Fejezet

 501 XXII   |                mélyebbre merült a vízbe s mozgása mindinkább nehézkesebbé
 502 XXII   |              matrózok közt. A kormányos s a kapitány azonban elõljárnak
 503 XXII   |          azonban elõljárnak jó példával s az utasok is oda állnak
 504 XXIII  |              folytáig küzdünk erélyesen s megakadályozzuk, hogy a
 505 XXIII  |             megy le újra körültekinteni s én az áccsal és a kormányossal
 506 XXIII  |           gyapotot kimozdítunk helyébõl s amint füleinket odatartjuk
 507 XXIII  |       sikeresebben lehetne szivattyúzni s kétségkívül ismét fölemelhetnénk
 508 XXIII  |           eresztenek le a hajó gerincén s odáig csúsztatják, ahol
 509 XXIII  |                 kissé apasztják a vizet s megújult bátorsággal kezdünk
 510 XXIII  |            szivárog be, de már kevesebb s estig kiderül, hogy a víz
 511 XXIII  |                beszivárog a hajófenékbe s egy pillanatig sem hagyjuk
 512 XXIII  |               éjen át a külsõ nyomásnak s december 3‑án reggel a kormányos,
 513 XXIII  |               szivattyúknál, mint eddig s ráfordítjuk utolsó erõnket.
 514 XXIII  |              láncot akaszt a nagy lékre s kézrõl‑kézre megy a veder.~
 515 XXIII  |             ajkai befelé csucsorodottak s vad kifejezésû szemein vörös
 516 XXIII  |           társai közül követik példáját s köztük látom a szakácsot
 517 XXIII  |              térjenek vissza a munkához s Owen arra azt feleli, hogy: «
 518 XXIII  |                fordul, bemegy kabinjába s egy töltött revolverrel
 519 XXIII  |               azonban Jynxtrop int neki s mindnyájan hozzálátnak megint
 520 XXIV   |              hajó mozdulatai nehézkesek s minthogy igen bajosan bír
 521 XXIV   |                tenger árja el‑elborítja s beömlik a födélzet lékein.
 522 XXIV   |       fenyegetéseire folytatja a munkát s akár tetszik nekik, akár
 523 XXIV   |                  mely szüntelen megújul s melynek szintje óráról‑órára
 524 XXIV   |       hajófenéket, hol hónukig ér a víz s már majd bele fulnak; visszatérnek
 525 XXIV   |               csak egy módja maradt már s másnap, 4‑én, a hadnagy,
 526 XXIV   |              ácsnak, Daoulasnak szólnak s abban állapodnak meg, hogy
 527 XXIV   |               és gerendákból fûrészelik s állítják össze a tutajt.
 528 XXIV   |                percben aránylag csöndes s ez könnyítni fogja ezt a
 529 XXIV   |               fûrészekkel és fejszékkel s elvagdalják a gerendákat,
 530 XXIV   |           körülbelül negyven láb hosszú s huszonöt láb széles lesz.~
 531 XXIV   |             uram, - felel a bátor leány s aztán mindjárt visszatér
 532 XXIV   |        szemeivel követi a fiatal leányt s szomorúság ül arcára.~Este
 533 XXIV   |             Róbert leszalad a kabinjába s egy térképpel, fokmérõvel
 534 XXIV   |                nincs egészen elkészülve s még hiányzik a felsõ része,
 535 XXIV   |            agyamon átrohannak e percben s lehetetlen leírni, mily
 536 XXIV   |              már elõbb oda ért, mint én s magával akarja vinni Andrást
 537 XXIV   |               csak megszûnik a sûlyedés s mikor a hajó födélzete már
 538 XXV    |           fölkapta a fiatal Letourneurt s átfutván a víz alá merült
 539 XXV    |               Róbert visszatért helyére s a hátsó födélzeten áll.
 540 XXV    |          kormányost; az árbockosarakban s a vitorlarudakon a hajószemélyzet
 541 XXV    |       boldogulni, nem akart megmozdulni s ott maradt a hátsó födélzeten,
 542 XXV    |              behuzatott minden vitorlát s leszedette az elõárbocot
 543 XXV    |              Fölkeresem Kurtis Róbertet s ezt a kérdést intézem hozzá.~-
 544 XXV    |           Kazallon úr, de a tenger árja s a szél odább viheti s ha
 545 XXV    |              árja s a szél odább viheti s ha néhány napig így marad,
 546 XXV    |               pár óra alatt készen lesz s mihelyt megvirrad, rászállhatunk.~-
 547 XXV    |               árbockosarakba menekültek s végre parthoz érkezvén,
 548 XXV    |             akik addig életben maradtak s kiállták a fáradalmakat
 549 XXV    |                 alámerült fekvése miatt s az összeácsolt talp, bizonyosan
 550 XXV    |                 szerencsétlen õrjöngõk.~S el akarják vagdalni a köteleket,
 551 XXV    |             hogy az árbocokat ledöntsék s rögtön új tutajt készítsenek
 552 XXV    |               visszanyerik hidegvérüket s habár egyik és másik dúl‑
 553 XXV    |       megvirradt, Kurtis Róbert fölmegy s figyelmesen körüljártatja
 554 XXV    |        elindulni, mert nagy a hullámzás s azt a törékeny kis lélekvesztõt
 555 XXV    |            tutajt kell hát összeállítni s azonnal hozzá is kezdenek.~
 556 XXV    |                volt, a hátsó födélzeten s nagy bajjal föl is jutott
 557 XXV    |             után az árbocok közt úszott s melyeket idejekorán összegyûjtöttek,
 558 XXV    |                  fölhúzták az árbocokra s szilárdul a kötelekhez kapcsolták.
 559 XXV    |       kétszersült és ivóvíz van ezekben s ebbõl áll most összes élelemtárunk.~ ~
 560 XXVI   |               egészen az árbockosarakig s ruháinkat átnedvesíti, mintha
 561 XXVI   |                  aztán a hátsó födélzet s az elõrészen lévõ emelvény.
 562 XXVI   |                zúg, mint valami szirten s egyenként szaggatja le a
 563 XXVI   |             hullámcsapásra megrezzennek s az ember azt hiszi, mindjárt
 564 XXVI   |               az örvény vonja az embert s csaknem kisértetbe jön az
 565 XXVI   |     vitorlarudakat, mind erre fordítják s Kurtis Róbert felügyelete
 566 XXVI   |               többet az árbockosarakban s fordítsunk rá kellõ idõt,
 567 XXVI   |               eszébe, hogy ezt mondtam!~S miután e szavakkal, mintha
 568 XXVI   |                vén irlandi elhallgatott s egy szót sem szólt többé.~
 569 XXVI   |              észreveszem, hogy Mr. Kear s az ex‑kapitány, Huntly Silas
 570 XXVI   |             szorongatná az ex‑kapitányt s mintha az némi ellenvetéseket
 571 XXVI   |           nézegeti a tengert és az eget s fejét csóválja. Végre valami
 572 XXVI   |                 árboc kötelein lekúszik s tovább kapaszkodva eljut
 573 XXVI   |              hol a matrózok közé vegyül s elvesztem õt szem elõl.~
 574 XXVI   |           tulajdonítok ennek az esetnek s visszamegyek föl a nagy
 575 XXVI   |                 A nap nagyon forrón süt s a vitorla nélkül, mely sátorernyõ
 576 XXVI   |        kétszersültbõl, szárított húsból s személyenként fél pohár
 577 XXVI   |           szólít az elõtér emelvényérõl s könyörög nekik, hogy segítsék
 578 XXVI   |               Hanem még jobban könyörög s ígéri, hogy jól megfizeti,
 579 XXVI   |               hátsó árboc vitorlarúdját s onnan följutnak az árbockosárhoz.~
 580 XXVI   |                Bizonyosan sokat kérnek, s Mr. Kear keveset akar adni.
 581 XXVI   |                 felek mégis megegyeznek s Mr. Kear kihúz övébõl egy
 582 XXVI   |               Az figyelmesen megolvassa s én legalább száz dollárra
 583 XXVI   |               nyúlik végig a láthatáron s pirosas színben ég, ami
 584 XXVI   |            ismét északkelet felõl fújna s hogy a szárazföld felé hajtana
 585 XXVI   |                 pirossága miatt aggódik s szeretné kitalálni, milyen
 586 XXVI   |           kezemet, de egy szót sem szól s lemegy elfoglalni szokott
 587 XXVI   |                néha‑néha a kötelek közt s megrezdíti érctartóit. Hanem
 588 XXVI   |             hullámok hánykolódnak rajta s nyilván valami távoli viharnak
 589 XXVI   |                 a hold ragyogva fénylik s a habok is tündöklenek,
 590 XXVI   |         volnának megvilágítva.~Fölállok s körülnézek. Furcsa! nekem
 591 XXVI   |              mély homály terül el ismét s én lefekszem a baloldali
 592 XXVII  |              sötét árny Kurtis kapitány s a kormányos. Szavaik, melyeket
 593 XXVII  |                 melyeket a habok zúgása s a szél bömbölése közt nem
 594 XXVII  |                ez éjjel lejjebb sülyedt s most már a hajó orremelvénye
 595 XXVII  |            hullámok nagyon akadályozzák s a legnagyobb vigyázatra
 596 XXVII  |                Letourneur mellettem áll s az apa támogatja fiát, hogy
 597 XXVII  |                 fölemelkedik e szavakra s Mrs. Kearre mutatva, ki
 598 XXVII  |              hajó orránál az elõárbocon s majdnem rögtön utána észreveszik,
 599 XXVII  |    összebeszéltek tehát, hogy elszöknek s pénzzel megvesztegettek
 600 XXVII  |              kapitány elhagyta hajóját! S ellopták elõlünk azt a csónakot,
 601 XXVIII |         Hihetõleg szétmállottak oldalai s érezzük, hogy lassanként
 602 XXVIII |                ma este elkészül a tutaj s beleszállhatunk, hacsak
 603 XXVIII |               vannak egymáshoz csatolva s miután keresztben állnak
 604 XXVIII |              árbockosár a tenger fölött s az elõárbocnak, mely rézsút
 605 XXVIII |            Falsten most is csak Falsten s Uram bocsáss! ez a mérnök
 606 XXVIII |                  a fiatal leány ápolása s az én ápolásom mellett is.~
 607 XXVIII |                 Néhányszor fölsóhajtott s mindennek vége volt. Miss
 608 XXVIII |                szegény asszony lelkéért s e sok nyomorgás elsõ áldozata
 609 XXIX   |           orrmánya már egészen elmerült s a rézsutos elõárboc csúcsa
 610 XXIX   |                Hanem a tutaj készen áll s megrakva mindennel, amit
 611 XXIX   |              hab tova ragad!~Két matróz s egy matrózinas elvesztik
 612 XXIX   |         matrózinas elvesztik az eszöket s beugornak a tengerbe. Mindjárt
 613 XXIX   |               egy percig vergõdni látok s karjaikat felénk nyújtogatni,
 614 XXIX   |             kötelet dob most Daoulasnak s a tutaj ismét hozzá, van
 615 XXIX   |             támad a sülyedõ hajó helyén s levegõvel telt roppant bugyborékok
 616 XXIX   |            mindnyájan, Kurtis kapitányt s a vén matrózt O’Readyt kivéve.~
 617 XXIX   |            mikor a víz már derekáig ér.~S fejét csóválva fölugrik
 618 XXIX   |               ideje. A kötelet elvágják s a tutaj lassan eltávozik.~
 619 XXX    |           szabálytalan négyszöget képez s körülbelül negyven lábnyi
 620 XXX    |            elhagytuk az amerikai partot s eléggé megnehezedett‑e keze
 621 XXX    |        gondoljunk másra, csak a jelenre s folytassuk e dráma eseményeinek
 622 XXX    |       tizennyolcunkat kell ellátni vele s hogy sok nap elmulhatik,
 623 XXX    |                 azt használjuk takaróul s egyszersmind födélül. Daoulas
 624 XXX    |                 födélzeten volt lerakva s az elsõ tutaj számára szánva,
 625 XXX    |             midõn a hajó víz alá merült s attól a perctõl kezdve nem
 626 XXXI   |          gondoljunk, legyünk egyetértõk s Isten ótalmazzon bennünket!~
 627 XXXI   |                szél, mely e percben fúj s melynek irányát megnézte
 628 XXXI   |                  hogy azt fölhasználjuk s mielõbb elérhessük az amerikai
 629 XXXI   |               hagyott a tutaj elõrészén s két szárnyrudat állított
 630 XXXI   |            árboc. A vitorla is fölvonva s eligazítva a szél iránya
 631 XXXI   |        eligazítva a szél iránya szerint s a tutaj észrevehetõleg elõre
 632 XXXI   |               menni akar. Kurtis Róbert s Falsten mérnök tanácsaikkal
 633 XXXI   |          hosszasági és szélességi fokot s mikor elérkezik a dél, tiszta
 634 XXXI   |               vagy francia hajók járnak s jobb, ha nem is számítunk
 635 XXXI   |                vagy ha a szél megfordul s kelet felé hajt bennünket,
 636 XXXI   |            hanem négy hónap, hat hónap, s mit csinálunk, ha az élelem
 637 XXXI   |         tanácsot kért tõlünk e tárgyban s mi elhatároztuk, hogy szigorúan
 638 XXXI   |                 gallonra4 becsülhetjük, s mindenki négy decit kap
 639 XXXI   |               egyebünk, mint egy üstünk s az öreg irlandi pléh pohara,
 640 XXXI   |             esõre, mely ivóvizet adhat, s a halászatra, mely táplálékot
 641 XXXI   |               az intézkedések történtek s elhatároztuk, hogy szigorúan
 642 XXXI   |                  mely elõvigyázatra int s csak ha a sors szakadatlan
 643 XXXII  |                van, mert a szél gyöngül s reggel felé azt vagyok kénytelen
 644 XXXII  |               már oly igen a bágyadtság s arca visszanyerte szokott
 645 XXXII  |               napközben szerfölött nagy s a nap tündöklõen ragyog.
 646 XXXII  |       betakarjuk magunkat a vitorlákkal s alszunk.~- Kazallon úr, -
 647 XXXII  |           rettenetes megpróbáltatásokon s nem folytatódnak azok tovább.
 648 XXXII  |              megy végbe, azt nem tudom, s nem mondhatom meg, hogy
 649 XXXII  |               matrózoknak hosszú az idõ s legnagyobb részök alszik
 650 XXXII  |        társaságunknak. Eredeti szellem, s az õ módja, mellyel a dolgokat
 651 XXXII  |               Néha megfogja a fia kezét s egész órák hosszáig kezében
 652 XXXII  |                 csak atyát talált volna s miss Herbey oly bizalommal
 653 XXXII  |                a Mrs. Kear házában volt s most itt áll minden támasz
 654 XXXII  |             által tiszteletet parancsol s nem illette még idáig egy
 655 XXXII  |              kifejezi azt, amit értek - s ilyen viszonyok közt kevés
 656 XXXII  |               csodálatraméltó halászat, s ezen a napon ünnepet ülünk
 657 XXXII  |          elõrészen. Mily pompás lakoma! S mennyit megkíméltünk élelmi
 658 XXXII  |                Már most csak esõ jöjjön s minden jó lesz.~Fájdalom,
 659 XXXII  |               öl hosszú. Úszó-szárnyaik s testök felsõ része fekete,
 660 XXXII  |               egy szinten vagyunk velök s farkaik több ízben rémítõ
 661 XXXII  |                  ha nem jönnének vissza s nem követnének bennünket
 662 XXXIII |                  Ma megváltozott az idõ s a szél erõsebben fúj. Ne
 663 XXXIII |              úszni a nehézkes alkotmány s most már hosszas nyomot
 664 XXXIII |            felhõk borították el az eget s a hõség valamivel kisebb
 665 XXXIII |           erõsebben hintázta tutajunkat s két vagy három hullám átcsapott
 666 XXXIII |           kerítést bírt csinálni az ács s így jobban meg vagyunk védve
 667 XXXIII |              ellen.~Az élelmiszereinket s ivóvizünket tartalmazó hordókat
 668 XXXIII |            sargasso név alatt ismeretes s mely hasonló ahhoz, amilyet
 669 XXXIII |             szárát rágcsálni. Megteszik s ez a cukros nedv egészen
 670 XXXIII |              egészen fölüdíti gégejöket s ajkaikat.~Különben semmi
 671 XXXIII |               Szél nem fújja a vitorlát s a tutaj egy helyen áll.
 672 XXXIII |           matróz megfürdött a tengerben s ez a fürdés valóban könnyebbséget
 673 XXXIII |            cápák úszkálnak a habok közt s egyikünk sem követi ama
 674 XXXIII |             embert lassú láz sorvasztja s enyhíteni nem tudunk szenvedésén,
 675 XXXIII |                fiú bizonyosan mellbeteg s egy idõ óta a betegség rettenetesen
 676 XXXIII |               köhécsel; lélekzete rövid s nagyon izzad, fõleg reggel;
 677 XXXIII |             sugarai áthatnak sátorunkon s a hõség által eltikkasztva,
 678 XXXIII |         hadnagyot szörnyen gyötri a láz s õ többet szenved a szomjúság
 679 XXXIII |             kisasszony, - válaszolám, - s mi nem tehetünk érte semmit,
 680 XXXIII |                 szélére megy, ahol leül s kezeire támasztva fejét,
 681 XXXIII |                 Flaypol, Burke matrózok s a néger Jynxtrop. Susogva
 682 XXXIII |             Jynxtrop. Susogva beszélnek s kezeikkel hevesen hadarásznak,
 683 XXXIII |           beszélgetés végén Owen fölkel s egyenest a háttér felé megy,
 684 XXXIII |                már õ elõtte ott termett s szemközt áll Owennal.~A
 685 XXXIII |           farkasszemet néz kapitányával s vakmerõn szól:~- Kapitány,
 686 XXXIII |            szemébe néz Kurtis Róbertnek s förtelmes vigyorgás húzódik
 687 XXXIII |      követelését, de visszatartja magát s anélkül, hogy egy szót szólna,
 688 XXXIV  |                mutatkozik a tutaj körül s ismét nagy mennyiséget lehet
 689 XXXIV  |               berakják egy üres hordóba s élelmiszereink e szaporodása
 690 XXXIV  |                  határozott alak nélkül s elborítják az ég nagy részét.
 691 XXXIV  |                természet próbát tartana s elfelejtjük a jelen helyzetet,
 692 XXXIV  |                világítás mellett nézzük s a borszeszbe egy marék sót
 693 XXXIV  |              mint valami énekes hangja. S hogy megmondjam önnek az
 694 XXXIV  |               Igazán, - szólt András, - s bárcsak mielõbb hallanánk,
 695 XXXIV  |              külön szempontból tekintik s én hallgatom õket, amint
 696 XXXIV  |           összébb húzódik fejünk fölött s elfátyolozza az ég utolsó
 697 XXXIV  |         villámló fényt vet e sûrû tömeg s apró szürkés fellegek látszanak
 698 XXXIV  |              levegõ nagyon száraz lévén s ennélfogva rossz vezetõ,
 699 XXXIV  |                 dörgésekkel rohanhat ki s lehetetlennek tartom, hogy
 700 XXXIV  |                törjön.~Kurtis Róbertnak s a kormányosnak is ez a véleménye.
 701 XXXIV  |                a forró földövön jön elõ s tele van mindazzal a vízgõzzel,
 702 XXXIV  |            megjegyzést már régen tették s azt hiszem, hogy igaz.~-
 703 XXXIV  |                  nem telik bele két óra s itt lesz teljes dühével.
 704 XXXIV  |             nagyobb területre terjednek s száz‑százötven foknyi területet
 705 XXXIV  |             Szerintök a tenger «készül» s a távolban valami vihar
 706 XXXIV  |                 eltûnik a nedves ködben s majdnem azt mondhatnók,
 707 XXXV   |                  mely a vitorlát tartja s rögtön lebocsátja a vitorlarudat.
 708 XXXV   |             matróz el nem kiáltja magát s nem figyelmeztet, fölfordult
 709 XXXV   |                fölfordult volna a tutaj s talán a tengerbe hullunk.
 710 XXXV   |               hullám rendetlen mozgását s nem hányódik ugyan jobban,
 711 XXXV   |                 ingadozik jobbról balra s elülrõl hátrafelé.~- Kössék
 712 XXXV   |                 kiált reánk a kormányos s köteleket dob számunkra.~
 713 XXXV   |                melyen a sátorernyõ állt s a villámok fényénél látom,
 714 XXXV   |                 nem várja meg a másikat s az egyik villám még ki sem
 715 XXXV   |     mennybolthoz hasonlóan lángban égne s látom, hogy néha a habok
 716 XXXV   |              villám megkímélt bennünket s csak a habok közé csapott
 717 XXXV   |                 A szél már orkánná vált s a hullám, mely iszonyatos,
 718 XXXV   |            Roppant habok zuhannak reánk s ettõl a súlyos zuhanytól
 719 XXXV   |                vöröses színt vettek föl s a puskaropogáshoz hasonló
 720 XXXV   |               az ellenkezõ felhõk közt. S a viharos felhõ valami hideg
 721 XXXV   |             csakugyan jégesõ fejlett ki s rendkívül hevesen, özönnel
 722 XXXV   |                félóráig tart e tünemény s hozzájárul a szél elfojtásához;
 723 XXXV   |                eltörte egy hullámcsapás s most tovaúszik az, a nélkül,
 724 XXXV   |               baloldali korlátdeszkákat s ezen a résen berohannak
 725 XXXV   |                 habok a tutajra.~Az ács s a matrózok ki akarják javítni
 726 XXXV   |             lökdösései miatt lehetetlen s egyik a másikra esik minduntalan,
 727 XXXV   |            tutaj végre föl ne forduljon s akkor, ide lévén kötözve
 728 XXXV   |                egy nagy hullám fölkapja s egészen függélyesen állítja.
 729 XXXV   |                ez irtózatos magasságban s a mindenfelé összevissza
 730 XXXV   |               az egyiket, hogy legurult s láttam, hogy a másik lyukat
 731 XXXV   |               melyet ismét összeütõdnek s a szerencsétlen fölordít
 732 XXXV   |           vagyok kötözve... De már késõ s a villám vakító fényénél
 733 XXXV   |        hullámtorlat lecsapott a tutajra s minthogy fejemet egy kiálló
 734 XXXVI  |           December 22.~Végre megvirradt s kisütött a nap a felhõk
 735 XXXVI  |              tartott, de borzasztó volt s hasonlíthatatlanul bõszültséggel
 736 XXXVI  |                lecsöndesítette a vihart s a levegõ villamos tömöttsége
 737 XXXVI  |           helyrehozhatatlan veszteséget s következõleg mennyi nyomor
 738 XXXVI  |               Chancellorral elindultak!~S mi maradt meg élelmiszereinkbõl?~
 739 XXXVI  |            mennyi élelmiszerünk van még s meddig fog eltartani?~Az
 740 XXXVI  |            körülbelül tizennégy gallon5 s a második hordó egészen
 741 XXXVI  |          amelyikben a besózott hús volt s azt a másikat, amelyikbe
 742 XXXVI  |             elvitte a tenger mindkettõt s ezekbõl az élelmiszerekbõl
 743 XXXVI  |            szemmel tekintenénk egymásra s mintha az éhhalál réme már
 744 XXXVI  |                 felé találtam közeledni s hallottam, hogy Flaypol
 745 XXXVII |                megint északkeletrõl fúj s folyvást kedvezõ. Föl kell
 746 XXXVII |             Daoulas megint fölállította s szilárdul megtámogatta,
 747 XXXVII |                 a vitorla föl van vonva s a tutaj a széltõl teljes
 748 XXXVII |         csináltak megint egy gerendából s egy széles deszkából. Úgy
 749 XXXVII |              felsõ táblát is kijavítják s kötelekkel összébb szorítják
 750 XXXVII |             leszaggatott, újakat raknak s meg vagyunk védve ismét
 751 XXXVII |    megszilárdítják ezt az árbocrudakból s vitorlakötelekbõl összetákolt
 752 XXXVII |            idegrendszere van megtámadva s a gyomor összehúzódása fájdalmas
 753 XXXVII |              leghevesebb lázban fekszik s ki «jóllakik» a hidegleléssel;
 754 XXXVII |              alig bír egy szót kiejteni s csak pillantásával mond
 755 XXXVII |               már kimondatott az itélet s a leggondosabb ápolás sem
 756 XXXVII |                összeszedi minden erejét s fuldokló szavakkal tördeli:~-
 757 XXXVII |                egyik tüdeje oda van már s a másik alig képes elvégezni
 758 XXXVII |               hogy nem tudom mit tegyek s valami kitérõ választ keresek.~-
 759 XXXVII |                 Aztán megfordítja fejét s úgy látszik, hogy elszenderül.~
 760 XXXVII |              néhány csepp pálinkát adat s ez az életmód jobban fönntart
 761 XXXVII |          adagról! De készletünk kimerül s mindegyikünk elõre láthatja
 762 XXXVII |               horogzsinegeket csinálnak s a felsõ tábla deszkáiból
 763 XXXVII |                A kormányosnak igaza van s meglehet, hogy a halászatnak
 764 XXXVII |                csak egyetlen tápszerünk s melynek a morzsáit is összeszedegetjük,
 765 XXXVIII|                 a Chancellor födélzetén s huszadik napja, hogy ezen
 766 XXXVIII|             zsákmánytárgyai a szeleknek s a tenger árjainak!~Nyugat
 767 XXXVIII|       Mindegyikünk a láthatárt nézegeti s igyekszik e tiszta egyenes
 768 XXXVIII|                  minduntalan csalódtunk s ez aztán annál fájdalmasabban
 769 XXXVIII|        emlékeket költ föl bennünk e nap s éppen annál fogva mily siralmasnak
 770 XXXVIII|             kormányos mégis hozzám jött s csodálatosan ijesztõ módon
 771 XXXVIII|                    Nem! Boldog napot ma s az tõlem elég, mert nincs
 772 XXXVIII|                 mintha inogna vállaimon s olyan szédelgést érzek,
 773 XXXVIII|            önkénytelen föl‑fölordítanak s kénytelenek kötéllel összeszorítni
 774 XXXVIII|             elnyomott a nagy bágyadtság s minthogy éhségem is elszunnyadt
 775 XXXVIII|            ébreszt föl. Rögtön fölkelek s a tutaj elõrészén egy csoportban
 776 XXXVIII|              látom Jynxtropot, a négert s Owen, Flaypol, Wilson, Burke,
 777 XXXVIII|                Burke, Sandon matrózokat s látom, hogy verekedésre
 778 XXXVIII|                a fejszét, bárdot, vésõt s most a kapitányt, kormányost
 779 XXXVIII|                a pálinkás edény fenekét s mind kiitták.~Mit akarnak?~
 780 XXXVIII|               hogy üssenek agyon minket s a szesz dühének engedelmeskednek.~-
 781 XXXVIII|       parancsnokunk!~A fõbujtogató Owen s a néger szolgál neki segéd
 782 XXXVIII|          képesek megérteni az okos szót s föl lévén fegyverezve, míg
 783 XXXVIII|             õket, egyenest feléjök megy s keményen reájok kiált:~-
 784 XXXVIII|               Burke és Flaypol Falstent s a kormányost támadják meg.~
 785 XXXVIII|          egyszerre csak leesik Jynxtrop s magával ránt engem is. Letourneur
 786 XXXVIII|         fegyverét, melyet én fölragadok s szét akarom vele hasítni
 787 XXXVIII|                sujt.~De Owen félreugrik s a balta Wilsont éri a melle
 788 XXXVIII|             esik, a tutajból ki a vízbe s eltûnik.~- Fogjátok ki!
 789 XXXVIII|       mozdulatlan hevernek holtrészegen s most Jynxtropra rohanunk,
 790 XXXVIII|             Kurtis Róbert akkor odamegy s így szól hozzá:~- Imádkozzál,
 791 XXXIX  |       panaszkodó szó sem száll ajkairól s nem hagyja magát semmi által
 792 XXXIX  |             felelem ezúttal meghatottan s kész voltam mindent megtenni
 793 XXXIX  |              meg, - szól miss Herbey, - s az megeshetik, habár gyöngébb
 794 XXXIX  |              Herbey kezét nyujtja nekem s érzem, hogy sovány újjai
 795 XXXIX  |             aztán megint lecsillapodnak s bizonyos kábultságba sülyedve
 796 XXXIX  |            gondolatait akarná elrejteni s kinek egész lénye ravaszságra
 797 XXXIX  |             Megesküdném rá, hogy álnok.~S valóban, habár mint mondtam,
 798 XXXIX  |             emberre, mert gyanakszom rá s jó lesz arra a gyanúra nézve
 799 XXXIX  |            Letourneur úr félrevon engem s a tutaj hátsó szélére vezetve,
 800 XXXIX  |        Félremegyek vele a bal szögletbe s minthogy már esteledni kezd,
 801 XXXIX  |          elfojtott harag rezgését érzem s valami vadság villan föl
 802 XXXIX  |                 önnek a fáradságáért...~S Letourneur úr meg fogta
 803 XXXIX  |            beszélni! Egész lényem remeg s szívem úgy dobog, majd megszakad?
 804 XXXIX  |         szerencsétlen nem bízik bennem! S talán igaza van, mert amint
 805 XXXIX  |                 viszem.~De ellenálltam, s értsék meg jól, akik e sorokat
 806 XXXIX  |           mindazt, mi e szóban benn van s mit tollam nem bír itt kifejezni!~
 807 XXXIX  |         sompolygok Letourneur Andráshoz s átadom neki ezt a darabka
 808 XXXIX  |               belõle... én is kaptam... s hogy majd holnap... a következõ
 809 XXXIX  |              hanem mohón bele harapott.~S ezen este, mindamellett,
 810 XL     |              mindjárt fölcsap a tutajra s csaknem szakadatlan öntözi
 811 XL     |             fölmarta a lábait a sós víz s mi többiek csak azért lettünk
 812 XL     |               le és fal föl a kormányos s úgy látszik, hogy miután
 813 XL     |           ösztön ragad el mindnyájunkat s egyikünk sem bírja elfojtani.
 814 XL     |                az emészthetlen tápszert s elõvette õket a hányás.~
 815 XL     |            elöli bennünk a szomjúságot. S mikor azt mondom magamban,
 816 XL     |                 összetört a vihar alatt s a második hordó még egészen
 817 XL     |           pillanatra fölélénkült volna, s egy csók halk susogását
 818 XLI    |              holtteste mellett maradtam s Miss Herbey több ízben eljött
 819 XLI    |          mindjárt bevetjük a habok közé s szerencse, hogy oly rendkívül
 820 XLI    |               elnyomott tehát az éjjel, s mialatt én szunnyadtam,
 821 XLI    |               Kurtis Róbert körültekint s pillantása rettenetes. Hanem
 822 XLI    |              mint rendesen a födélzeten s a néma csöndet csak néhány
 823 XLI    |                 a halottat a habok közé s az mindjárt el is merûlt.~-
 824 XLI    |               ki, nem tudok mit felelni s hátra megyek és ledûlök
 825 XLI    |                 hogy visszatartsuk õket s nemsokára helyre is állítjuk
 826 XLI    |               majdnem még eleven halat, s ezek képezik a legnagyobb
 827 XLI    |          szögletén néhány darabka fából s megsütik a maguk részét.
 828 XLI    |               én nem bírtam addig várni s megettem a véres, nyers
 829 XLI    |            kiéhezett farkas ragadta meg s tépte szét fogaival a maga
 830 XLI    |               kihúzta a horog zsinegeit s ez öröm csaknem õrjöngésig
 831 XLI    |                 jövök tehát beszélgetni s biztatom, hogy csak folytassa
 832 XLI    |                a nagyobb halak fogására s kímélni kell a csalétkünket.
 833 XLI    |          akasztani horgainkra.~Az igaz, s ez a hiba talán helyrehozhatlan.~-
 834 XLI    |               felel a kormányos halkan.~S otthagy, a nélkül, hogy
 835 XLI    |              némi erõt adott tagjainkba s az erõvel egy kis reményt
 836 XLI    |               halfogásáról beszélgetünk s úgy látszik nekünk, lehetetlen,
 837 XLI    |              már csupán a kínos jelenen s a rémítõ jövõn, mely bennünket
 838 XLI    |                 Igen! Mindez megtörtént s mégis élünk!~Élünk! Hát
 839 XLI    |                 tizennégyen vagyunk már s talán nemsokára csak tizenhárman!~-
 840 XLI    |         horogzsinegeit a tutaj hátulján s ott maradt õ maga õrködni,
 841 XLI    |               alig kezd fölkelni a nap, s a kormányos lángoló szemei,
 842 XLI    |           maradt belõle semmi?~- Semmi! S tudja ön, uram, hogy mit
 843 XLII   |               szél teljesen lenyugodott s egy habocska sem zavarja
 844 XLII   |                mindnyájunknak a vízbõl, s naponként négyszer, annyira
 845 XLII   |       Ellenállhatatlan szomjúság gyötör s annyira jutottunk, hogy
 846 XLII   |         elfeledjük az éhség gyötrelmeit s õrjöngõ sóvárgással várjuk
 847 XLII   |               is az egész vízkészletünk s ha mindjárt meghalnánk is
 848 XLII   |               áll az árboc szárnyrúdján s kezét kinyujtja kelet felé
 849 XLII   |              Owen, elfojtja jajgatásait s szintén föláll, mint a többiek.~
 850 XLII   |                  szemeit félig behunyja s egész látási képességét,
 851 XLII   |              ismerni.~Hanem fejét rázza s karjai ismét lehanyatlanak.~
 852 XLII   |               vonaglik a szörnyû kíntól s arca valóban borzasztó.
 853 XLII   |               mely még egészen tele van s melyet még nem kezdtek meg,
 854 XLII   |                 Owen felszökik térdeire s oly hangon, mely már nem
 855 XLII   |                nem? Visszajövök Owenhoz s megmagyarázom neki, hogy
 856 XLII   |                hogy torkát csiklandozom s nemsokára hány is valami
 857 XLII   |            rézgáliccal lett megmérgezve s bármit cselekedjünk, Owen
 858 XLIII  |              lett ez edény vizeshordóvá s miféle még szerencsétlenebb
 859 XLIII  |               úgy amint az jelenleg áll s némán maradunk. Mit mondhatnánk?
 860 XLIII  |             arra, hogy dühre lobbantson s ha egyszer e düh kitörne,
 861 XLIII  |               mely egy kis esõt adhatna s a hõmérõ száznégy fokot6
 862 XLIII  |                az ahhoz való készülékek s nem állíthatunk elõ ivóvizet.~
 863 XLIII  |               némi könnyebbséget szerez s némileg fölüdíti õket. Társaink
 864 XLIII  |          leereszkedtünk egy kötél végén s majd félóra hosszáig a tengerben
 865 XLIII  |             Miss Herbey, bármint kértük s bármennyit szenved is, nem
 866 XLIII  |            órakor a kapitány hozzám jön s halkan azt súgja fülembe:~-
 867 XLIII  |                 Kazallon úr. Tévedhetek s nem akarok társainknak újabb
 868 XLIII  |         tekintsen balra hátra!~Fölkelek s egészen közönyösnek mutatva
 869 XLIII  |                 irányára akar emelkedni s ha ezt elérte, akkor balra
 870 XLIII  |                balra fordítja vitorláit s eltávozik. Ah! ha egész
 871 XLIII  |       mérföldnyire lehet tõlünk keleten s kiáltásainkat nem hallhatják.~
 872 XLIII  |                 Herbey sálját fölvontuk s a gyönge szellõ, mely e
 873 XLIII  |               egész szélességében lobog s szíveink megtelnek reménnyel.
 874 XLIII  |                látszik, hogy meg‑megáll s azt kérdezzük egymástól,
 875 XLIII  |          vitorlái majd mind kifeszítvék s a hajó gerince már majdnem
 876 XLIII  |                fölött. De a szél gyönge s ha még gyöngébb talál lenni!...
 877 XLIII  |           mintegy szenderegni látszanak s a szellõ, mely annyi reménnyel
 878 XLIII  |         Letourneur és miss Herbey mellé s pillantásunk a hajóról a
 879 XLIII  |                 mérföldnyire van tõlünk s oly távolról nem vehette
 880 XLIII  |              egy pontocska a tág térben s egészen elvesz a napsugarak
 881 XLIII  |              gyönge kéz érinti vállamat s miss Herbey fölmutat az
 882 XLIII  |             lassan eltávozik kelet felé s három óra múlva, a legélesebb
 883 XLIV   |             felhõk keletkeztek nyugaton s egy kis szelet hoztak. A
 884 XLIV   |             hõmérsék kissé tûrhetõbb ma s aléltságunk mellett is megérezzük
 885 XLIV   |                kiszabadult kötelékeibõl s Kurtis Róbert nem kötöztette
 886 XLIV   |                mutatkozik a tutaj körül s látjuk, amint fekete úszószárnyaikkal
 887 XLIV   |               tutaj széléhez közelednek s kevésbe mult, hogy e szörnyetegek
 888 XLIV   | összevicsorított fogakkal tekint reájok s különbözõ szempontból nézi
 889 XLIV   |               szeretné e szörnyetegeket s nem általok elnyeletni.
 890 XLIV   |           kormányos megkisérti a fogást s minthogy nincs horga, készítnie
 891 XLIV   |           Daoulas megértették szándékát s tanácskoznak fölötte, miközben
 892 XLIV   |          tehetnénk. A kormányos, ki föl s alá jár a tutajon, önmagával
 893 XLIV   |              kikutat minden zeget‑zugot s úgy látszik, mintha valami
 894 XLIV   |             melyet már használt egyszer s a csákány vasát betakarják
 895 XLIV   |                 közé.~A tenger átlátszó s száz lábnyira fölszíne alatt
 896 XLIV   |     csavargatott csákány lassan leszáll s ez élénk szín tisztán kilátszik
 897 XLIV   |                 messze lehetnek azonban s minden zsákmányt, legyen
 898 XLIV   |                  mely feljött a mélybõl s egyenest felénk úszik.~Mikor
 899 XLIV   |            csákány a cápa útjába essék, s hogy a vörös rongy kissé
 900 XLIV   |                aki megszólal, megölöm! ~S aztán megint a dolgához
 901 XLIV   |           egyetlen cápa sem jelenik meg s mélyebbre kell lebocsátani
 902 XLIV   |                látom, zavaros már a víz s ez a zavarosság a cápák
 903 XLIV   |                csak hevesen megrántózik s kiesik a kormányos kezébõl;
 904 XLIV   |                kötve a tutaj cölöpeihez s nem szakadt el.~Valami cápa
 905 XLIV   |            fölfelé jön; úszószárnyainak s farkának csapkodása alatt
 906 XLIV   |          csákány egészen mélyen torkába s ott fölakadt, úgy hogy most
 907 XLIV   |              elmetszik a csákány nyelét s az állat eltûnik a habok
 908 XLIV   |             kísérletek végre megszûnnek s mindenki visszatér helyére,
 909 XLV    |              hiszem, nem is bírnék enni s mégis vad pillantásokat
 910 XLV    |                egyforma színbe öltözött s széleik, melyek oly élesen
 911 XLV    |              hasogatják át. Esik az esõ s látom, mint ütõdnek cseppei
 912 XLV    |            zápor nem fog sokáig tartani s össze kell gyüjteni mind,
 913 XLV    |                 annyit fogjunk föl vele s kiterítteti a vitorlákat,
 914 XLV    |                Mi mind hanyatt fekszünk s nyitva tartjuk szájunkat.
 915 XLV    |              öntözi, megáztatja ajkamat s érzem, hogy lecsepeg egészen
 916 XLV    |                drágán meg kell õriznünk s csak cseppenként osztogatni
 917 XLV    |              két vagy három itce esõvíz s ha kicsavarjuk a vizet a
 918 XLV    |           vitorlából; aztán megkóstolja s nagy meglepetésemre kiköpi.~
 919 XLV    |              itce iható víz a hordóban. S aztán láttuk, hogy eljött
 920 XLVI   |               nagyon is számosan vannak s Kurtis Róbert a bizonyos
 921 XLVI   |            éhséget nem lehet kijátszani s a tápanyagot nem lehet semmivel
 922 XLVI   |            utakra siklanak gondolataink s hogy mily vadságra ragadhatja
 923 XLVI   |                de csakhamar lenyugodott s a vitorla lecsügg az árbocon.~
 924 XLVI   |             reánk lövell.~Eljött az est s az éj sötét lesz éjfélig,
 925 XLVI   |               lép. A légkör kissé ködös s e szerint nem igér oly fénylõ
 926 XLVI   |                oldalán egymásra hánytak s lehajlok a habok fölé, hogy
 927 XLVI   |   pillanatonként. Orrlyukaim kitágulnak s beszívják. Már majdnem fölkiáltok: «
 928 XLVI   |                valami ösztön visszatart s keresgetem, mint ahogy az
 929 XLVI   |             Beszívom a szagot hosszasan s most bizonyosan tudom, hogy
 930 XLVI   |                Föltápászkodom térdeimre s újra szagolom... Ismét az
 931 XLVI   |               annak a tárgynak a szagát s a szél után indulva, annak
 932 XLVI   |               Végre itt a nyom, követem s érzem, hogy most egyenest
 933 XLVI   |               sarokba a tutaj elõrészén s most megismerem, hogy egy
 934 XLVI   |              tárgyat. Hirtelen kirántom s a láthatáron ép e pillanatban
 935 XLVI   |         megragadja kezemet. Megfordulok s alig bírok visszafojtani
 936 XLVI   |          megmentett némi élelmiszereket s félrerakta a maga számára;
 937 XLVI   |               az ember bölcs, elõrelátó s ha valami tápszert félre
 938 XLVI   |                érti. Megragadja kezemet s igyekszik kicsikarni tõlem
 939 XLVI   |      ellenfelemet, ki hörög kezem alatt s nemsokára mozdulatlan marad!~
 940 XLVI   |               megint kúszva visszajövök s elfoglalom helyemet a tutaj
 941 XLVII  |               mondta. Már nem szenvedek s mégis szívem mélyébõl mondom,
 942 XLVII  |                 kellett volna gondolnom s nem gondoltam senkire, csak
 943 XLVII  |              hold fölszáll a láthatáron s nemsokára követi a hajnal
 944 XLVII  |              nem tudom megkülönböztetni s fekve maradok a vitorla‑
 945 XLVII  |           átsiklanak a nap elsõ sugarai s tengeren s csakhamar látom,
 946 XLVII  |                 elsõ sugarai s tengeren s csakhamar látom, hogy egy
 947 XLVII  |              elõérzet von a holttesthez s odalépek az árboc alá...~
 948 XLVII  |                 Hobbart valóban meghalt s teste már egészen meghidegült.~
 949 XLVII  |            akart rohanni e kannibálokra s kiragadni kezeik közül e
 950 XLVII  |              meghalt! Õk nem ölték meg! S mint a kormányos mondta
 951 XLVII  |         meggondolni: mi itt éhen halunk s társaink közül nyolcan talán
 952 XLVII  |              párologtassanak ki a napon s ezen a módon majd sót nyernek.~-
 953 XLVII  |            uralkodik a tutaj födélzetén s ebbõl következtetem, hogy
 954 XLVIII |             Félrehárítom a vászonleplet s kinézek, hogy mi történt.~
 955 XLVIII |           történt.~A kormányos, Daoulas s a többi matróz rettenetes
 956 XLVIII |       megkérdezi, hogy miért dühöngenek s aztán igyekszik lecsillapítni
 957 XLVIII |             felelnek a matrózok sorban.~S látom, hogy kutatnak ki
 958 XLVIII |                   felelem neki.~Daoulas s néhány más matróz is közelebb
 959 XLVIII |           felszólítására miss Herbeynek s a két Letourneurnek el kellett
 960 XLVIII |      szerencsétlen fiatalember! Õ volt? S ha õ volt, tudja‑e ennek
 961 XLIX   |        szenvedtek, mert akkor jóllaktak s némileg helyreállították
 962 XLIX   |                  A kormányost, Daoulast s a többieket nemsokára elérte
 963 XLIX   |        nemsokára elérte megint az éhség s révedezõ szemekkel tekintgetnek
 964 XLIX   |            voltak, mint most mi vagyunk s ez igaz is. Többet szenved
 965 XLIX   |          szomjúság, mint az éhség miatt s hamarább is meghal.~S a
 966 XLIX   |             miatt s hamarább is meghal.~S a legiszonyúbb gyötrelem
 967 XLIX   |                ingert támasztott bennem s utána még jobban égetett
 968 XLIX   |           megrohanta valami õrjöngõ düh s bõgve szaladoz össze‑vissza
 969 XLIX   |                 eszeveszett reánk rohan s föl akar minket falni. Védni
 970 XLIX   |                emelõrudat kapott kezébe s nehéz elhárítnunk csapásait.~
 971 XLIX   |             arcunkba fecskendezve vérét s ordítozva:~- Igyatok! Igyatok!~
 972 XLIX   |                Néhány percig így õrjöng s a tutaj elõrésze felé halad,
 973 XLIX   |                  Igyatok!~Aztán leugrik s hallom, amint teste a tengerbe
 974 L      |                 csak tizenegyen vagyunk s nekem úgy látszik, lehetetlen,
 975 L      |                tutaj vitorlája kidagadt s a nagyon is észrevehetõ
 976 L      |                is test már, csak lélek, s úgy látszik, mintha minden
 977 L      |         kidudorodnak kopott nadrágjából s mozdulatlan egy helyzetben
 978 L      |                õ már csak a testével él s amint ott ül mozdulatlan,
 979 LI     |               kérdeztem Kurtis Róbertet s nem tudott nekem határozottan
 980 LI     |               figyelt a tenger árjainak s a szeleknek irányára, azt
 981 LI     |      Izzadságban fürdünk rongyaink közt s ez az izzadás még növeli
 982 LI     |            cápák seregestül gyûltek ide s folyvást körülveszik a tutajt.~
 983 LI     |           nagyon kopott volt; fölolvadt s kényszerültem abba hagyni
 984 LI     |               már csaknem végkép odavan s legfölebb egy‑két nappal
 985 LI     |                erõlködéssel megmozdulok s fölülök. Szárazföldnek se
 986 LI     |              Flaypol sétál a födélzeten s nevet. Dalol s kezével integet
 987 LI     |               födélzeten s nevet. Dalol s kezével integet valami képzeletbeli
 988 LI     |            lépésnél, leesik, meg fölkel s mámoros hangon danol hozzá.
 989 LI     |             alatt már nem szenved többé s szomja le van csillapítva.
 990 LI     |               be, mint a néger Jynxtrop s beugrik a habok közé?~Daoulas,
 991 LI     |               eldõlt, mint egy darab fa s mélyen elaludt.~ ~
 992 LII    |                 25. közti éj ködös volt s valami sajátságos tünemény
 993 LII    |               Róberttal elhatározásomat s különös lelki nyugalommal
 994 LII    |                 a kapitányhoz közeledem s hallom, amint tompán mormogja:~-
 995 LII    |             sugarak hasítják át a ködöt s mintha izzó ércnyilak volnának,
 996 LII    |               felsõ rétegekben történik s a láthatárt még nem vehetem
 997 LII    |         bennünket a tekergõ ködoszlopok s nem könnyen oszolnak el,
 998 LII    |               illet, én meghalok holnap s ha a halál nem jön értem,
 999 LII    |                 csak cseppenként jön ki s íme most kiszopom az élet
1000 LII    |              köd ülepedett a láthatárra s körülfogta a kört, melynek