Fejezet

 1 IV     |        beszél velem.~Ma azt mondom neki:~- Andrástól jövök éppen.
 2 IV     |      szomorúsága.~- Én nem mutatom neki! - felel élénken Letourneur
 3 IV     |   Letourneur úr hozzá fut és segít neki a kissé meredek lépcsõn
 4 IV     |        minden alkalommal igyekszik neki valami szívességet tenni.~
 5 IV     |          hajóra, mely nem nyújthat neki annyi kényelmet, mint a
 6 IV     |        petróleum‑kereskedõ oda dob neki.~E fiatal leány igen csinos.
 7 V      |        felé megy.~- S nem szólt ön neki?~- Mondtam neki, hogy ez
 8 V      |           szólt ön neki?~- Mondtam neki, hogy ez nem a szokott út
 9 VI     |            S ön ismételve elmondta neki észrevételeit ez utat illetõleg,
10 VII    |        nekem s most is azt mondja: neki nincs joga ellenszegülni
11 IX     |        hogy így beszél s megigérem neki, hogy mindenki elõtt hallgatok.~ ~
12 X      |       erélyes ember, megmondhatnék neki mindent, hanem Kurtis Róbertnek
13 XI     |     megnyugtatni atyját, ismételve neki, hogy a veszély nem oly
14 XI     |    legnagyobb része lecsillapodik. Neki megteszik, amit Huntly kapitánynak
15 XI     |         rémület közepett. Ajánljuk neki, hogy ne szóljon senkinek
16 XII    |        Kurtis Róbert s parancsolja neki, hogy hívja a kormányost.~
17 XII    |  megjelenik.~- Kormányos, - mondja neki Kurtis Róbert, - gyûjtse
18 XVI    |  veszéllyel szembeszállva, sikerül neki fölhozni õt a födélzetre.
19 XVII   |    kegyelmét, hogy Huntly kapitány neki adta át a hajó parancsnokságát.
20 XX     |         nem mer teljes vitorlákkal neki szállni annak a gátnak,
21 XXII   |          hadnagy jelentést tesznek neki. Rossz jel.~A szivattyúzás
22 XXIII  |    Róberttel, azonban Jynxtrop int neki s mindnyájan hozzálátnak
23 XXVI   |         eszik. Miss Herbey nem bír neki máskép könnyebbülést szerezni,
24 XXIX   |           Szállj be, öreg! - kiált neki a kapitány.~- A hajó elsülyed? -
25 XXXI   |        megeheti, ahogyan és amikor neki tetszik. A vizet illetõleg,
26 XXXII  |          bizonyosan! Õ a kapitány, neki nemcsak a saját életét,
27 XXXIII |        beszélgetések nem tetszenek neki. Fölteszi magában, hagy
28 XXXVII |          sem mentheti meg õt. Nos, neki legalább nem kell sokáig
29 XXXVII |         horogra. Miss Herbey odaad neki egy darabot a vörös sálból,
30 XXXVIII| fõbujtogató Owen s a néger szolgál neki segéd gyanánt. E két ember
31 XXXVIII|         részeg csoportot, egyenest neki megy.~- Mit akarsz? - kérdi
32 XXXIX  |          reményt nyújthattam volna neki? Arcába dobtam a nyers igazságot!
33 XXXIX  |          ez atya!~- Uram, - mondom neki, kezét megfogva, - ne essünk
34 XXXIX  |      Letourneur Andráshoz s átadom neki ezt a darabka kétszersültet, «
35 XXXIX  |             szól aztán.~Azt mondom neki, hogy Letourneur úr már
36 XXXIX  |          bizonyosan megint adhatok neki... csak vegye el!... csak
37 XLI    | helyrehozhatlan.~- Hanem, - mondom neki, - miután elsõ ízben sikerült
38 XLII   |           hogy ha lehet, nyujtsunk neki valami könnyebbülést.~Hanem
39 XLII   |            Owenhoz s megmagyarázom neki, hogy mit akarok csinálni.
40 XLII   |        hányás némi nyugalmat adott neki kis idõre. Végre szólhat.
41 XLVI   |           tudta nélkül, annál jobb neki... és nekem.~Hobbart nem
42 XLVI   |           úgy érdekemben áll, mint neki hallgatni. Nem akarom, hogy
43 XLVIII |         akar ön mondani, - felelem neki.~Daoulas s néhány más matróz
44 LII    |        lelki nyugalommal mondom el neki. A kapitány nem felel egyebet,
45 LIV    |          fiáért s miután nem adhat neki már egyebet, odaadja érte
46 LIV    |        egyszerûen csak annyit mond neki, hogy a sorshúzást nem végezték
47 LVII   |         fiam nem beteg!... - mondá neki Letourneur úr.~Miss Herbey
48 LVII   |         teljes szívünkbõl óhajtunk neki.~ ~-&-~