszkodjunk, mert kedvezõ.
30 XXXIV |           ön a vihart, ha jön, de ne kívánja.~- Nos! a vihar
31 XXXIV |  nemsokára a legnagyobb erõvel ki ne törjön.~Kurtis Róbertnak
32 XXXV  |     kiemelni helyébõl, hogy ketté ne törjön. A kormányrudat eltörte
33 XXXV  |    hánykódásban a tutaj végre föl ne forduljon s akkor, ide lévén
34 XXXVII|       akármi más, csak a csalétek ne hiányoznék! De egyebünk
35 XXXIX |           neki, kezét megfogva, - ne essünk kétségbe. Hátha valami
36 XXXIX |         mit kíván tõlem?~- Csitt! Ne oly hangosan! Meg ne halljon
37 XXXIX |       Csitt! Ne oly hangosan! Meg ne halljon bennünket valaki!~-
38 XXXIX |    kezembe.~- Vigyázzon, hogy meg ne lássák! - figyelmeztet. -
39 XL    |         már gyakran tették. Isten ne engedje, hogy ez újabb inségre
40 XLI   |          elõvigyázattal, hogy meg ne lássanak, kiszedünk a hadnagy
41 XLI   |     lehetetlen, hogy másodszor is ne sikerüljön. Végre tehát
42 XLI   |           ember, ha valamit tesz, ne félig tegye...~Szájára nyomom
43 XLIV  |     távoztam el oly gyorsan, hogy ne hallottam volna, mikor a
44 XLV   |      felénk hajtja. Csak elõbb ki ne fogyjon ez a felhõ, míg
45 XLV   |          víz?~Reá tekintek. Miért ne volna iható ez a víz, mely
46 L     |        mindennap valami áldozatot ne kelljen följegyeznünk. E
47 LI    |      engedni, hogy «abból hasznok ne legyen»! Íme, föl is kelnek,
48 LIV   |        oly bizonyos vagyok benne!~Ne csodálja senki, hogy most
49 LIV   |        szerencsétlen gyermekemet. Ne tudja meg soha, hogy...~
50 LV    |          apát fia karjai közül.~- Ne ceremóniázzunk annyit! -