Fejezet

 1 II     |          érintkezés e szûk helyen, hol minduntalan egymásba botlik
 2 III    |     egyenest haladván Liverpoolba, hol a szállítmány lerakandó, -
 3 X      |       harminc font egy dobozban.~- Hol?~- A hajófenékben, ahol
 4 XI     |       senkinek egy szót sem errõl. Hol az a Ruby?~- A hátsó födélzeten.~-
 5 XI     |            föl a hátsó födélzetre, hol a mérnök és a kereskedõ
 6 XI     |        Aztán kabinjába szállítják, hol ezután õrizet alatt fog
 7 XII    |            Ah, igen, a Chancellor! Hol van most?~- Délen, a forró
 8 XIII   |       tompa pattogást hall. Vajjon hol veszi ez a tûz mindazt a
 9 XIII   |         ami táplálására szükséges? Hol az a nyílás, melyet idáig
10 XV     |      egészen sötét. Nem tudhatjuk, hol feneklett meg a hajó. A
11 XV     |      kötéltartó rúdra egész odáig, hol kiáll a hajó oldalán túl
12 XV     |          hátra van e hosszú éjbõl. Hol vagyunk? Csak annyi bizonyos,
13 XV     |   kormányos is, - nehéz kitalálni, hol vagyunk, mert azok az északnyugati
14 XVI    |         rõfnyire áll azon helytõl, hol a Chancellor megfeneklett
15 XVI    |      elõlép s bosszúsan kérdezi:~- Hol vagyunk, uram?~- Nem tudom, -
16 XVI    |         hajófenék azon részébe is, hol a Ruby málhái vannak és
17 XVIII  |       Atlanti‑óceán ezen részében, hol elég gyakran járnak hajók.
18 XVIII  |          zengõ bazaltsziklák közt, hol a gaëlek Fingal hárfájának
19 XVIII  |         ezt a ham‑rocki barlangot, hol néhány jó órát töltünk.
20 XX     |             másrészrõl e szigeten, hol a legelsõ hullámtorlás elsöpörhet
21 XX     |           hogy betemetem a lyukat, hol a víz bejön, amilyen szilárdan
22 XXI    | istenhozzádot mondunk e sziklának, hol annyi napot töltöttünk,
23 XXIII  |            vörös pont látszik ott, hol a szemhéjak összeérnek.
24 XXIV   |            elhagyni a hajófenéket, hol hónukig ér a víz s már majd
25 XXV    |        jutott a nagy árbockosárba, hol egészen aléltan ledõlt.
26 XXVI   |     egészen az elõtér emelvényéig, hol a matrózok közé vegyül s
27 XXVI   |           föl a nagy árbockosárba, hol a két Letourneur, miss Herbey,
28 XXIX   |         azon hely felé pillantunk, hol a hajó elsülyed. A hátsó
29 XXXIV  |       egészen e földövig hajtotta, hol valami nagyon finom érzékkel
30 XXXVIII|     fokmérõje, hogy kiszámíthatná, hol vagyunk. Közel járunk‑e
31 XXXVIII|          át azt a szürkés látkört, hol a tenger és az ég összeolvadnak.
32 XXXIX  |           el!~András nem kérdezte, hol vettem ezt a darab kétszersültet,
33 XLVI   |         tekintjük elõmozdítónknak. Hol van most a tutaj? Az Atlanti‑
34 LI     |                     LI.~Január 24.~Hol vagyunk? Az Atlanti‑óceán
35 LVI    |        példánkat követni.~- De hát hol vagyunk? - kiáltok föl.~-
36 LVI    |    amerikai szárazföld, az a föld, hol az Amazon folyik, ez az
37 LVII   |             aztán elvittek Parába, hol a leggyöngédebb ápolásban