Fejezet

 1 II    | tanulmányoztam még eléggé s kirõl majd késõbb szólok.~A Chancellor
 2 V     |       Egyébként e szigetek egykor majd valószínûleg sokkal nagyobb
 3 VI    |         õrült, akkor Kazallon úr, majd meglátom, mit kell cselekednem.~
 4 VII   |      Róbert kétségkívül megmondja majd nekem. Megvárom tehát, míg
 5 XII   |         nem birjuk‑e kioltani, ha majd kitör kívülre! Talán jobban
 6 XII   |          mellett...~- Igen, igen, majd meglátjuk!... késõbb...
 7 XIII  |          s a forró, nedves levegõ majd megfojtja már az embert.~
 8 XV    |           a tüzet ez a víz, aztán majd õ ellene fordulunk! Talán
 9 XVII  |       elsülyedni, miután az imént majd megégtünk. Nem, Kazallon
10 XVII  |          tüzet elfojtjuk, a vizet majd csak kiürítjük, - legalább
11 XVII  |           segélyt nyújthatunk, ha majd a hajó kiürítéséhez kell
12 XVII  |       hogy egészítse ki aztán, ha majd újólag kiszámította a legnagyobb
13 XVIII |       hogy sajnálni fogjuk, mikor majd elhagyjuk.~Ami Staffa‑szigetét
14 XIX   |           a hajó belseje most már majd az alsó födélzetig tele
15 XIX   |      mivel ez a réz‑lap nem bírja majd kitartani a nyomást, mikor
16 XXI   |           Az a robbanóanyag, mely majd légbe röpítette a hajót,
17 XXIV  |        hol hónukig ér a víz s már majd bele fulnak; visszatérnek
18 XXVI  |        fekete pontot látnék, mely majd fölemelkedik, majd lemerül
19 XXVI  |           mely majd fölemelkedik, majd lemerül a fényes, fehér
20 XXVIII|    közülök nyugodt, hanem a többi majd elveszti az eszét. Némelyikök
21 XXVIII|        befolyása alatt állnak, ha majd egy szûk tutajon kell velök
22 XXVIII|       borzasztó szavakra fakad:~- Majd megsajnáljuk még, hogy bedobtuk
23 XXVIII|         jut, hogy valóban egyszer majd kifogyhatunk az élelembõl!~ ~
24 XXXII |         vizet, hogy két nap alatt majd két mázsát fogtunk belõlük.
25 XXXIII|   megtagadta kívánságukat? A jövõ majd megmutatja. Midõn én errõl
26 XXXV  |           hullám, de azzal együtt majd elõre, majd hátra csusszanva,
27 XXXV  |          azzal együtt majd elõre, majd hátra csusszanva, szakadatlan
28 XXXVII|    szolgálhatna a többinek!~- No, majd lesz nemsokára mit tenni
29 XXXVII|     halkan.~- Mit? - kérdem én.~- Majd megtudja ön késõbb! - felel
30 XXXIX | sóhajtozása csupa tettetés volna. Majd meglátjuk. Vigyázni fogok
31 XXXIX |         remeg s szívem úgy dobog, majd megszakad? Ekkor érzem,
32 XXXIX |            én is kaptam... s hogy majd holnap... a következõ napokon
33 XLIII |  leereszkedtünk egy kötél végén s majd félóra hosszáig a tengerben
34 XLIII |         az a hajó. Pedig vitorlái majd mind kifeszítvék s a hajó
35 XLV   |          volna! Az irgalmas Isten majd küld nekünk megint újabb
36 XLV   |       láttuk, hogy eljött az esõ. Majd eljön megint!~ ~
37 XLVI  |        haladva, mint valami kopó. Majd elvesztem a szag nyomát,
38 XLVI  |           vagy mert a szél eláll, majd megint újra még jobban szimatolom.
39 XLVII |        hogyan élt Hobbart, míg mi majd meghaltunk éhen, hogyan
40 XLVII |         ki a napon s ezen a módon majd sót nyernek.~- Aztán besózzuk,
41 LII   |       hogy ezt összeszámíthatnám. Majd tízet olvasok össze, majd
42 LII   |         Majd tízet olvasok össze, majd meg tizenkettõt. Pedig tizenegynek