Fejezet

 1 V      |        mielõtt még beesteledik, - szólt hozzám a másodkapitány.~-
 2 V      |          kelet felé megy.~- S nem szólt ön neki?~- Mondtam neki,
 3 V      |        dicsõített, Kazallon úr! - szólt Letourneur András. - Már
 4 V      |           Egyébként, András úr, - szólt akkor Kurtis Róbert, - a
 5 V      |           magukat!~- Kurtis úr, - szólt mosolyogva Letourneur András, -
 6 VI     |     kiknek a másodkapitány mitsem szólt, nem tudhatják, hogy teljesen
 7 VII    |           Walter, a kormányost, - szólt a másodkapitány, amint a
 8 IX     |         Nem lehet, Kazallon úr, - szólt Kurtis Róbert; - s ismétlem
 9 X      |   szerencsétlenség történhetik! - szólt a mérnök.~- Persze, - szól
10 XI     |       marad.~Szerencsére Ruby nem szólt arról a klórsavas káliról,
11 XII    |          elmondta.~- Kurtis úr, - szólt a kapitány, kinek zavaros
12 XV     |    legközelebbi kikötõig.~- De, - szólt Kurtis Róbert, kinek véleményével
13 XVIII  |             Különös egy sziget, - szólt Letourneur úr, - s úgy látszik,
14 XVIII  | megjelöltük.~- Igazad van, apa, - szólt András, - s végre is lehetséges,
15 XVIII  |           ha a sziget eltûnnék, - szólt a fiatal Letourneur nevetve, -
16 XXI    |         Róbert.~- Ej! kapitány, - szólt Daoulas, - az eltart nekünk
17 XXII   |         Újabb szerencsétlenség? - szólt hozzám Letourneur úr.~-
18 XXVI   |       álltam, oda jött.~- Uram, - szólt hozzám, bámulatos egykedvûséggel
19 XXVI   |       elhallgatott s egy szót sem szólt többé.~Ezen nap, délután
20 XXVII  |             Öten megmenekültek! - szólt a kormányos.~- Öten elvesztek! -
21 XXVII  |    kormányos.~- Öten elvesztek! - szólt a vén irlandi.~Valóban,
22 XXXI   |       egybegyüjtött.~- Barátim, - szólt hozzánk, - hallgassatok
23 XXXII  |         alszunk.~- Kazallon úr, - szólt hozzám Letourneur András
24 XXXIII |           semmit!~- Vigyázzunk, - szólt miss Herbey - meghallhat
25 XXXIII |           tartogatják?~- Aztán? - szólt Kurtis Róbert.~- Aztán azt
26 XXXIV  |       mondom nevetve.~- Igazán, - szólt András, - s bárcsak mielõbb
27 XXXIV  |      folytonos dörgést, amirõl ön szólt.~- Valóban, - szólt Kurtis
28 XXXIV  |     amirõl ön szólt.~- Valóban, - szólt Kurtis Róbert, - ez már
29 XXXVII |      tenni csalétkül a horogra, - szólt a kormányos halkan.~- Mit? -
30 XXXVIII|           módon tekintve rám, így szólt:~- Kazalion úr, kívánok
31 XXXIX  |         Mindegy, Letourneur úr, - szólt ekkor miss Herbey, ki hozzánk
32 XXXIX  |      mondja!...~- Azt akarom... - szólt susogó hangon - ...azt óhajtom,
33 XL     |        fáradozásainkat.~- Uram, - szólt aztán, reszketõ kezébõl
34 XLI    |         kiáltottam föl.~- Uram, - szólt a kormányos, - inkább a
35 XLIII  |           pillanatban.~- Nézze, - szólt aztán, - tekintsen balra
36 LIV    |           nekem, mintha jóshangon szólt volna e fiatal leány s mintha
37 LVI    |          láthatjuk, de itt van! - szólt a kapitány, nyugat felé