Fejezet

 1 I      |           idején. A szél gyorsan vitt bennünket a nyílt tenger felé. Huntly
 2 II     |         mindez nemsokára közelebb hoz bennünket egymáshoz. Ekkoráig a hajóraszállás
 3 II     |           elfoglaltatás távol tartott bennünket egymástól. Tegnap és ma
 4 VI     |               s a szél dél felé ragad bennünket. A sötét felhõkkel borított
 5 XIII   |            dühöngeni néha s eltávolít bennünket az Antilláktól, melyeket
 6 XVI    |         idején járható útféle elvezet bennünket e szigethez, ha szükséges.~
 7 XVI    |           ijeszthetnének most már meg bennünket, mikor ép most menekültünk
 8 XVII   |              szélvész ne rohanjon meg bennünket, mielõtt a sík tengerre
 9 XVII   |          legelsõ szélvész tönkre tesz bennünket. Föltéve, hogy a sziklák
10 XIX    |              adja, hogy soha se érjen bennünket ez a megpróbáltatás a sülyedõ
11 XX     |               hullámtorlás elsöpörhet bennünket, idõnk sincs, hogy új hajót
12 XXVI   |               szárazföld felé hajtana bennünket. Ha bármerre másfelé fordul
13 XXVII  |     délnyugatra fordult, akkor kihajt bennünket vissza a nyílt tengerre!
14 XXVII  |               A szárazföldtõl eltérít bennünket ez is. Azonkívül most már
15 XXX    |             Egy új úszóalkotmány visz bennünket. El nem sülyedhet, mert
16 XXX    |               Eléggé megpróbált‑e már bennünket az egek ura hetvenkét nap
17 XXXI   |         egyetértõk s Isten ótalmazzon bennünket!~E szavakat tetszéssel fogadták.~
18 XXXI   |           megfordul s kelet felé hajt bennünket, akkor már nem két, hanem
19 XXXII  |           mérföldnyi sebességgel visz bennünket nyugat felé.~Ez kedvezõ
20 XXXII  |       adagokhoz, melyekre szorítottak bennünket. Igaz, hogy testi erõnket
21 XXXII  |          közelléte nagyon nyugtalanít bennünket. A tutaj csekély emelkedettsége
22 XXXII  |               vissza s nem követnének bennünket makacsul, mint számukra
23 XXXIII |          legnagyobb mértékben aggaszt bennünket. Ezt a fiatal embert lassú
24 XXXIII |              miss Herbey - meghallhat bennünket!~Aztán a tutaj szélére megy,
25 XXXV   |           ekkoráig a villám megkímélt bennünket s csak a habok közé csapott
26 XXXV   |             reánk, összevissza törnek bennünket a diónagyságú nagy jégszemek,
27 XXXVII |               életmód jobban fönntart bennünket, mintsem képzelné az ember.
28 XXXVIII| élelemkiosztás ideje eljött, úgy sújt bennünket, mint valami új csapás.
29 XXXIX  |            lásson és senki se halljon bennünket.~Félremegyek vele a bal
30 XXXIX  |      esteledni kezd, senki sem láthat bennünket.~- Uram, - szól suttogva
31 XXXIX  |              hangosan! Meg ne halljon bennünket valaki!~- De hát mondja!...~-
32 XLI    |         tovább is sikerül, megmenthet bennünket a borzasztó éhhaláltól.~
33 XLI    |        jelenen s a rémítõ jövõn, mely bennünket fenyeget.~Letourneurék,
34 XLIII  |            hogy a hajón észrevegyenek bennünket! Minden áron azon kell igyekezni,
35 XLIII  |          annyi reménnyel kecsegtetett bennünket, elenyészik a távolban.~
36 L      |        szárazföldet, vagy megszabadít bennünket valami hajó. Ha nem, akkor
37 LI     |         deszkaszálak? Hadd nyeljen el bennünket az óceán! Minek küzködünk
38 LI     |            egy‑két nappal fog túlélni bennünket. Sõt mikor fölemelem fejemet,
39 LII    |            félóra hosszáig beboritnak bennünket a tekergõ ködoszlopok s
40 LVII   |        hazahajózásra. Egy hajó elvisz bennünket Cayenneba s az aspinwalli