Fejezet

1001 LII    |             mellettem. Hozzá vánszorgok s megfogom a kezét. Kurtis
1002 LII    |                 tudja, hogy ez végbúcsú s úgy látszik, hogy egy utolsó
1003 LII    |            egyszer látni Letourneuréket s miss Herbeyt is... Nem merem!
1004 LII    |                a tutaj hátsó része felé s hosszas erõlködés után képes
1005 LIII   |         indítvány. Mindnyájan hallották s mindnyájan megértették.
1006 LIII   |        szomjúságot, csak ennyit akarnak s ez meglesz.~Nem tudom megmondani,
1007 LIII   |             felel egyikünk. Megfordulok s Letourneur úrra ismerek.~
1008 LIII   |                 nevet, mely rá van írva s aztán átadja annak, kit
1009 LIII   |                  Egy kiáltás hallatszik s András eszméletlen lerogyik.~-
1010 LIII   |            cédulát, lassan kigöngyölíti s a nélkül, hogy hangja reszketne,
1011 LIII   |                 fogja az utolsó cédulát s a nélkül, hogy kibontaná,
1012 LIII   |                fölveszem azt a papirost s az egyik sarkán olvasom: «
1013 LIV    |                 föláldozta magát fiáért s miután nem adhat neki már
1014 LIV    |       reárohanjanak még élõ áldozatukra s így falják föl?~Ki hinné,
1015 LIV    |         maradványára hivatkozzék valaki s ki hinné fõleg, hogy e hivatkozás
1016 LIV    |              szólt volna e fiatal leány s mintha valami égi sugallat
1017 LIV    |                kormányosnak, Daoulasnak s többieknek...~A matrózok
1018 LIV    |                 matrózok visszahúzódnak s egy morgás sem hallatszik.~
1019 LIV    |         kormányos akkor eldobja bárdját s tompán szól:~- Jó; honap
1020 LIV    |         Mindenki visszatér most helyére s összeszedve végerejét, elfojtja
1021 LIV    |                 visszanyerte eszméletét s elsõ pillantása atyjára
1022 LIV    |                ács neve és az õ atyjáé! S Letourneur is, Daoulas is,
1023 LIV    |             Miss Herbey közeledik ekkor s egyszerûen csak annyit mond
1024 LIV    |          hátterére húzódik, ott leülnek s halkan beszélgetnek egymással.~
1025 LIV    |      nyomorgásunknak végéhez közeledünk s hogy a hajó vagy a föld
1026 LIV    |                hallgatja, amit beszélek s bátorít, hogy reméljek.
1027 LIV    |           életben maradt hajótöröttjeit s elhalmozza fiát öleléseivel.
1028 LIV    |            fülemhez hajol Letourneur úr s így szól:~- Önnek ajánlom
1029 LIV    |                  Nem fejezi be mondatát s nagy könnycseppek gördülnek
1030 LIV    |              Folyvást a láthatárt nézem s egy percig sem fordítom
1031 LIV    |              szemeikben összpontosítják s nézik a láthatárt.~Ezalatt
1032 LIV    |           valami hajó közeledik hozzánk s napfölkeltekor észreveszi
1033 LV     |                 Visszatérek a valóságba s eszembe jut, hogy itt az
1034 LV     |               reátekinteni az áldozatra s midõn reám függeszti önmegadó
1035 LV     |               többet ver egy perc alatt s egész testemben izzadok.~
1036 LV     |             árbochoz támaszkodva állnak s még mindig az óceánt vizsgálják.
1037 LV     |         vánszorognak a tutaj emelvényén s lángoló szemeikkel csaknem
1038 LV     |              Nem bírok helyemen maradni s elõre kúszom egészen a tutaj
1039 LV     |             mindig az árboc mellett áll s nézi a láthatárt.~- Végre! -
1040 LV     |                András megragadja atyját s átöleli karjaival.~- Soha! -
1041 LV     |          hóhérok dühét. Daoulas odamegy s kiszakítja az apát fia karjai
1042 LV     |           mogorván.~András hanyatt esik s két matróz leteperi õt,
1043 LV     |                 megragadják áldozatukat s a tutaj elõrészére hurcolják.~
1044 LV     |             Várjatok egy percig! - szól s hangján érzem a megtörhetlen
1045 LV     |             elég a két karom? Vágják le s holnap megkapják a többit!~
1046 LV     |       rettenetes hangon az ács Daoulas. S villámgyorsan fölemeli bárdját...~
1047 LV     |             matróz hevesen visszataszít s beesem a tengerbe...~Becsukom
1048 LVI    |               megjelenik a tutaj szélén s egy kötelet dob hozzám,
1049 LVI    |          kapaszkodva fölemelkedem ismét s a tutajon vagyok.~Elsõ szavam
1050 LVI    |                 küzdtek a kannibálokkal s éppen azon percben, midõn
1051 LVI    |                 szót, hogy: «édes víz!» s kihajlok a tutaj szélén
1052 LVI    |                  Kurtis Róbert, Falsten s a többiek, mind oda rohannak
1053 LVI    |             matróz keresztet vet magára s kiabál, hogy csoda történt!
1054 LVI    |                letérdel a tutaj szélére s kimondhatlan élvezettel
1055 LVI    |                  Nem látni semmi partot s a tutaj még mindig egyetlen
1056 LVI    |                 Érzékeink nem csalódtak s szomjunk le van csillapítva.~
1057 LVII   |              szava emelkedik az ég felé s mi vele együtt imádkozunk.~
1058 LVII   |              néhány óra alatt végbement s én néhány szóval elmondom.~
1059 LVII   |                 halászok találtak reánk s ennünk adtak, aztán elvittek
1060 LVII   |              újra megragadta tutajunkat s arra vitte. E nélkül elvesztünk
1061 LVII   |                  Burke, Flaypol, Sandon s - legutoljára - Kurtis Róbert
1062 LVII   |              elvisz bennünket Cayenneba s az aspinwalli francia «transatlantique
1063 LVII   |              Róbert mindig barátja volt s mindig barátja lesz azoknak,
1064 LVII   |                akart vonulni a világtól s a szenvedõk ápolására szentelni
1065 LVII   |          boldogságot, melyet megérdemel s melyet teljes szívünkbõl