Fejezet

 1 IV     |   kétségkívül sajnálatra méltó, de hát kárpótlásul nem bírja‑e
 2 IV     |        volna valaha mosolyogni. De hát kire, miért mosolyogna a
 3 VIII   |            gondoskodjék magáról.~- Hát mit csinálnál te, Owen? -
 4 VIII   |       kapok utánozni õket. Levetem hát cipõimet, lehúzom a harisnyát
 5 XI     |           kérdi Rubytól.~- Ej, no, hát, igen! én tettem! - felel
 6 XI     |           doboz olyan alkalmatlan, hát hajíttassa a tengerbe! Az
 7 XI     |           reákiáltok:~- Nyomorult! Hát nem tudja, hogy tûz van
 8 XII    |            az ember, ha nem õrült, hát legalább meg van zavarodva
 9 XIII   |           már a lángok emésztenek.~Hát elveszni hagyjuk azt a boldogtalan
10 XIV    |           lángok közt elveszni!~De hát az a klórsavas káli nem
11 XV     |         felelt Kurtis Róbert. - De hát milyen ez? Vajjon nem borítja‑
12 XVI    |       térképen megjelölve. Hogyan, hát létezhetnek ilyen szirtek
13 XVII   |          mint kellene.~Mulatságunk hát igen kevés lehet a hajón.
14 XVII   |            változatos, az igaz, de hát legalább alkalmunk nyílik
15 XVIII  |           járnak hajók. Vizsgáljuk hát meg gondosan s meg fogjuk
16 XVIII  |          szüksége lehet rám, végre hát enged kérésemnek.~Miss Herbey
17 XXV    |      percben mindjárt eszembe. No, hát miért ne lehetnének a Chancellor
18 XXV    |     fölfordítná.~Újabb tutajt kell hát összeállítni s azonnal hozzá
19 XXVI   |       mesterségem. Értek hozzá. No hát! Az Isten verjen meg engem,
20 XXVI   |           habok mozgását. Mi lehet hát?~Aztán a hold újra felhõk
21 XXVII  |       Nincs, kormányos úr.~- Akkor hát elvitte a víz!~A kis csónak
22 XXIX   |      világon.~- El végkép.~- Akkor hát beszállok, - felel O’Ready,
23 XXXVII |    Mindenáron valami pótlékot kell hát a tengerbõl szereznünk, -
24 XXXVII |          is. Csak ez a nehéz dolog hát: az elsõ halat megfogni!~
25 XXXVII |        lesz semmi eredménye. Hanem hát megpróbálja, a zsinegeket
26 XXXVIII|       Imádkozzál, mert meghalsz!~- Hát olyan nagyon szeretnének
27 XXXIX  | felelhettem így e fiatal leánynak? Hát nem találtam egy vigasztaló
28 XXXIX  |          dobtam a nyers igazságot! Hát minden szelídebb emberi
29 XXXIX  |     halljon bennünket valaki!~- De hát mondja!...~- Azt akarom... -
30 XXXIX  |        kinálja meg Andrást...~- De hát nem tehetné ön maga?...~-
31 XXXIX  |      fiatal ember mohón elkapja.~- Hát az atyám? - szól aztán.~
32 XLI    |   kormányos furcsa hangon. - Hanem hát joguk volt hozzá!~- Joguk? -
33 XLI    |            elkezdem... elkezdem!~- Hát miért nem ereszti le ismét
34 XLI    |   megtörtént s mégis élünk!~Élünk! Hát életnek lehet ezt nevezni?
35 XLIII  |            remélhetnénk!~Azon kell hát igyekeznünk, hogy a hajón
36 XLIII  |           brigg figyelmét. Vonjunk hát föl valami zászlót az árboc
37 XLV    |            egész csak sûrû köd.~De hát nem fejlõdhetik‑e ki esõ
38 XLVI   |           föl hatalmasabban.~Nincs hát semmi eszköz, hogy horog
39 XLVI   |     elõrészén kell lenni.~Fölkelek hát, elhagyom helyemet, négykézláb,
40 XLVII  |            visszatartani õt.~Pedig hát joguk volt hozzá e szerencsétleneknek!
41 XLVII  |         tetõpontjára hágott.~Pedig hát azt kell meggondolni: mi
42 XLVII  |     gondolatokra ragadtatik elmém? Hát e kannibálokat jobban irigylem,
43 XLVIII |       kétségbeesés szállja meg.~De hát ki cselekedte azt? Miss
44 LII    |       földnek közel kell lenni!...~Hát Kurtis Róbert még mindig
45 LIII   |            osztoznak a többiek.~No hát legyen úgy! Ha a sors engem
46 LIII   |            eszméletlen lerogyik.~- Hát tovább! - kiált ordítva
47 LIV    |           sem hiányzik. Kire esett hát a sors? Mikor András elájult,
48 LVI    |            példánkat követni.~- De hát hol vagyunk? - kiáltok föl.~-