Fejezet

 1 III   |          kapitány elismervénye, azaz azon okirat, melyet a Chancellor
 2 IV    |              elmond nekünk egyetmást azon utasok felõl, kikkel még
 3 IV    |              foglal el teljesen s ki azon kívül nem lát a világon
 4 IX    |                 kiáltok föl. - Tehát azon éjjel?...~- Igen, - felel
 5 IX    |            felel rá Kurtis Róbert, - azon éjjel, mikor oly nagy volt
 6 IX    |            nyílást vágatok a hajónak azon a részén, mely benn van
 7 XII   |               szól nyugodt hangon, - azon helyzetben, melyben vagyunk
 8 XIII  |              parancsol. Mindnyájukat azon egy gondolat ragadja meg:
 9 XIII  |          forró levegõnek és füstnek. Azon percben gõzoszlopok árja
10 XVI   |         födélzeten járni s azonkívül azon mértékben, amint az óceán
11 XVI   |       legfölebb kétszáz rõfnyire áll azon helytõl, hol a Chancellor
12 XVI   |      bizonyosan behatolt a hajófenék azon részébe is, hol a Ruby málhái
13 XVI   |   gyapotrétegek merülnek víz alá, de azon csak örülhetünk.~Mióta itt
14 XVIII |     szálljunk ki, s õk elfogadják.~- Azon esetre, ha a sziget eltûnnék, -
15 XX    |              lejebb nem mehet a hajó azon részét is iszkábálni, mely
16 XX    |             Mondanunk sem kell, hogy azon perctõl kezdve, midõn a
17 XX    |       bedobta a medencébe. Egyébként azon a napon nemcsak új hold
18 XX    |            tehát hátul lent hagynak, azon esetre, ha a mûvelet nem
19 XXI   |              reggeli nyolc óra most.~Azon percben, midõn be akarjuk
20 XXI   |          mellett kell maradnia, mert azon helyzetben, amint van, nem
21 XXVI  |            közt. Kurtis Róbert tehát azon törekszik, hogy a tutaj,
22 XXVI  |              haja és szakálla, nincs azon a véleményen, hogy elhagyjuk
23 XXIX  |            akkor szívünkön, mert épp azon pillanatban, midõn a hajó
24 XXIX  |            evezõ gyanánt használtak, azon igyekeznek, hogy visszatérjenek
25 XXIX  |           fájdalmasan elszorul szíve azon pillanatban, midõn el kell
26 XXIX  |         lassan eltávozik.~Mindnyájan azon hely felé pillantunk, hol
27 XXX   |         csoportban úsznak felületén?~Azon huszonnyolc személybõl,
28 XXX   |           eseményeinek följegyzését, azon rendben, amint következnek.~
29 XXX   |            legnagyobb része oda lett azon pillanatban, mikor a Chancellor
30 XXXI  |            jobb, ha nem is számítunk azon véletlenre, hogy valami
31 XXXIII|            háttér felé megy, a tutaj azon része felé, mely az utasok
32 XXXV  |            alatt a tajtékzó tengert.~Azon pillanatban visszanyeri
33 XXXVI |              Csak annyit tudok, hogy azon hullámtorlat után az orkán
34 XXXVII|           kifogyván minden egyébbõl, azon gondolatra jön, hogy valami
35 XLI   |        nyolcvan centiméter hosszúak, azon fajból, melyek szárítva «
36 XLII  |              föláll, mint a többiek.~Azon irányban, amerre Flaypol
37 XLIII |        szemeimmel átfutom a láthatár azon részét, melyet Kurtis Róbert
38 XLIII |        megjelenése nem szülte rögtön azon hatást, melyet várt volna
39 XLIII |           akkor méltán remélhetnénk!~Azon kell hát igyekeznünk, hogy
40 XLIII | észrevegyenek bennünket! Minden áron azon kell igyekezni, hogy észre
41 XLIII |      Egyetlen szó sem hangzik, egész azon percig, midõn az ács Daoulas
42 XLIII |             Én nem tudok többé bízni azon Istenben, ki csak rettenetesebbekké
43 XLIV  |       holttestet keresne köztünk!...~Azon eszközhöz kell tehát folyamodni,
44 LI    |              meg az Atlanti-óceánnak azon részét. A tutaj nagyon hányódik.
45 LI    |          kell kifejezni!~A fölüdülés azon egyetlen módja, melyet azelõtt
46 LII   |                 sorsot fogunk húzni.~Azon pillanatban, midõn már a
47 LIII  |          húzni.~Akit a sors kijelöl, azon osztoznak a többiek.~No
48 LIV   |              szó visszatartotta õket azon pillanatban, midõn már reá
49 LVI   |              a kannibálokkal s éppen azon percben, midõn õket kettõjüket
50 LVII  |         lementünk tehát délnyugatnak azon nap óta, mikor a hajót elhagytuk.