Fejezet

  1 I      |          fölvonatta mind a felsõ, mind az alsó vitorlákat s az északi
  2 I      |              mind az alsó vitorlákat s az északi szél az öblön áthajtotta
  3 I      |            vitorlákat s az északi szél az öblön áthajtotta a Chancellor‑
  4 I      |                sebesen ragadja magával az apály. De a nyílt tenger
  5 I      |             hét órakor elsurran hajónk az utolsó fövénytorlat mellett
  6 I      |      fövénytorlat mellett s künn úszik az Atlanti‑óceánon.~A Chancellor
  7 I      |        charlestowni kikötõt, fölvonták az angol lobogót, de aki tengerész,
  8 I      |             finom építésû jármû igazán az, aminek mutatja magát: angol
  9 I      |                a hajó legaljától egész az árbocok csúcsáig.~Hogy miért
 10 I      |      szándékozik visszatérni, annak ez az oka:~Dél‑Karolina és az
 11 I      |                az oka:~Dél‑Karolina és az egyesült nagybritanniai
 12 I      |           semmi egyenes közlekedés. Ha az ember át akar kelni, vagy
 13 I      |             New‑Orleansba. New‑York és az ó‑világ közt több társaság
 14 I      |               tekintetben kellemesebb. Az õsz kezdetén e szélességi
 15 I      |        szélességi fokok alatt még szép az idõjárás. Elhatároztam tehát,
 16 II     |             áll, mint tapasztalt hajós az Atlanti‑tengeren. Termete
 17 II     |               legyen ez emberben, nem! az nem lehetséges!~Huntly kapitány
 18 II     |           kezeinek lassú mozdulatából, az ingadozásból, amint lassan
 19 II     |            mondják, hogy «Isten után õ az úr», figyelmet érdemel.~
 20 II     |          árbocos hajó kezelésére. Ezek az emberek úgy látszik, jól
 21 II     |                 Amit eddig állíthatok, az különben csak annyiból áll,
 22 II     |              Chancellor személyzetéhez az élelmiszerek felügyelõjét,
 23 II     |             hagyjak ki, adnom kell még az utasok névsorát.~Velem együtt
 24 II     |            minduntalan egymásba botlik az ember, a természetszerû
 25 II     |           természetszerû szükség, hogy az ember eszméket cseréljen,
 26 II     |              ember eszméket cseréljen, az ember szivében rejlõ kiváncsiság,
 27 II     |        rendezkedés, amire szüksége van az embernek, mikor húsz-huszonöt
 28 II     |          húsz-huszonöt napig eltarthat az út, ez a különféle elfoglaltatás
 29 II     |          Tegnap és ma meg sem jelentek az asztalnál mind a vendégek
 30 II     |           mindnyájukat, de tudom, hogy az utasok közt két hölgy is
 31 II     |          kapták lakásul.~Egyébként itt az utasok névsora, úgy, amint
 32 III    |        kiállítottam, úgy azonban, hogy az egyik a szállítmány átadásakor
 33 III    |                lévén építve. E kötegek az egész hajó alját elfoglalják,
 34 III    |             egy kis részt kivéve, mely az utasok málhái számára van
 35 IV     |          alapra terítve, - a tengerre.~Az Atlanti‑óceán nem igen viharos.
 36 IV     |           balra való ingása. Egyébként az utasok egyike sem most utazik
 37 IV     |          Annálfogva nincs is üres hely az asztalnál az ebéd alatt.~
 38 IV     |              is üres hely az asztalnál az ebéd alatt.~Az utasok kezdenek
 39 IV     |               asztalnál az ebéd alatt.~Az utasok kezdenek egymással
 40 IV     |            kezd kevésbé egyhangú lenni az élet a födélzeten. A francia
 41 IV     |                megy át még most is. Ez az ember kétségkívül kiapadhatlan
 42 IV     |           kifejezése nyájas szelídség.~Az ember azt sejti, hogy Letourneur
 43 IV     |       szemrehányásokat tesz magának ez az «atya!»~Letourneur úr a
 44 IV     |         képmása; amellett - s éppen ez az oka atyja gyógyíthatatlan
 45 IV     |              botra támaszkodva járhat.~Az apa bálványozza ezt a fiút
 46 IV     |                kárpótlásul nem bírja‑e az ön szeretetét? Az nem csekélység.
 47 IV     |              bírja‑e az ön szeretetét? Az nem csekélység. A testi
 48 IV     |                 Én figyelemmel kisérem az ön fiát s mondhatom önnek,
 49 IV     |             különösen elszomorítja õt, az csak az ön szomorúsága.~-
 50 IV     |               elszomorítja õt, az csak az ön szomorúsága.~- Én nem
 51 IV     |              más foglalatosságom, mint az, hogy õt élete minden percében
 52 IV     |          Európát s most megtekintettük az Egyesült‑Államok nevezetesebb
 53 IV     |               befejezem ezt a nevelést az utazásokkal. Andrásnak élénk
 54 IV     |               és nekem, hogy nyomorék?~Az atya fájdalmát, aki oly
 55 IV     |          tárgya a Chancellor hajózása, az út esélyei, az életmód a
 56 IV     |               hajózása, az út esélyei, az életmód a hajón. Letourneur
 57 IV     |               kinek szemébõl kilátszik az erély, mely minden pillanatban
 58 IV     |       bátorsággal, mely nélkülözhetlen az igazi tengerésznél. Egyszersmind
 59 IV     |             tenni.~Miután megvizsgálta az eget s a hajó vitorláit,
 60 IV     |              forrásokból. Tudjuk, hogy az Egyesült‑Államokban a legújabb
 61 IV     |         vízerõre dolgozó nagy hámornak az igazgatója Dél‑Karolinában
 62 IV     |             gondol csak a gépekre, kit az erõmûtan foglal el teljesen
 63 IV     |         világon semmit. Ha elõkaphatja az embert, nem lehet tõle megszabadulni
 64 IV     |    megszabadulni s annyit beszél, hogy az ember úgy érzi, mintha kerékbe
 65 IV     |      eredetiség nélkül. Húsz év óta ez az ember egyebet nem tett,
 66 IV     |        Pascalnak azt a mondását, hogy «az ember nyilván a gondolkozásra
 67 V      |            vizsgálat azt mutatta, hogy az északi szélesség 32° 20’
 68 V      |          Kurtis Róbert, - rendesen ezt az irányt követik, de nekem
 69 V      |                kapitány nem akarja ezt az utat követni.~- Miért?~-
 70 V      |           csalódott. Három óra tájban, az õrponton lévõ matróz földet
 71 V      |              körülfogva.~- Na, itt van az a bûbájos, festõi szigetcsoport,
 72 V      |           festõi szigetcsoport, melyet az önök költõje, Moore Tamás
 73 V      |               nem csalódom, egy idõben az angol hölgyek mind csupán
 74 V      |             jut ama viharoknak, melyek az Antillákon dúlnak s épp
 75 V      |      legborzasztóbb. Nem ajánlom tehát az óceán hajósainak, hogy a
 76 V      |                 mint a közmondások: ha az egyik valamit állít, a másik
 77 V      |               Bermuda‑szigetek vidéke. Az angolok, akiknek birtokát
 78 V      |           katonai állomásul használják az Antillák és Új‑Skócia közt.
 79 V      |           fognak elfoglalni. Idõvel, - az idõ nagy szerepet játszik
 80 VI     |              ami végre izgatottá teszi az embert.~Az utasok legnagyobb
 81 VI     |             izgatottá teszi az embert.~Az utasok legnagyobb része
 82 VI     |         kérdeztem tõle:~- Megbolondult az önök kapitánya?~- Én öntõl
 83 VI     |      Engedelmeskednének, mint én.~- De az engedelmességnek is van
 84 VI     |         Chancellorra szálltam.~Eközben az idõjárás mind inkább rosszabbra
 85 VI     |              valóságos szélvész dühöng az Atlanti-óceán e részén.
 86 VI     |                vitorlát használhatja s az elõárboc kisvitorláját,
 87 VI     |           benne, mikor elõször kelt át az Óceánon.~Mikor megvirrad,
 88 VI     |       megvirrad, furcsa látványt nyújt az Atlanti‑óceán s Letourneurék
 89 VI     |          taszigálja hajónkat, úgy hogy az érc kötéltartók az árbocok
 90 VI     |                hogy az érc kötéltartók az árbocok két oldalán zengenek,
 91 VI     |            olyanok is, amelyek egészen az árboc csúcsára tekergõznek,
 92 VI     |          olyannak látszik a Chancellor az árbocaira csavarodott zöld
 93 VII    |              meleg kezd lenni. A mérés az északi szélesség 21° 33’
 94 VII    |                gyõzõdni, hogy mi lehet az oka Huntly kapitány e megfoghatatlan
 95 VII    |          sietnének át. Vajjon mi lehet az oka e rendkívüli mozgalomnak?
 96 VII    |              másfelé hajlik... De nem! Az nem lehet, mert a hajó most
 97 VII    |             örvendve szívja magába ezt az éltetõ reggeli levegõt,
 98 VII    |              szagával.~Kérdezem ezeket az urakat, nem ébredtek‑e föl
 99 VII    |             urakat, nem ébredtek‑e föl az éjjel arra a zajra, ami
100 VII    |     szunnyadoztam.~- Édes fiam, - szól az öregebbik Letourneur, -
101 VII    |                   Hány órakor lehetett az?~- Körülbelül hajnalban
102 VII    |              elõkészület megtéve, hogy az elzárás teljesen légmentes
103 VII    |               száraz, - ami jó elõjel. Az átelleni láthatáron még
104 VII    |           úszunk s nem láthatjuk ennek az ár‑apálynak a tüneményeit,
105 VII    |                látni e tüneményt, mert az újhold jelentékeny magasságra
106 VII    |           összevonja. Aztán megtekinti az eget és a hajó vitorláit.~
107 VIII   |              mit mondok? Én nem várnék az utolsó pillanatig. Kiki
108 VIII   |              és én, mi észrevettük már az ebéd alatt a kapitány komor
109 VIII   |      társalgást, de csakhamar ellankad az megint és sem Falsten mérnök,
110 VIII   |               kezdenek, hogy soká tart az út. Mr. Kear afféle ember,
111 VIII   |            Kear afféle ember, ki elõtt az elemeknek is meg kell hajolniok,
112 VIII   |               de most bizonyosan abból az okból cselekszik, hogy a
113 VIII   |                a födélzetre. Meglepett az a megmagyarázhatlan tünemény,
114 IX     |            sugdosása, nyugtalan arcuk, az Owen szavai, a födélzet
115 IX     |            képesek megérteni, mi lehet az oka ennek a rendellenes
116 IX     |             Róbert elhallgatott. Várja az én kérdéseimet, de megvallom,
117 IX     |               a Chancellor födélzetén. Az õrjáró matrózok egy kis
118 IX     |       értesítettek róla. Semmi kétség! Az árúk meggyuladtak a hajófenékben
119 IX     |         elfojtanunk a tüzet, s valóban az elsõ napokban azt hittem,
120 IX     |        szakadatlan növekszik s anélkül az elõvigyázati rendszabály
121 IX     |             meggyulladt.~- Megtörténik az gyakran?~- Nem gyakran,
122 IX     |   gyapotszállítmány belsõ rétegeiben s az egész hajófeneket víz alá
123 IX     |            öntenek be e nyílásokon, de az nem elégséges. Nem, valóban
124 IX     |            nincs egyéb mit tenni, mint az az egyetlen, amit hason
125 IX     |               egyéb mit tenni, mint az az egyetlen, amit hason esetekben
126 IX     |                akkor gyorsan történt s az árú épen maradt részét a
127 IX     |       megmentették. A mi minket illet, az más; én érzem, hogy a tûz,
128 IX     |         felelõsségemre megváltoztattam az eddig követett irányt s
129 IX     |    délnyugatnak tartva, a part felé.~- Az utasok mit sem tudnak a
130 X      |            meghajlanak, hogy azt hiszi az ember, mindjárt eltörnek,
131 X      |                E nap - október 20‑án - az utasok mind fönt vannak
132 X      |           folyton öntözik. Legalább ez az örökös szivattyúzás idézhetett
133 X      |            marad, minden elég!~Ma volt az értekezés a kapitány, másodkapitány,
134 X      |               és kormányos közt; ettõl az értekezéstõl függ a Chancellor
135 X      |              terjed a hajó belsejében, az most már bizonyos s már
136 X      |              elég hamar elérjük, ha ez az északkeleti szél állandó
137 X      |               utat kellett folytatnia. Az utasok, kiknek nincs semmi
138 X      |               s teljes erõvel vitorláz az Antillák felé, melyektõl
139 X      |            hogy miért változtatták meg az út irányát, Kurtis Róbert
140 X      |       áramlatot.~Amit Letourneur tett, az volt az egyetlen megjegyzés
141 X      |               Letourneur tett, az volt az egyetlen megjegyzés a Chancellor
142 X      |        haladása nem látszik kívülrõl s az jó jel. A nyilásokat oly
143 X      |              marad fönn, anélkül, hogy az egész szállítmányra kiterjeszkednék.
144 X      |               levegõt juttathattak le.~Az ég segítsen rajtunk, mert
145 X      |               hogy néhány szó eljuthat az én fülemhez. Ez a két utas
146 X      |        következõ szavakat hallom:~- De az mégis borzasztó! - ismétli
147 X      |                   A hajófenékben, ahol az árúk.~ ~
148 XI     |         Falstennek e feleletét hallom. Az nem rémület, sõt inkább
149 XI     |               sõt inkább bizonyos neme az ön megadásnak.~Úgy látszik
150 XI     |                egy szót sem errõl. Hol az a Ruby?~- A hátsó födélzeten.~-
151 XI     |             legfölebb csalási kisérlet az, amit elkövetett.~Egy percig
152 XI     |                mely, meg kell vallani, az angolszász fajnál mintegy
153 XI     |            azért még nem akasztják föl az embert s ha önnek az a doboz
154 XI     |               föl az embert s ha önnek az a doboz olyan alkalmatlan,
155 XI     |             hát hajíttassa a tengerbe! Az én holmim biztosítva van!~
156 XI     |           kívülre is kitört s hogy itt az ideje a csónakokba menekülni.
157 XI     |                a csónakokba menekülni. Az utasok is följönnek, Mr.
158 XI     |               a gyapotszállítmány ég s az atya elõször is rögtön Andrásra
159 XI     |                Ha a matrózok megtudnák az igazat, ha tudnák, hogy
160 XI     |         erõmûtani kérdésen gondolkozva az általános rémület közepett.
161 XI     |              ne szóljon senkinek errõl az új veszélyrõl, mit a Ruby
162 XI     |           matrózoknak, hogy fogják meg az utast, kit végre legyûrnek
163 XII    |                 mint a lappangót!~- Ez az én véleményem is, - mondja
164 XII    |           mondja nyugodtan a mérnök.~- Az enyém is, - szóltam én. -
165 XII    |              vele? Mehetek keresni ezt az anyagot az égõ szállítmány
166 XII    |         Mehetek keresni ezt az anyagot az égõ szállítmány közé, abban
167 XII    |               nem éri el. Következõleg az a körülmény, amit ön említ,
168 XII    |                reám nézve nem létezik. Az az Isten dolga s nem az
169 XII    |             reám nézve nem létezik. Az az Isten dolga s nem az enyém,
170 XII    |                Az az Isten dolga s nem az enyém, hogy megõrizzen ettõl
171 XII    |             Rendes körülmények közt ez az anyag nem gyúlékonyabb,
172 XII    |                ergo». Nem azt gondolná az ember, hogy valami vegytani
173 XII    |           szegény asszony, megsajnálja az ember. Miss Herbey e körülmények
174 XII    |             uram, délkeletnek mentünk, az ön parancsa szerint.~- Hiszen
175 XII    |               parancsolom önnek, de ez az utolsó parancs lesz, amit
176 XII    |                   Igen, - mondom én, - az az ember, ha nem õrült,
177 XII    |                Igen, - mondom én, - az az ember, ha nem õrült, hát
178 XII    |             legalább meg van zavarodva az agya s jobb hogy önként
179 XIII   |                 bármily csekély legyen az, a tûz egy perc alatt elterjed
180 XIII   |                egy perc alatt elterjed az egész hajón s a lángok aljától
181 XIII   |                a lángok aljától kezdve az árbocok tetejéig elborítják!
182 XIII   |             bedugni minden nyílást, ez az egyetlen módja a tûz gátlásának
183 XIII   |              hõség oly nagy lett, hogy az utasoknak a födélzetre kellett
184 XIII   |      asszonyság nem hagyja el soha sem az egyiket, a másikba pedig
185 XIII   |         tárgyat illetõleg nincs helyén az esze. Ápolni akarom õt,
186 XIII   |                 hogy a tûz terjed ezen az oldalon s ha hallgatózik
187 XIII   |               oldalon s ha hallgatózik az ember, hortyogáshoz hasonló
188 XIII   |             táplálására szükséges? Hol az a nyílás, melyet idáig nem
189 XIII   |              levegõ majd megfojtja már az embert.~Szerencsénkre a
190 XIII   |             Szerencsénkre a fõárboc és az elõárboc talpai vasból vannak.
191 XIII   |             vitorlát, amennyit lehet s az északkeleti széllel, mely
192 XIII   |                hanem a középen egészen az elõrész emelvényéig, még
193 XIII   |             néha s eltávolít bennünket az Antilláktól, melyeket elérni
194 XIII   |     rettenetesek, mikor valami hajónak az oldalába csapkodnak.~29‑
195 XIII   |               dühével fordul ellenünk. Az óceán õrjöng és a sötét
196 XIII   |               fedélzetre, a másik rész az elõemelvényre menekült.
197 XIII   |                gondolkozunk e percben. Az ember, akit sokáig fenyeget
198 XIII   |              Kurtis kapitány kihozatta az eleségtárból az élelmiszerek
199 XIII   |              kihozatta az eleségtárból az élelmiszerek egy részét,
200 XIII   |               hajót.~Este nyolc órakor az orkán üvöltése mellett is
201 XIII   |           lábaink alatt!~Kurtis Róbert az óceánra tekint, mely felénk
202 XIII   |            kiált Kurtis Róbert, - nem! Az annyi volna, mint kijátszani
203 XIII   |     visszahúzódnak. Néhányan fölmennek az árbocok kötélzetére. Mások
204 XIII   |         kötélzetére. Mások egészen föl az árbockosárba menekülnek.~
205 XIII   |           hosszú lángnyelv szökik föl, az elõárbocot nyaldosva.~Sikoltozás
206 XIII   |                  De a percben megjelen az õrült, haja, ruhája lángol.
207 XIII   |            fõárboc közepéig.~E percben az õrült hangosan fölordít
208 XIII   |            gátolni, a léken át beugrik az égõ zsarátnokba.~ ~
209 XIV    |              látják, nem akarják látni az esztelenek, hogy a tenger
210 XIV    |           kormos füstfellegek szállnak az ég felé. A hátsó fedélzetrõl
211 XIV    |                Chancellort két részre.~Az utasok s két vagy három
212 XIV    |            Falsten mérnök hidegen nézi az óráját s följegyzi a jegyzõkönyvébe,
213 XIV    |              egész özönvizet öntünk be az égõ zsarátnokra s talán
214 XIV    |        ragyognak a tenger habjai. Fent az alacsony felhõkön rémítõ
215 XIV    |            képes lefesteni borzalmait!~Az orkán egész erejével fúj
216 XIV    |           lángok közt elveszni!~De hát az a klórsavas káli nem akar
217 XIV    |               káli nem akar meggyúlni? Az a vulkán nem nyílik meg
218 XV     |                         XV.~Folytatása az október 29-iki éjnek.~Még
219 XV     |               éjfél. Nincs holdvilág s az éj egészen sötét. Nem tudhatjuk,
220 XV     |             hajtva, elérkezett‑e végre az amerikai partokhoz s itt
221 XV     |               Kurtis Róbert - «aztán», az a jövõ, azt az Isten tudja!
222 XV     |                 aztán», az a jövõ, azt az Isten tudja! Ne törõdjünk
223 XV     |               alapját már elérte a víz az elsõ sorban álló gyapot‑
224 XV     |         aggódással várjuk, míg elmúlik az a három óra, ami még hátra
225 XV     |              Ez a hajó legénysége, kik az elõrész szûk emelvényére
226 XV     |                 hol vagyunk, mert azok az északnyugati szelek nagyon
227 XV     |              nem ismerek semmi szirtet az Atlanti‑óceán e részén,
228 XV     |              de senki sem akarja látni az új veszélyt, melyet a hajó
229 XV     |    mérföldnyire a száraztól. Mindenkit az az egy gondolat foglal el,
230 XV     |                száraztól. Mindenkit az az egy gondolat foglal el,
231 XV     |          hallatszik, amint gõzzé válik az égõ zsarátnokon. Bizonyos,
232 XVI    |            szemeink nyugtalan kutatják az óceán egész nyugati és déli
233 XVI    |        azonkívül azon mértékben, amint az óceán fölszine leszáll,
234 XVI    |     szürkületben egy embert látunk, ki az úszó árboc kosarába kapaszkodik,
235 XVI    |                legtávolibb zugában. Ez az ember, ki teljesen passzív
236 XVI    |                sikerült közelebb vonni az úszó árbocot s feszesen
237 XVI    |       Chancellor körül, hanem a víz és az ég ugyanazon egy határvonalban
238 XVI    |            határvonalban olvad össze s az egész teret betölti a tenger.~
239 XVI    |           Róbert mozdulatlan vizsgálja az óceánt, fõleg nyugat felé.
240 XVI    |             aztán átmegy a korlátfákon az elõárboc köteleire. Onnan
241 XVI    |              nekem nincs kedvem örökké az ön hajóján maradni, uram
242 XVI    |             megtudjuk, hogy a szélvész az Atlanti-óceán melyik részére
243 XVI    |          élelmiszereket osztogattat ki az utasoknak s a matrózoknak.
244 XVI    |         vagyunk lankadva a fáradság és az éhség miatt. Kétszersültet
245 XVI    |              Róbert ekkor megöntözteti az égõ deszkákat s két óra
246 XVI    |        fölrobbanás lehetõségét illeti, az most már nevezetesen csökkent;
247 XVI    |           Elhatároztuk tehát, hogy sem az utasok, sem a matrózok nem
248 XVI    |       függõágyaikat, elhelyezik azokat az elõtéri emelvény alatt.
249 XVI    |             Szerencsére nem nagy a kár az eleségtárban; az élelmiszerek
250 XVI    |            nagy a kár az eleségtárban; az élelmiszerek nagy része
251 XVI    |                megpróbáltatások végét! Az ember örömest akarná ezt
252 XVI    |             legénységnek, mely mindent az õ útmutatása szerint cselekszik.~
253 XVI    |               födélzetre s így szól:~- Az északi szélesség 18° 5’
254 XVI    |                Chancellor megfeneklett az északi szélesség 18° 5’
255 XVI    |              létezhetnek ilyen szirtek az Atlanti‑óceán ezen részén,
256 XVI    |             esztelen nyakassága, aztán az az északnyugati erõs szél,
257 XVI    |          esztelen nyakassága, aztán az az északnyugati erõs szél,
258 XVII   |      Letourneur úr, úgy látszik, nincs az én véleményemen.~- Én ellenkezõleg
259 XVII   |                mázsa gyapotot kidobni, az nem nehéz és nem hosszas
260 XVII   |              Kétségkívül, Kazallon úr, az hamar megvolna, ha a legénység
261 XVII   |             akarunk elsülyedni, miután az imént majd megégtünk. Nem,
262 XVII   |               úr, s úgy tekintem, mint az ég kegyelmét, hogy Huntly
263 XVII   |              tudja meghatározni s hogy az fõleg a körülményektõl függ,
264 XVII   |   körülményektõl függ, de reméli, hogy az idõjárás nem lesz kedvezõtlen.
265 XVII   |                De nem vesztegeti azzal az idejét, hogy a szállítmányt
266 XVII   |                kezelésére a legénység. Az utasokat nem veszik igénybe;
267 XVII   |      Letourneurék meg én azzal töltjük az idõt, hogy egy kicsit beszélgetünk,
268 XVII   |                keresztmetszetben. Adná az ég, hogy valami hatalmas
269 XVII   |        tengerész elveszett már benne s az ember is csak éppen, hogy
270 XVII   |             csak éppen, hogy tengõdik.~Az eleségtár fölügyelõje Hobbart,
271 XVII   |             lehet a hajón. Szerencsére az az eszmém támad, hogy szemléljük
272 XVII   |                a hajón. Szerencsére az az eszmém támad, hogy szemléljük
273 XVII   |             támad, hogy szemléljük meg az ismeretlen szirtet, melyen
274 XVII   |                hosszú, sem változatos, az igaz, de hát legalább alkalmunk
275 XVIII  |            melyeknek szabályos prizmái az egésznek egy óriási jegec
276 XVIII  |         látszik, hogy nemrég támadt.~- Az világos, apa, - viszonzá
277 XVIII  |        Santorin‑szigeteket hozta létre az Archipelagusban, alkotta
278 XVIII  |       fölemelkedésnek kellett történni az Óceán e részén, mert e szirt
279 XVIII  |               ki a tengerészek szemeit az Atlanti‑óceán ezen részében,
280 XVIII  |              Letourneur úr. - Jobb, ha az ember figyelmeztet valami
281 XVIII  |                most megint tüntesse el az ön varázsvesszejének egy
282 XVIII  |            legfölebb hálát akarok adni az Istennek, hogy olyan szemmelláthatólag
283 XVIII  |           felelt Letourneur úr, - mert az az emberi nem törvénye:
284 XVIII  |               Letourneur úr, - mert az az emberi nem törvénye: segíts
285 XVIII  |               bizalmát. Bizonyos, hogy az ember, mikor a tengerre
286 XVIII  |              Bízzál önmagadban s higyj az Istenben!~- Teljesen igaz,
287 XVIII  |               e kõhalmazt, nem találná az állat- és növényvilágnak
288 XVIII  |                kiválnak a zöld vízbõl.~Az ég tiszta s a tenger alacsony
289 XVIII  |             délen, a szirtek közt csak az a keskeny vízút marad fönn,
290 XVIII  |         akkorát, hogy jóllakhatik vele az óriás Gargantua, s ha Kurtis
291 XVIII  |         percben nagyon meghajlik, mert az apály éppen most legalacsonyabb.~
292 XVIII  |            pillantunk meg.~Ha rátekint az ember, igazán azt mondaná,
293 XVIII  |             hogy ilyen csodát találunk az óceán egy ismeretlen sziklaszigetén!~
294 XVIII  |             volt már szolgálatot tenni az önzõ asszonynak, s mivelhogy
295 XVIII  |      Letourneur Andrástól tudjuk, hogy az a Mac‑Donald család tulajdona
296 XVIII  |            fojtva el, - pedig talán ez az egyetlen hely, ahol boldog
297 XVIII  |             percnyi boldogságot - csak az Atlanti‑tenger egy ismeretlen
298 XIX    |             XIX.~November 6-tól 15-ig.~Az öt elsõ nap a Chancellor
299 XIX    |             hajó belseje most már majd az alsó födélzetig tele van
300 XIX    |                mint négy négyszög láb. Az egyik matróz, Flaypol, apály
301 XIX    |           lyukat. Harminc lábnyira van az a kormányrúdtól elõre s
302 XIX    |             három deszkabordát tört be az éles szikla, körülbelül
303 XIX    |               hajógerinc eresztékétõl. Az ütés roppant erõvel történt,
304 XIX    |                kimozdítjuk onnan, hogy az ácsmester oda hatolhasson.
305 XIX    |             segélyével visszahelyezték az árbocot régi törzsére, melybe
306 XIX    |                erõsítik most egymáshoz az eltört két darabot.~Ezt
307 XIX    |               hajózhassunk tovább.~Sok az igazítani való a hajó elõ-
308 XIX    |           minden rendes állapotba jut. Az idõ azonban nem hiányzik,
309 XIX    |               a sziklaszigetre.~Miután az elsõ réteg ki van már hordva
310 XIX    |             munkát végezhessünk. Aztán az a félelem is visszatart,
311 XIX    |      nagyrészben ki volt már merítve s az utolsó gyapot‑bálok kiszállítása
312 XIX    |   folytathatjuk sokáig pihenés nélkûl. Az ember karjai és veséi belefájúlnak
313 XIX    |               végtelen mélység. Mi nem az életünket védjük a betóduló
314 XIX    |            betóduló tenger ellen s nem az a kétségbeesett küzködés
315 XX     |           melyet e vastag deszkáknak s az erõs gerendáknak ki kellett
316 XX     |            ellen irányult.~S csakugyan az oldalak belsõ deszkázata
317 XX     |                van, nem javíthatja ki, az bizonyos s nem teheti hajóját
318 XX     |             hosszú útra.~A kapitány és az ács aggódó arccal térnek
319 XX     |            vagy tizenkét nap múlva, ha az idõ kedvez, menhelyet találunk!~
320 XX     |             megrongált bordákat. Hanem az világos, hogy a Chancellor
321 XX     |                kikötõben, ahová eljut.~Az ács megiszkábálta a hajó
322 XX     |           megiszkábálta a hajó bordáit az oldalakon kívülrõl is, ameddig
323 XX     |            ameddig apály idején kiállt az a vízbõl; de lejebb nem
324 XX     |             dagály, hanem egyszersmind az egész évben a legnagyobb
325 XX     |             ismét oly nagy dagály jön.~Az pedig világos, hogy Kurtis
326 XX     |               tehát Walter hadnaggyal, az áccsal és a kormányossal
327 XX     |               hajó elõrésze átment már az akadályon, nincs többé reá
328 XX     |                a vitorlákra; a hadnagy az elõrész emelvényén; a kormányos
329 XX     |                 de szerencsére csöndes az óceán.~- Rajta, barátim! -
330 XX     |            elegendõ sebességgel menni, az árbocok meggörnyednek a
331 XX     |             minden erõlködés. Kezdõdik az apály. Nem fogunk átmenni.~
332 XXI    |        haladéktalanul e szûk medencét. Az idõjárás, mely egész november
333 XXI    |           dirib‑darabokra zúzódik.~Még az este elmentünk, az apály
334 XXI    |                 Még az este elmentünk, az apály idején, Kurtis Róbert,
335 XXI    |                annál inkább, mert csak az apály idején folytathatjuk,
336 XXI    |           kapitány, - szólt Daoulas, - az eltart nekünk egy hónapig!
337 XXI    |               szól akkor Falsten.~- Mi az? - kérdi Kurtis Róbert a
338 XXI    |        szerencsétlen Rubynak a doboza. Az a robbanóanyag, mely majd
339 XXI    |                kell e bazaltba fúrni s az akadály nincs többé!~A klórsavas
340 XXI    |             azt engedi remélnünk, hogy az akna készen lesz még az
341 XXI    |                az akna készen lesz még az éjjel s holnap napfölköltekor
342 XXI    |               megtette a várt hatást s az út nyitva áll.~A klórsavas
343 XXI    |       megvirrad, még nincsenek készen. Az aknát valóban csak az apály
344 XXI    |          készen. Az aknát valóban csak az apály legalsóbb fokán lehet
345 XXI    |       árapályra lesz még szükség, hogy az akna elég mélyre legyen
346 XXI    |        vegyítnünk. Így meggyujthatnánk az aknát kanóccal is, ahelyett,
347 XXI    |              Chancellor elég távol áll az aknától, úgy, hogy nincs
348 XXI    |        robbanás megtörtént. Tompa volt az és sokkal kevésbé zajos,
349 XXII   |         mérföldnyi út áll elõttünk. Ha az északkeleti szél megmarad
350 XXII   |         Délnyugati irányban haladunk s az élet a hajón visszatért
351 XXII   |      visszatért a rendes kerékvágásba.~Az elsõ napokban nem történik
352 XXII   |                valahol.~Szomorú utazás az ilyen, mikor az embernek
353 XXII   |         Szomorú utazás az ilyen, mikor az embernek nincs bizalma a
354 XXII   |    gondolatokba mélyed s nincs a hajón az az élénk, beszédes jókedv,
355 XXII   |              mélyed s nincs a hajón az az élénk, beszédes jókedv,
356 XXII   |           jobbra húzni a köteleket. Ez az oka, hogy a hajó meglehetõsen
357 XXII   |             Kurtis Róbert összehúzatja az elõárboc vitorláját, mert
358 XXII   |             újabb baj nélkül megtegyük az utat s elérjük a szárazföldet.~
359 XXII   |  szerencsétlenségünkre északnyugatról. Az utasok legnagyobb része
360 XXII   |                el a hátsó födélzetet s az egész legénység a födélzeten
361 XXII   |           menni én is kabinomba, amint az egyik matróz, Burke, ki
362 XXII   |           megtartja teljes hidegvérét. Az utasok, kik közül néhányan
363 XXII   |               Talán bizony a hajón van az Isten! - szól Falsten vállat
364 XXII   |          okvetlen javítni kell rajtok. Az is megesik, hogy bedugulnak
365 XXII   |            egészen vízzel. Ez már csak az idõ kérdése volna s valószínûleg
366 XXII   |               elõljárnak jó példával s az utasok is oda állnak a szivattyúkhoz.~
367 XXIII  |               újra körültekinteni s én az áccsal és a kormányossal
368 XXIII  |              lyukadt‑e ki megint, vagy az egész hajó szanaszét mállik?
369 XXIII  |             nehezebb, mintsem képzelné az ember. Elõször is lassítni
370 XXIII  |                odáig csúsztatják, ahol az elõbbi rés volt, úgy, hogy
371 XXIII  |               A vászonboríték engedett az éjen át a külsõ nyomásnak
372 XXIII  |               hidegen Owen, ki fölmegy az elõrész emelvényére.~Kurtis
373 XXIV   |            tûzvész végsõ óráiban volt. Az utasok, a matrózok, mind
374 XXIV   |       parancsot kap a tutajra szállni.~Az ácsnak, Daoulasnak szólnak
375 XXIV   |                Róbert, Falsten mérnök, az ács és tíz matróz fûrészekkel
376 XXIV   |               és Falstent látom, amint az ájult Mrs. Keart hozzák.~
377 XXIV   |         emelkedik a hajó körül, mintha az óceán megnyílnék alatta!~
378 XXV    |            hozzá.~Aztán körültekintek. Az éj elég világos, hogy megláthassam,
379 XXV    |               Falstent; a hajó orránál az emelvényen a hadnagyot és
380 XXV    |             hadnagyot és a kormányost; az árbockosarakban s a vitorlarudakon
381 XXV    |       kötélhágcsón fokról‑fokra, végre az ingadozás dacára is baj
382 XXV    |           Kurtis Róbertnek elsõ gondja az volt, mihelyt a sûlyedés
383 XXV    |           minden vitorlát s leszedette az elõárbocot és vitorlarúdjait,
384 XXV    |             teljesen nyugodt hangon. - Az fõleg a tenger állapotától
385 XXV    |               közt. Utasai és matrózai az árbockosarakba menekültek
386 XXV    |             kiállták a fáradalmakat és az éhséget, azok meg voltak
387 XXV    |             reményét.~Minthogy azonban az egyensúly viszonyai minden
388 XXV    |            hogy holnap reggel, mihelyt az ács elkészítette a tutajt,
389 XXV    |              alámerült fekvése miatt s az összeácsolt talp, bizonyosan
390 XXV    |                matrózok meghallják ezt az új szerencsétlenséget, kétségbeesetten
391 XXV    |             ordítoznak.~- Tengerre! le az árboccal a tengerre! - kiabálják
392 XXV    |             vagdalni a köteleket, hogy az árbocokat ledöntsék s rögtön
393 XXV    |                se merjen senki elvágni az én parancsom nélkül! A Chancellor
394 XXV    |              Azt a néhány hordót, mely az elmerülés után az árbocok
395 XXV    |                 mely az elmerülés után az árbocok közt úszott s melyeket
396 XXV    |             összegyûjtöttek, fölhúzták az árbocokra s szilárdul a
397 XXVI   |               tajték fölszökik egészen az árbockosarakig s ruháinkat
398 XXVI   |               aztán a hátsó födélzet s az elõrészen lévõ emelvény.
399 XXVI   |             középsõ fedélzetet illeti, az teljesen víz alatt áll.~
400 XXVI   |                alatt áll.~A közlekedés az árbockosarak és vitorlarúdak
401 XXVI   |                a másikra átmenni. Lent az árbocok közt a tenger zúg,
402 XXVI   |               Valóban, iszonyú látvány az utasoknak, kik ama keskeny
403 XXVI   |               hogy bömböl lábaik alatt az óceán. Ez árbocok, melyek
404 XXVI   |          hullámcsapásra megrezzennek s az ember azt hiszi, mindjárt
405 XXVI   |               nem gondolkozni, mert ez az örvény vonja az embert s
406 XXVI   |                mert ez az örvény vonja az embert s csaknem kisértetbe
407 XXVI   |               s csaknem kisértetbe jön az ember, ne ugorjon‑e bele!~
408 XXVI   |               szilárdul legyen építve. Az út hosszú, mert a legközelebbi
409 XXVI   |            tehát még egy nappal többet az árbockosarakban s fordítsunk
410 XXVI   |      mesterségem. Értek hozzá. No hát! Az Isten verjen meg engem,
411 XXVI   |           észreveszem, hogy Mr. Kear s az ex‑kapitány, Huntly Silas
412 XXVI   | petróleum-kereskedõ nagyon szorongatná az ex‑kapitányt s mintha az
413 XXVI   |               az ex‑kapitányt s mintha az némi ellenvetéseket tenne
414 XXVI   |        hosszasan nézegeti a tengert és az eget s fejét csóválja. Végre
415 XXVI   |              kapaszkodva eljut egészen az elõtér emelvényéig, hol
416 XXVI   |         fontosságot tulajdonítok ennek az esetnek s visszamegyek föl
417 XXVI   |                 talán mégis megszállta az önzõ rideg szivet valami
418 XXVI   |          valóban néhány matrózt szólít az elõtér emelvényérõl s könyörög
419 XXVI   |                hogy segítsék leszállni az árbockosárból. Föl akar
420 XXVI   |        vitorlarúdját s onnan följutnak az árbockosárhoz.~Mikor fölértek
421 XXVI   |             ott fogja hagyni Kear urat az árbockosárban. Végre az
422 XXVI   |                az árbockosárban. Végre az alkudozó felek mégis megegyeznek
423 XXVI   |          amerikai bankjegyet és átadta az egyik matróznak. Az figyelmesen
424 XXVI   |             átadta az egyik matróznak. Az figyelmesen megolvassa s
425 XXVI   |                keze közt van.~Most már az a kérdés, hogyan eresszék
426 XXVI   |                Keart a köteleken egész az elõrész emelvényéig. Burke
427 XXVI   |          kötelet aztán körül csavarják az árboc kötélzetén is; aztán
428 XXVI   |               árbockosárban. Ott marad az elõrész emelvényén, Huntly
429 XXVI   |                 úgy látszik, reá várt. Az esti homályban azonban nemsokára
430 XXVI   |            elvesztem szem elõl.~Eljött az éj, a szél lecsöndesült,
431 XXVI   |                négy órakor följött már az égre, csak ritka idõközökben
432 XXVI   |           árboc magaslatára. Gondolom, az ég pirossága miatt aggódik
433 XXVI   |           próbálok a szûk helyen, mely az árbockosárban számomra jutott,
434 XXVII  |              szavát, keresztül hangzik az a zúgó szélvészen, mely
435 XXVII  |        szélvészen, mely keményen rázza az árbocokat.~Fölkelek. Erõsen
436 XXVII  |        történik alattam és körülöttem.~Az éji homályban zúg alattam
437 XXVII  |        tajtékzó nagy habok rohannak át az árbocok közt, melyek erõsen
438 XXVII  |               egyik matróz, ki feljött az árbockosárba, hogy egy kötelet
439 XXVII  |             Letourneur mellettem áll s az apa támogatja fiát, hogy
440 XXVII  |                fiát, hogy el ne dõljön az árboc ingadozása miatt.~-
441 XXVII  |           ingadozása miatt.~- Hanem ez az árbockosár összetörik! -
442 XXVII  |           kiknek van valami okuk, hogy az élethez ragaszkodjanak!~
443 XXVII  |                függ már a hajó orránál az elõárbocon s majdnem rögtön
444 XXVII  |                már értem, hogy mi volt az a fekete pont, amit láttam
445 XXVII  |               fekete pont, amit láttam az éjjel. A nyomorúlt gazember
446 XXVIII |         szálljunk be, mikor megvirrad. Az építmény szilárdul van összeállítva.
447 XXVIII |       keresztben állnak egymás fölött, az egész valami két lábnyira
448 XXVIII |              Ami a felsõ lapot illeti, az a védgát deszkáiból készült,
449 XXVIII |           árbockosár a tenger fölött s az elõárbocnak, mely rézsút
450 XXVIII |           utolsó napja!~És most milyen az egyikünk és másikunk lelkiállapota?
451 XXVIII |               a fiatal leány ápolása s az én ápolásom mellett is.~
452 XXVIII |            hanem a többi majd elveszti az eszét. Némelyikök durva
453 XXVIII |                volt. Miss Herbey egész az utolsó pillanatig oly hûséggel
454 XXVIII |        mindnyájunkat mélyen meghatott.~Az éj elmult baj nélkül. Reggel,
455 XXVIII |          Holtteste nem maradhat tovább az árbockosárban. Miss Herbey
456 XXVIII |          holttestet!~Megfordulok. Owen az, aki ezt mondta.~Aztán eszembe
457 XXVIII |              egyszer majd kifogyhatunk az élelembõl!~ ~
458 XXIX   |                három nagy árboc áll ki az Óceánból.~Hanem a tutaj
459 XXIX   |               Egy hézag a tutaj elején az árboc számára van fönnhagyva,
460 XXIX   |         számára van fönnhagyva, melyet az emelvény oldalaira szögezett
461 XXIX   |           remény oly erõsen gyökerezik az ember szívében, hogy én
462 XXIX   |         hirtelen lesülyed a hajó, hogy az ács és az emberek, kik a
463 XXIX   |        lesülyed a hajó, hogy az ács és az emberek, kik a tutajon vannak,
464 XXIX   |               egy matrózinas elvesztik az eszöket s beugornak a tengerbe.
465 XXIX   |                óra, midõn a tenger már az árbockosarakig fölhágott! -
466 XXIX   |           Readyt kivéve.~Kurtis Róbert az árbockosár fölött állva,
467 XXIX   |            elõbb elhagyni hajóját, míg az el nem tûnt a mélységben.
468 XXIX   |        mélységben. Kötelessége és joga az. Szinte érezzük, mily fájdalmasan
469 XXIX   |            melyet mostanáig vezényelt!~Az irlandi még akkor is ott
470 XXIX   |              Róbert még egy pillanatig az árbockosár fölött marad,
471 XXIX   |     legutoljára hagyja el hajóját. Itt az ideje. A kötelet elvágják
472 XXX    |           Walter hadnagy, a kormányos, az eleségtár fölügyelõje Hobbart,
473 XXX    |                néger szakács Jynxtrop, az ács Daoulas; - végre hét
474 XXX    |             megpróbált‑e már bennünket az egek ura hetvenkét nap óta,
475 XXX    |              nap óta, amióta elhagytuk az amerikai partot s eléggé
476 XXX    |            legjobban bízik is köztünk, az sem meri remélni, hogy minden
477 XXX    |             tutajra, amennyi megmaradt az eleségtárból megmentett
478 XXX    |               amit megmenthettünk. Már az elsõ naptól kezdve tehát
479 XXX    |                 egy pléh pohár, melyet az öreg irlandi O’Ready még
480 XXX    |              födélzeten volt lerakva s az elsõ tutaj számára szánva,
481 XXXI   |                December 7. folytatása.~Az elsõ nap nem történt semmi
482 XXXI   |     fölhasználjuk s mielõbb elérhessük az amerikai partot. Az ács,
483 XXXI   |         elérhessük az amerikai partot. Az ács, Daoulas, ekkor fölállította
484 XXXI   |            Daoulas, ekkor fölállította az árbocot, melynek számára
485 XXXI   |               szilárdabban fönntartsák az árbocot. Míg õ dolgozik,
486 XXXI   |             tízkor már föl van állítva az árboc. A vitorla is fölvonva
487 XXXI   |               ezt a munkát elvégezték, az ács még egy kormányrudat
488 XXXI   |               így a tutaj megtarthassa az irányt, amerre menni akar.
489 XXXI   |            paramaribói partoktól, azaz az amerikai szárazföld legközelebb
490 XXXI   |                hajóval találkozunk. De az Atlanti‑óceánnak ezt a részét
491 XXXI   |           délen. Szerencsétlenségünkre az Antillák útja és a braziliai
492 XXXI   |            félre mindkét úttól, amerre az angol vagy francia hajók
493 XXXI   |             hónap, s mit csinálunk, ha az élelem már a harmadik hónap
494 XXXI   |               megtartjuk a programmot. Az adagok ki vannak számítva
495 XXXI   |             kapitány engedélye nélkül.~Az életrend következõképpen
496 XXXI   |               is eltart három hónapig.~Az élelmet minden reggel, tíz
497 XXXI   |            egyebünk, mint egy üstünk s az öreg irlandi pléh pohara,
498 XXXI   |             készleteinket szaporítják: az esõre, mely ivóvizet adhat,
499 XXXI   |      állítottunk két üres hordót, hogy az esõvizet abban fölfogjuk.
500 XXXI   |             hogy horgászhassanak.~Ezek az intézkedések történtek s