Fejezet

 1 I      |   szögletén. A Chancellor vitorlái akkor éppen a szélnek fekszenek
 2 V      |      Egyébként, András úr, - szólt akkor Kurtis Róbert, - a költõkkel,
 3 VI     |        kapitány õrült?~- Ha õrült, akkor Kazallon úr, majd meglátom,
 4 VII    |    Letourneur, - te mélyen aludtál akkor, mert én is fölébredtem
 5 IX     |          égett a hajó. A kirakodás akkor gyorsan történt s az árú
 6 XI     |          meg, mert jól tudta, hogy akkor a kapitány föl nem veszi.~-
 7 XII    |        fölhasználjuk csónakainkat, akkor elhagyjuk a hajót. Ha ellenben
 8 XII    |            káli, ha nem kap ütést, akkor is?~- Bizonyára, - felel
 9 XIII   |      nyaldosva.~Sikoltozás hangzik akkor. Mrs. Kear miss Herbey által
10 XIII   |            meglátom Huntly Silast, akkor eszembe jut, hogy még egy
11 XV     |          Reméljük, hogy megállják!~Akkor látom, hogy Kurtis Róbert
12 XV     |       számítás nélkül. Ha így van, akkor remélhetjük, föltéve, hogy
13 XV     |    magányos szirten feneklett meg, akkor igyekszünk, hogy ismét elindíthassuk
14 XV     |  sötétségben? Hadd legyen nappal s akkor meglátjuk.~Kurtis Róbert
15 XVI    |       Semmi föld! - felel hidegen.~Akkor Mr. Kear elõlép s bosszúsan
16 XVI    |       hosszúságot ha kisüt a nap s akkor megtudjuk, hogy a szélvész
17 XVI    |            53’ foka alatt vagyunk.~Akkor megmagyarázza a kapitány
18 XVIII  |            hajója sérüléseit, mert akkor nem kellene fáradoznia a
19 XVIII  |       koronázza. Letourneur András akkor egy jegyzõkönyvet vesz elõ
20 XIX    |         könnyû lesz‑e betömni, azt akkor tudjuk meg, ha a gyapotszállítmányt
21 XIX    |           féloldalra van fektetve, akkor a hullámok végkép tönkre
22 XX     |      víztõl, folyvást úszkált, még akkor is, ha nem volt dagály.
23 XX     |         nincs több kétszáz lábnál. Akkor feszesen meghúzzák a láncokat,
24 XXI    |         lõpornál is különb, - szól akkor Falsten.~- Mi az? - kérdi
25 XXIII  |         emelvényére.~Kurtis Róbert akkor a hátsó födélzet felé fordul,
26 XXIV   |           a fegyelmetlenség kitör, akkor rettenetes lenne a helyzet,
27 XXVII  | északkeletrõl délnyugatra fordult, akkor kihajt bennünket vissza
28 XXVII  |             Nincs, kormányos úr.~- Akkor hát elvitte a víz!~A kis
29 XXIX   |         Remegõ gyötrelem nyilal át akkor szívünkön, mert épp azon
30 XXIX   |   árbockosarakig fölhágott! - csak akkor bírt a Chancellorhoz visszatérni
31 XXIX   |          vezényelt!~Az irlandi még akkor is ott maradt a hátsó árbockosarában.~-
32 XXIX   |            világon.~- El végkép.~- Akkor hát beszállok, - felel O’
33 XXXI   |            hajózás kell tehát, még akkor is, ha a legszerencsésebb
34 XXXI   |         kelet felé hajt bennünket, akkor már nem két, hanem négy
35 XXXI   |   csapásokat fog reánk mérni, csak akkor szorulunk a végsõ nélkülözésre!~ ~
36 XXXV   |           végre föl ne forduljon s akkor, ide lévén kötözve a szálfákhoz,
37 XXXVII |      odaint magához. Leülök mellé. Akkor összeszedi minden erejét
38 XXXVIII|           az a sovány adag, melyet akkor elégtelennek tartottunk,
39 XXXVIII|           és az ács. Kurtis Róbert akkor odamegy s így szól hozzá:~-
40 XLII   |          akar inni abból a vízbõl.~Akkor megkisértem azzal idézni
41 XLIII  |         emelkedni s ha ezt elérte, akkor balra fordítja vitorláit
42 XLIII  |            jönne a szél irányában, akkor méltán remélhetnénk!~Azon
43 XLIX   |           keveset szenvedtek, mert akkor jóllaktak s némileg helyreállították
44 L      |     bennünket valami hajó. Ha nem, akkor megszûnt élni az utolsó
45 LII    |    mormogja:~- Madarak!... De hisz akkor... a földnek közel kell
46 LIV    |           hajóval sem találkozunk, akkor szegény társunk legyen az
47 LIV    |            hallatszik.~A kormányos akkor eldobja bárdját s tompán