Fejezet

 1 IV     |             nekem, hogy pillantásuk mindig csak nedves fátyolon át
 2 IV     |      különösen jó barátok lettünk s mindig a fiáról beszél velem.~Ma
 3 IV     |            vannak s már több év óta mindig együtt utazunk. Bejártuk
 4 IV     |            mindenütt.~Pénzt csörget mindig a zsebeiben s két kezét
 5 VI     |          rám.~Két napig megy ez így mindig szilajabban. A vitorlákat
 6 VII    |        többet ment le délnek.~S még mindig délkeletnek megy!~Meg akartam
 7 VIII   |        matróznak a rossz akaratától mindig félni lehet s vasfegyelem
 8 XI     |           mérnök és a kereskedõ még mindig vitatkoznak. Kurtis Róbert
 9 XVI    |          járunk hozzá, mert csaknem mindig dél felé vitorlázott, mióta
10 XVI    |   dicsérhetem eléggé. Most is, mint mindig, mindenre kiterjed figyelme,
11 XXI    |        zajos, mint gondoltuk, hanem mindig így van a mélyen ásott aknáknál.~
12 XXII   |        födélzeten marad. A hajó még mindig nagyon meghajlott, habár
13 XXII   |            s a már végzett munkának mindig elvesz ilyenkor egy része.~
14 XXIV   |    legkedvezõbb körülmények közt is mindig nehezen megy.~Minden idõvesztegetés
15 XXIV   |            minden eshetõségre.~- Én mindig kész vagyok, uram, - felel
16 XXVI   |            engem, ha nem azt láttam mindig, hogy nyomorultul elvesztek
17 XXVI   |       lecsöndesült, de a tenger még mindig háborog. A hold, mely délután
18 XXXII  |           szél viszi. Néhány matróz mindig õrt áll az elõrészen, hogy
19 XXXVII |        fölhúzzák, a vörös rongy még mindig érintetlenül ott van a horgon.~
20 XXXVII |          szavak e férfi ajkáról, ki mindig oly tartózkodónak, oly komolynak
21 XXXVIII|        összeolvadnak. A mi tutajunk mindig a központja e sivár, elhagyott
22 XXXVIII|          kiéheztetett városban, még mindig találhat az ember a szemétdombokon,
23 XXXIX  |      kötelességét teljesítette!~Még mindig a kötelesség érzete az,
24 XXXIX  |         ideig. Midõn magamhoz térek mindig bámulok, hogy még életben
25 XLII   |         földgömb csak vízbõl állna. Mindig és mindenfelé ez a végtelen
26 XLIX   |      közülünk egy sem, aki habozna! Mindig ezt mondták a hajótöröttek,
27 XLIX   |           belõle néhány cseppet, de mindig legyõzhetlen hányási ingert
28 L      |          egy helyzetben ülve marad, mindig a tutaj egyik sarkán, a
29 LI     | határozottan felelni. Mivel azonban mindig figyelt a tenger árjainak
30 LII    |       fölött. Kurtis Róbert, ki még mindig fönn áll, mohón hallgatja
31 LII    |               Hát Kurtis Róbert még mindig hiszi, hogy földet találunk?
32 LIV    |           egymással.~Aközben én még mindig az elsõ benyomás alatt állok,
33 LV     |            támaszkodva állnak s még mindig az óceánt vizsgálják. A
34 LV     |         elõrészéig.~A kormányos még mindig az árboc mellett áll s nézi
35 LVI    |          semmi partot s a tutaj még mindig egyetlen központot képez
36 LVII   |           el egymást?~Kurtis Róbert mindig barátja volt s mindig barátja
37 LVII   |        Róbert mindig barátja volt s mindig barátja lesz azoknak, kik