Fejezet

  1 I      |            testvéreknek tulajdona. Két éve, hogy épült s most indul harmadik
  2 I      |                  egész az árbocok csúcsáig.~Hogy miért szálltam a Chancellorra,
  3 I      |               idõjárás. Elhatároztam tehát, hogy a Chancelloron utazom.~Jól
  4 II     |                 Szeptember 28.~Mondtam már, hogy a Chancellor kapitányát
  5 II     |                     balra görbült. Anélkül, hogy valami kitûnõ arcismerõ
  6 II     |                 tökéletesen, én nem mondom, hogy nincs úgy; de hogy szilárd
  7 II     |                  mondom, hogy nincs úgy; de hogy szilárd jellem, minden bajjal
  8 II     |              kapitánya, akirõl azt mondják, hogy «Isten után õ az úr», figyelmet
  9 II     |                 nekem, arra van kiszemelve, hogy elõforduló alkalommal fontos
 10 II     |                 különben csak annyiból áll, hogy a másodkapitány vezénylete
 11 II     |                néger szakácsot Jynxtropot s hogy senkit se hagyjak ki, adnom
 12 II     |                     természetszerû szükség, hogy az ember eszméket cseréljen,
 13 II     |                     mindnyájukat, de tudom, hogy az utasok közt két hölgy
 14 III    |                     lerakandó, - elismerem, hogy fentnevezett hajómra Bronsfield
 15 III    |                  kiállítottam, úgy azonban, hogy az egyik a szállítmány átadásakor
 16 IV     |             szelídek, de úgy látszik nekem, hogy pillantásuk mindig csak
 17 IV     |              szelídség.~Az ember azt sejti, hogy Letourneur úr valami önkénytelen
 18 IV     |          bálványozza ezt a fiút s láthatni, hogy egész életét ennek a szerencsétlennek
 19 IV     |                fejét. - Ah, ön nem értheti, hogy mit szenved egy apa, mikor
 20 IV     |                   foglalatosságom, mint az, hogy õt élete minden percében
 21 IV     |                  szórakoztassam. Megtudtam, hogy bénasága dacára, fiam szenvedélyesen
 22 IV     |                    s néha örömmel gondolom, hogy a természet látványaiban
 23 IV     |          elfelejteni! Uram, uram, hiszi ön, hogy fiam megbocsátja valaha
 24 IV     |                   valaha anyjának és nekem, hogy nyomorék?~Az atya fájdalmát,
 25 IV     |                     társalgásunkban.~Látom, hogy a fiatal Letourneur szeret
 26 IV     |              petróleum‑forrásokból. Tudjuk, hogy az Egyesült‑Államokban a
 27 IV     |           asszonynak egyedüli foglalkozása, hogy minden percben kiszolgáltatja
 28 IV     |              megszabadulni s annyit beszél, hogy az ember úgy érzi, mintha
 29 IV     |                   eladta, megvagyonosodott. Hogy mit fog csinálni a vagyonával,
 30 IV     |                   Pascalnak azt a mondását, hogy «az ember nyilván a gondolkozásra
 31 V      |                   Október 7.~Tizedik napja, hogy elhagytuk Charlestownt s
 32 V      |           Charlestownt s nekem úgy látszik, hogy gyorsan haladunk és jó nagy
 33 V      |               tettünk. Gyakran megtörténik, hogy a másodkapitánnyal beszélgetek
 34 V      |                 mondja nekem Kurtis Róbert, hogy nem igen messze lehetünk
 35 V      |                    A vizsgálat azt mutatta, hogy az északi szélesség 32°
 36 V      |             Bermudákat? Hisz én azt hittem, hogy a hajónak, amely Charlestownból
 37 V      |              követik, de nekem úgy látszik, hogy ezúttal a kapitány nem akarja
 38 V      |                    ön neki?~- Mondtam neki, hogy ez nem a szokott út s azt
 39 V      |                szokott út s azt felelte rá, hogy õ tudja, mit kell tennie!~
 40 V      |                    a homlokát s azt hiszem, hogy nem mondott el mindent,
 41 V      |                másodkapitány, - azt hiszem, hogy... õ a kapitányom!~E kitérõ
 42 V      |                 hajósok. Hozzá tehetem még, hogy a nyájas eget, mellyel a
 43 V      |                  tehát az óceán hajósainak, hogy a Walter és Moore Tamás
 44 V      |                    fölfáradni a fedélzetre, hogy megtekintsék ez érdekes
 45 V      |             kényszerítette a fiatal leányt, hogy ismét foglalja el helyét
 46 VI     |                    miatt nem mérhetjük meg, hogy milyen hosszúsági fok alatt
 47 VI     |                mitsem szólt, nem tudhatják, hogy teljesen megmagyarázhatlan
 48 VI     |                    kisérte õt.~- Nem tudom, hogy mit mondjak önnek, Kurtis
 49 VI     |                    Kurtis úr, de megvallom, hogy különös arckifejezése, gyakran
 50 VI     |                     Igen, de õ azt felelte, hogy ez a helyes út.~- Kurtis
 51 VI     |                    taszigálja hajónkat, úgy hogy az érc kötéltartók az árbocok
 52 VII    |                 megy!~Meg akartam gyõzõdni, hogy mi lehet az oka Huntly kapitány
 53 VII    |                    e vagy nincs? nem tudom, hogy mit higyjek. Átalán véve
 54 VII    |                     Egy percig eszembe jut, hogy fölmegyek a fedélzetre,
 55 VII    |                nemsokára megszûnik. Hallom, hogy Huntly kapitány visszatér
 56 VII    |                   rendesen, de észreveszem, hogy minden kis hézag be van
 57 VII    |                 minden elõkészület megtéve, hogy az elzárás teljesen légmentes
 58 VII    |              Megnézem a naptáramat s látom, hogy nagyszerû árapályunk lesz
 59 VII    |                     dolgokról foly. Látván, hogy a másodkapitány nem kezdi
 60 VII    |                 élesen rám tekint, anélkül, hogy felelne.~- Igen, - folytatám, -
 61 VII    |                  tettek a kormányrúdon, úgy hogy a hajó félrefordúlt s amiatt
 62 VII    |                   utját.~Nekem úgy látszik, hogy Kurtis Róbert, a ki rendesen
 63 VIII   |                 eltelve, annak úgy látszik, hogy a hajón mi sem történt,
 64 VIII   |                    mi lehet a hajófenékben, hogy annyi elõvigyázatra van
 65 VIII   |                   õrködhetnénk szigorúbban, hogy ki ne törjenek!~15‑ikén,
 66 VIII   |                  elõrészén sétálok, hallom, hogy Owen matróz így szól a társaihoz:~-
 67 VIII   |                    Tegnap óta veszem észre, hogy a kapitány s a másodkapitány
 68 VIII   |                értekeznek egymással. Látom, hogy Kurtis Róbert ingerült kézmozdulatokat
 69 VIII   |                   részérõl, - de úgy látom, hogy e beszélgetések végén Huntly
 70 VIII   |                      Egyébként úgy látszik, hogy rendkívüli izgatottságban
 71 VIII   |                 Kear nem arra való emberek, hogy azt fölelevenítsék. Ruby
 72 VIII   |               azonban panaszkodni kezdenek, hogy soká tart az út. Mr. Kear
 73 VIII   |                     hajolniok, úgy látszik, hogy Huntly kapitányt felelõssé
 74 VIII   |                  abból az okból cselekszik, hogy a nagy hõséget mérsékeljék,
 75 VIII   |                   sok öntözést. Azt hiszem, hogy a yacht‑club legfényûzõbb
 76 VIII   |                 vágva.~Világosan láthatjuk, hogy a forró égöv alatt vagyunk!~
 77 VIII   |                 megmagyarázhatlan tünemény, hogy a külsõ hõfok nem áll arányban
 78 VIII   |                 meglepetésemre úgy találom, hogy a Chancellor födélzete lábaim
 79 VIII   |                   meleg s nem állhatom meg, hogy bámulva föl ne kiáltsak.~
 80 IX     |                  kérdéseimet, de megvallom, hogy elsõ pillanatra remegés
 81 IX     |                    a lék ajtaját oly módon, hogy be ne hatolhasson a levegõ
 82 IX     |                   hajó belsejébe. Reméltem, hogy így sikerül elfojtanunk
 83 IX     |                   elsõ napokban azt hittem, hogy el is fojtottuk. De három
 84 IX     |               fájdalom, meggyõzõdtünk róla, hogy a tûz tovább terjedt. A
 85 IX     |                    nélkül, amit alkalmazok, hogy folyvást öntöztetem a födélzetet,
 86 IX     |                   kiállni. - Jobb szeretem, hogy ön mindezt megtudja, Kazallon
 87 IX     |                szellõztetni. Én azt hiszem, hogy bizonyosan így ütött ki
 88 IX     |                 Róbert; - s ismétlem önnek, hogy mi megtettünk minden elõvigyázati
 89 IX     |                tenni lehet. Arra gondoltam, hogy nyílást vágatok a hajónak
 90 IX     |                    kellett volna merítnünk, hogy a tüzet elérjük. A födélzetet
 91 IX     |                   tenni szoktak: igyekezni, hogy elfojtsuk, bezárni minden
 92 IX     |                     bezárni minden nyílást, hogy a külsõ levegõ hozzá ne
 93 IX     |                 levegõ hozzá ne férhessen s hogy oxigén hiányában a tûz kényszerüljön
 94 IX     |                  Igen! A mi azt bizonyítja, hogy a levegõ behatol a hajófenékbe
 95 IX     |                 fölfedezni.~- Van rá példa, hogy hasonló körülmények közt
 96 IX     |                Kazallon úr, s nem ritkaság, hogy Liverpoolba vagy Havreba
 97 IX     |                    érkezett meg a kikötõbe, hogy lába alatt égett a hajó.
 98 IX     |                    illet, az más; én érzem, hogy a tûz, ahelyett, hogy föltartóztatnánk,
 99 IX     |                érzem, hogy a tûz, ahelyett, hogy föltartóztatnánk, minden
100 IX     |                  Kazallon úr, önnek mondom, hogy én már saját felelõsségemre
101 IX     |                    közöltem. Nem szükséges, hogy még a nõk vagy gyáva férfiak
102 IX     |                  matrózok parancsot kaptak, hogy semmit se szóljanak.~Megértem,
103 IX     |                     se szóljanak.~Megértem, hogy a másodparancsnoknak komoly
104 IX     |      másodparancsnoknak komoly okai vannak, hogy így beszél s megigérem neki,
105 IX     |                    beszél s megigérem neki, hogy mindenki elõtt hallgatok.~ ~
106 X      |          vitorlarudak néha úgy meghajlanak, hogy azt hiszi az ember, mindjárt
107 X      |                     deszkáit, mindamellett, hogy csaknem folyton öntözik.
108 X      |                 meglepettnek, õ észreveszi, hogy a legénység olyan túlságos
109 X      |                Kurtis Róbertnek megigértem, hogy hallgatni fogok, tehát hallgatok.~
110 X      |                Kurtis Róbert közölte velem, hogy mit határoztak. Huntly kapitány
111 X      |                   egészen Kurtis Róbertnek. Hogy a tûz terjed a hajó belsejében,
112 X      |                   legénység lakik. Világos, hogy a tüzet nem lehet elfojtani
113 X      |                   választásunk van: sietni, hogy elérjük a legközelebb esõ
114 X      |                   Kis‑Antillák s remélhetõ, hogy elég hamar elérjük, ha ez
115 X      |             delejtûvel, nem vehették észre, hogy a Chancellor megváltoztatta
116 X      |                     a Letourneur kérdésére, hogy miért változtatták meg az
117 X      |                   Kurtis Róbert azt feleli, hogy miután a szél nem kedvezett,
118 X      |              kedvezett, nyugatra fordulnak, hogy ott találjanak kedvezõbb
119 X      |                   oly légmentesen betömték, hogy semmi füst sem árulja el
120 X      |              lappangva marad fönn, anélkül, hogy az egész szállítmányra kiterjeszkednék.
121 X      |               halkan beszélgetett, anélkül, hogy gondolták volna, hogy néhány
122 X      |              anélkül, hogy gondolták volna, hogy néhány szó eljuthat az én
123 X      |                birom visszatartani magamat, hogy ne hallgatózzam s következõ
124 X      |                teszem!~- De egy lökés elég, hogy fölrobbanjon.~- A doboz
125 X      |                  Falsten úr s mondom önnek, hogy nincs mit félni.~- Miért
126 X      |                többé semmit, hanem világos, hogy a mérnök folytatja a dorgálást,
127 X      |           Chancellor helyzetét s nem tudja, hogy tûzvész dúl belsejében.~
128 XI     |            folytatása.~Nem tudom elmondani, hogy mi megy végbe bennem, mikor
129 XI     |                mintha még ez kellett volna, hogy a helyzet teljes legyen,
130 XI     |                     Kurtis Róbert megtudja, hogy egy harminc font klórsavas
131 XI     |                szemét sem hunyorítja s alig hogy kissé összeráncolja homlokát,
132 XI     |                összeráncolja homlokát, alig hogy kissé kitágulnak pillái.~-
133 XI     |               nyugodtan Ruby, ki azt hiszi, hogy legfölebb csalási kisérlet
134 XI     |                      Egy percig azt hiszem, hogy Kurtis Róbert összemorzsolja
135 XI     |                    a másodkapitány s látom, hogy összeszorítja kezeit háta
136 XI     |                   nehogy kisértetbe jöjjön, hogy megfojtsa ezt a Rubyt.~Aztán
137 XI     |                   palack bort hozott volna. Hogy mit tartalmaz a doboz, azért
138 XI     |                 mondta meg, mert jól tudta, hogy akkor a kapitány föl nem
139 XI     |                   Nyomorult! Hát nem tudja, hogy tûz van a hajón?~Alig hogy
140 XI     |                  hogy tûz van a hajón?~Alig hogy e szavakat kimondtam, már
141 XI     |                      kétségkívül azt hivén, hogy a tûz már kívülre is kitört
142 XI     |                     már kívülre is kitört s hogy itt az ideje a csónakokba
143 XI     |                    lekapcsolták a csónakot, hogy tengerre bocsássák.~Ezalatt
144 XI     |       Letourneuréknak, amit még nem tudnak, hogy tudniillik a gyapotszállítmány
145 XI     |                     atyját, ismételve neki, hogy a veszély nem oly rögtöni.~
146 XI     |                 embereit. Magyarázza nekik, hogy a tûz nem hatolt tovább,
147 XI     |                    a tûz nem hatolt tovább, hogy Ruby sem azt nem tudja,
148 XI     |                     Ruby sem azt nem tudja, hogy mit cselekszik, sem azt,
149 XI     |                    mit cselekszik, sem azt, hogy mit beszél, hogy nem kell
150 XI     |                   sem azt, hogy mit beszél, hogy nem kell elhamarkodni a
151 XI     |             megtudnák az igazat, ha tudnák, hogy e hajó most már csaknem
152 XI     |                    közepett. Ajánljuk neki, hogy ne szóljon senkinek errõl
153 XI     |             köszönhetünk.~Falsten megigéri, hogy titokban tartja.~Ami Huntly
154 XI     |                     Róbert vállalta magára, hogy értesíti õt róla.~De elõbb
155 XI     |               elvesztette eszét. Nem tudja, hogy mit csinál s keresztül‑kasul
156 XI     |               megparancsolja a matrózoknak, hogy fogják meg az utast, kit
157 XII    |              visszament kabinjába, anélkül, hogy bárminõ parancsot adott
158 XII    |                  tûz oly hatalmas lesz már, hogy a láng átcsap a födélzeten.
159 XII    |                  tenger állapota megengedi, hogy fölhasználjuk csónakainkat,
160 XII    |                számításba azt a körülményt, hogy harminc font fölrobbanó
161 XII    |                 Isten dolga s nem az enyém, hogy megõrizzen ettõl a végcsapástól!~
162 XII    |                 Ergo...~Falsten azt mondta, hogy «ergo». Nem azt gondolná
163 XII    |                  Nem azt gondolná az ember, hogy valami vegytani elõadásban
164 XII    |             megindulását, - ha meggondolom, hogy ez a Chancellor, melyet
165 XII    |                  magamon! Ön egyedül látta, hogy mint szenvedek. - Hanem
166 XII    |               gyujtva! Csak azt nem tudjuk, hogy hosszú‑é ez a kanóc!~Aztán
167 XII    |                kanóc!~Aztán odább megy.~Jó, hogy a matrózok s a többi utasok
168 XII    |              helyzetünk.~Mióta köztudomású, hogy tûz ütött ki a hajón, Kear
169 XII    |               meghagyta a másodkapitánynak, hogy a tüzet oltassa el, felelõssé
170 XII    |                  nem birnám... Azt óhajtom, hogy ne kelljen többé elhagyni
171 XII    |                   Kurtis Róbert, - remélem, hogy ápolásunk mellett...~- Igen,
172 XII    |                    mint én vagyok, s érzem, hogy nem birok velök megmérkõzni...
173 XII    |                 fedélzetre, elmondja nekem, hogy mi történt.~- Igen, - mondom
174 XII    |                    zavarodva az agya s jobb hogy önként lemondott a parancsnokságról.~-
175 XII    |                  Róbert s parancsolja neki, hogy hívja a kormányost.~A kormányos
176 XII    |                Silas úr szükségesnek vélte, hogy kapitányi állásáról lemondjon.
177 XII    |               kifeszített vitorlákkal siet, hogy lehetõ legrövidebb idõ alatt
178 XIII   |                  mikor ahhoz kell bátorság, hogy semmit se tegyünk.~Igen!
179 XIII   |           Lassanként a hõség oly nagy lett, hogy az utasoknak a födélzetre
180 XIII   |                    tartani, ha nem akarjuk, hogy összetörje kabinja ajtaját.
181 XIII   |             kapitányunkat is s úgy találom, hogy csöndes, nyugodt ember és
182 XIII   |                    lakosztályába. Bizonyos, hogy a tûz terjed ezen az oldalon
183 XIII   | szerencsétlenségünkre a tenger oly háborgó, hogy lehetetlen a csónakokban
184 XIII   |                   Chancellor.~Már két hete, hogy a tüzet észrevettük s hogy
185 XIII   |                  hogy a tüzet észrevettük s hogy folyvást terjed, mert nem
186 XIII   |                    oda zökkenése szerint.~S hogy szerencsétlenségünk teljes
187 XIII   |            vitorlákat, de a szél oly dühös, hogy a Chancellor nem bírja kiállni
188 XIII   |                    kell, amerre a szél fúj, hogy kikerülje a tenger csapásait,
189 XIII   |                  csónakba szállni, anélkül, hogy rögtön el ne merüljünk.
190 XIII   |                    egy delejtû és vitorlák, hogy szükség esetén rögtön elhagyhassuk
191 XIII   |                 Kurtis Róberthez szaladnak, hogy megkérdezzék, mit parancsol.
192 XIII   |                  Silast, akkor eszembe jut, hogy még egy másik ember maradt
193 XIII   |                     ruhája lángol. Anélkül, hogy kiáltana, átmegy a födélzeten
194 XIV    |                 lesz. A matrózok hallották, hogy azt kiabálta: «A tûzijáték‑
195 XIV    |            tûzijáték‑szereim!» Megértették, hogy a hajó minden percben légbe
196 XIV    |                    percben légbe röpülhet s hogy most már nem csupán tûzvész,
197 XIV    |                akarják látni az esztelenek, hogy a tenger féktelen, hogy
198 XIV    |                     hogy a tenger féktelen, hogy semmiféle csónak nem szállhat
199 XIV    |                 följegyzi a jegyzõkönyvébe, hogy hány óra.~Vajjon mi történik
200 XIV    |                 hangon.~De már késõ. Érzem, hogy egy óriási hullám hátára
201 XV     |                közel a szárazföld?~Mondtam, hogy a Chancellor, miután néhány
202 XV     |               Kurtis Róbert megtudja abból, hogy horgonyt vetettek.~- Jó! -
203 XV     |                     két horgonyt. Reméljük, hogy megállják!~Akkor látom,
204 XV     |                     megállják!~Akkor látom, hogy Kurtis Róbert a köteleken
205 XV     |                    el‑elborítják õt. Látom, hogy hallgatózik. Mintha valami
206 XV     |                   odáig hatolni. Valószinû, hogy a hajó aljában valamelyik
207 XV     |                      mert úgy veszem észre, hogy a tûz már csökken. Rémítõ
208 XV     |                hallunk, ami azt bizonyítja, hogy a két elem küzd egymással.
209 XV     |                   küzd egymással. Bizonyos, hogy a tûzhely alapját már elérte
210 XV     |               vagyunk? Csak annyi bizonyos, hogy a hullámok lassanként visszahúzódnak
211 XV     |                 akkor remélhetjük, föltéve, hogy a tûz kialszik, hogy a következõ
212 XV     |               föltéve, hogy a tûz kialszik, hogy a következõ dagálykor könnyen
213 XV     |                 együtt s megegyeznek abban, hogy nem kell semmihez nyúlni,
214 XV     |            feneklett meg, akkor igyekszünk, hogy ismét elindíthassuk s eljuthassunk
215 XV     |                   óceán e részén, meglehet, hogy Dél‑Amerika valamely partján
216 XV     |                     egy gondolat foglal el, hogy most a víz küzd értünk,
217 XV     |                  égõ zsarátnokon. Bizonyos, hogy a tenger megteszi azt, amit
218 XVI    |                 vízfenék színérõl láthatni, hogy bazalt sziklák. Hogyan juthatott
219 XVI    |                   Róbert egy ideig félt is, hogy nem fordul‑e föl a hajó,
220 XVI    |                      Huntly Silas, anélkül, hogy egy szót szólna, leül a
221 XVI    |                Valóban attól lehet tartani, hogy e szirtek nem állnak szárazfölddel
222 XVI    |           szorongatják. Nagy a meglepetése, hogy sehol sem látszik szárazföld,
223 XVI    |                     bizonyosan azt hihette, hogy közel járunk hozzá, mert
224 XVI    |                   Mr. Kear, - tudja meg ön, hogy nekem nincs kedvem örökké
225 XVI    |                  maradni, uram s követelem, hogy induljunk tovább!~Kurtis
226 XVI    |                    a nap s akkor megtudjuk, hogy a szélvész az Atlanti-óceán
227 XVI    |                  aztán a kapitány, anélkül, hogy egy percet is elvesztegetne,
228 XVI    |                 különbözõ rendszabályokhoz, hogy a hajót ismét el lehessen
229 XVI    |                 ámbár még fekete. Bizonyos, hogy a hajóközben nagymennyiségû
230 XVI    |                   lesz, de nem lehet tudni, hogy mennyi, mert a födélzeten
231 XVI    |                     A vizsgálatból kiderül, hogy öt lábnyi a víz a hajóközben,
232 XVI    |             kapitány még nem ad rendeletet, hogy kiszivattyúzzák, mert azt
233 XVI    |                   szer. Elhatároztuk tehát, hogy sem az utasok, sem a matrózok
234 XVI    |               tisztjeirõl, a matrózokról és hogy miként viselték magukat
235 XVI    |                   már a víz alatt. Várható, hogy a Chancellor hajóközében
236 XVI    |                    nemsokára arról értesít, hogy a víz már kilenc lábnyi
237 XVI    |                    Kurtis Róbert jól teszi, hogy semmit sem titkol el; azt
238 XVI    |                  sem titkol el; azt akarja, hogy mindenki pontosan tudja,
239 XVI    |                 óceán ezen részén, anélkül, hogy a földrajznak tudomása volna
240 XVI    |              mérföldet kellene vitorláznia, hogy a legközelebbi parthoz elérjen.~
241 XVI    |                    veszélyétõl?~Elfelejtik, hogy a hajóköz tele van vízzel,
242 XVI    |                    hajóköz tele van vízzel, hogy a szárazföld messze, hogy
243 XVI    |                   hogy a szárazföld messze, hogy a Chancellor, ha ismét tengerre
244 XVI    |                     fölhasználja a dagályt, hogy lehetõ leggyorsabban elhagyhassa
245 XVII   |                  tartom, biztosíthattam õt, hogy nem sokáig fogunk ezen a
246 XVII   |                  attól félek, - válaszol, - hogy nagyon is soká maradhatunk
247 XVII   |                    e sziklát. S Isten adja, hogy valami szélvész ne rohanjon
248 XVII   |                    tesz bennünket. Föltéve, hogy a sziklák legmagasabb része
249 XVII   |             tekintem, mint az ég kegyelmét, hogy Huntly kapitány neki adta
250 XVII   |                      Bizonyos vagyok benne, hogy Kurtis Róbert mindent meg
251 XVII   |                      amit csak tenni lehet, hogy e gonosz helyzetbõl kiszabadúljunk.~
252 XVII   |                  még e sziklán, azt feleli, hogy azt még nem tudja meghatározni
253 XVII   |                    nem tudja meghatározni s hogy az fõleg a körülményektõl
254 XVII   |             körülményektõl függ, de reméli, hogy az idõjárás nem lesz kedvezõtlen.
255 XVII   |               folyvást emelkedik s anélkül, hogy ingadoznék, mint ahogy szokott,
256 XVII   |                  elõször is arra törekszik, hogy teljesen kioltsa a tüzet,
257 XVII   |                 vesztegeti azzal az idejét, hogy a szállítmányt kímélgesse.
258 XVII   |           szállítmányt kímélgesse. Világos, hogy a tûz csak úgy oltható el,
259 XVII   |                   én azzal töltjük az idõt, hogy egy kicsit beszélgetünk,
260 XVII   |              keresztmetszetben. Adná az ég, hogy valami hatalmas eszközt
261 XVII   |                     az ember is csak éppen, hogy tengõdik.~Az eleségtár fölügyelõje
262 XVII   |             Szerencsére az az eszmém támad, hogy szemléljük meg az ismeretlen
263 XVII   |                     Szükséges is egyébként, hogy e szirteket, melyek a térképen
264 XVII   |             pontosan lerajzoljuk. Gondolom, hogy Letourneurék meg én könnyen
265 XVII   |                    Kurtis kapitányra bízva, hogy egészítse ki aztán, ha majd
266 XVIII  |               november 5-ig.~Azzal kezdtük, hogy körüleveztük a szirtet,
267 XVIII  |            mérõkötéllel, meggyõzõdünk róla, hogy a sziklasziget szélei mintegy
268 XVIII  |                    mély s nem kétkedhetünk, hogy e sziget valami hirtelen
269 XVIII  |             Letourneur úr, - s úgy látszik, hogy nemrég támadt.~- Az világos,
270 XVIII  |                      s én még hozzá teszem, hogy hasonló tûnemény, mint amilyen
271 XVIII  |                  szigetecskét is éppen ide, hogy a Chancellor megfenekeljék
272 XVIII  |                      s végre is lehetséges, hogy e szigetecske megmarad addig,
273 XVIII  |                     kapitány jobb szeretné, hogy néhány nap múlva történnék,
274 XVIII  |                   ura volna! Ön azt akarja, hogy emelkedjék föl s nyeljen
275 XVIII  |              kedvünkért ezeket a sziklákat, hogy a Chancellornak legyen min
276 XVIII  |              varázsvesszejének egy ütésére, hogy a Chancellor tovább vitorlázhasson!~-
277 XVIII  |                    akarok adni az Istennek, hogy olyan szemmelláthatólag
278 XVIII  |                 helyezi bizalmát. Bizonyos, hogy az ember, mikor a tengerre
279 XVIII  |                     képezik s meggyõzõdünk, hogy eredete csak minapi. Nincs
280 XVIII  |           megfeneklett. Ajánlom társaimnak, hogy szálljunk ki, s õk elfogadják.~-
281 XVIII  |                     bazalt sonkát, akkorát, hogy jóllakhatik vele az óriás
282 XVIII  |                    elég kemény foguk hozzá, hogy bele harapjanak.~A Chancellor
283 XVIII  |                  ember, igazán azt mondaná, hogy mûépítészeti munka; hasonlít
284 XVIII  |             olyannak találják ezt itt, csak hogy kisebb arányokban. Ugyanazon
285 XVIII  |      székesegyháznak! De ki gondolta volna, hogy ilyen csodát találunk az
286 XVIII  |                 Falsten elment oda egyszer, hogy megvizsgálja a sziklák minõségét
287 XVIII  |                     ez ajánlatot, örvendve, hogy ha bár csak egy óráig is,
288 XVIII  |                     mikor Mrs. Keart kérte, hogy eressze el, Mrs. Kear egyenesen
289 XVIII  |                    Igazán boldogok vagyunk, hogy így örülni látjuk Herbey
290 XVIII  |                   órai szabadságának. Igaz, hogy a szigetecske kicsi, de
291 XVIII  |                    s bizonyos vagyok benne, hogy sajnálni fogjuk, mikor majd
292 XVIII  |                Letourneur Andrástól tudjuk, hogy az a Mac‑Donald család tulajdona
293 XIX    |                 Róbert a szivattyúzást, úgy hogy a hajó belseje most már
294 XIX    |                       szól Kurtis Róbert, - hogy a lyuk, melyen a víz be
295 XIX    |                     Sõt azt lehet csodálni, hogy a hajó bordái nem szakadtak
296 XIX    |       gyapotszállítmányt kimozdítjuk onnan, hogy az ácsmester oda hatolhasson.
297 XIX    |                    s mindent rendbe hoznak, hogy biztosan hajózhassunk tovább.~
298 XIX    |                  most már ahhoz kell látni, hogy legalább részben kiürítsük
299 XIX    |                  képessé teszik a rézlapot, hogy jobban ellenálljon.~A kapitány
300 XIX    |                       szól Kurtis Róbert, - hogy kijavíthatjuk a sérülést
301 XIX    |                    sérülést belülrõl. Igaz, hogy többet ért volna, ha a hajót
302 XIX    |                 nincsenek hozzá eszközeink, hogy ilyen nagy munkát végezhessünk.
303 XIX    |                tehetnék. Úgyhiszem azonban, hogy biztosíthatom önöket, hogy
304 XIX    |                  hogy biztosíthatom önöket, hogy a lyukat kellõleg be fogjuk
305 XIX    |                sorban szivattyúzni kellett, hogy a matrózoknak segítsünk
306 XIX    |                     szivattyúzásba s értem, hogy a matrózok miért nem szeretik
307 XIX    |                    jön újra be. Isten adja, hogy soha se érjen bennünket
308 XX     |         megvizsgálják a hajót s kijelentik, hogy a középsõ födélzet és támaszgerendái
309 XX     |                   meglazította, de anélkül, hogy nagyobb kárt okozott volna
310 XX     |                  nagyon meggyengültek, úgy, hogy Isten csodájának tekinthetjük,
311 XX     |                    csodájának tekinthetjük, hogy a hajó már régóta szét nem
312 XX     |                     sérüléseket szenvedett, hogy Kurtis Róbert azzal a kevés
313 XX     |              habozna s szétbontaná hajóját, hogy kisebbet építsen belõle,
314 XX     |                     hozzá kellõ eszközeink, hogy kijavíthassuk, másrészrõl
315 XX     |                     bennünket, idõnk sincs, hogy új hajót építhessünk, azt
316 XX     |                      azt akarom cselekedni, hogy betemetem a lyukat, hol
317 XX     |                    azzal foglalkoznak most, hogy a lyukat belülrõl bedugaszolják
318 XX     |                 bordákat. Hanem az világos, hogy a Chancellor nem nyújt már
319 XX     |                   meg kell elégednie azzal, hogy belülrõl kiigazgatja.~E
320 XX     |                   vele.~Mondanunk sem kell, hogy azon perctõl kezdve, midõn
321 XX     |                Minthogy gondoskodtak arról, hogy elõl és hátul lebocsássák
322 XX     |                    körül csavargattak, úgy, hogy a hajó most már orrával
323 XX     |                     áll.~Úgy látszik tehát, hogy könnyû lesz elindítni a
324 XX     |                    a Chancellort, vagy úgy, hogy a vitorlákat fölhúzzuk,
325 XX     |                      csak úgy történhetett, hogy egy óriási hullám fölkapta
326 XX     |               dagály jön.~Az pedig világos, hogy Kurtis Róbert nem várhat
327 XX     |                tenger, föl kell használnia, hogy elindítsa hajóját; ha aztán
328 XX     |                    terhelni valami súllyal, hogy aztán fölvonhassák a vitorlákat
329 XX     |                    arra határozza el magát, hogy a Chancellort kötéllel fogja
330 XXI    |                     Falsten, Daoulas és én, hogy megvizsgáljuk a bazalt‑zsilipet,
331 XXI    |                   újjnyi bevágás elég arra, hogy a Chancellornak kellõ mélységû
332 XXI    |                igyekeznünk kell, kormányos, hogy egy perczet se veszítsünk
333 XXI    |                     sõt a gondviselés mûve, hogy nem vetették be a tengerbe,
334 XXI    |                Minden azt engedi remélnünk, hogy az akna készen lesz még
335 XXI    |                 árapályra lesz még szükség, hogy az akna elég mélyre legyen
336 XXI    |                   mindjárt hozzá is látnak, hogy betöltsék azt. Körülbelül
337 XXI    |                    mondja:~- Én azt hiszem, hogy közönséges lõporral kellene
338 XXI    |                aknát kanóccal is, ahelyett, hogy rudat dobunk s ez könnyebb
339 XXI    |            Azonkívül tapasztalásból tudjuk, hogy a lõpor és a klórsavas káli
340 XXI    |                beszél, de meg kell vallani, hogy mikor beszél, jól beszél.
341 XXI    |                  távol áll az aknától, úgy, hogy nincs mit félnie a robbanástól.
342 XXI    |                valamivel meg kell terhelni, hogy biztosan mehessen. A következõ
343 XXI    |                legénység azzal foglalkozik, hogy köveket hord a hajóba s
344 XXII   |                  visszafordulunk, ahelyett, hogy elõre mennénk! Mindenki
345 XXII   |                     a köteleket. Ez az oka, hogy a hajó meglehetõsen féloldalt
346 XXII   |                  nem arra kell törekednünk, hogy gyorsan, mint inkább arra,
347 XXII   |                  gyorsan, mint inkább arra, hogy újabb baj nélkül megtegyük
348 XXII   |                     hágcsón s meggyõzödnek, hogy a rémhír, fájdalom, nagyon
349 XXII   |                mentébe fordíttatja a hajót, hogy kevesebb hányatásnak legyen
350 XXII   |                    a mérõzsineget s látják, hogy a víz a hajóban három lábnyi.~
351 XXII   |               fedélzetre, értesülnek arról, hogy mi történt. Egyébként nehéz
352 XXII   |                    szárazföldtõl s remélem, hogy elérjük.~- Isten hallgassa
353 XXII   |                eszközöl s meggyõzõdik róla, hogy a víz lassan ugyan, de szüntelen
354 XXII   |                 kell rajtok. Az is megesik, hogy bedugulnak vagy a pernyétõl
355 XXII   |                mikor újra megmérik, látják, hogy a víz szine már öt lábnyira
356 XXII   |           Chancellor külsõ oldalán látható, hogy a hajó még egy lábnyival
357 XXII   |               nehezen emelkedik föl.~Látom, hogy Kurtis kapitány összeráncolja
358 XXIII  |                erélyesen s megakadályozzuk, hogy a víz fölszine magasabbra
359 XXIII  |                     belsejében, de világos, hogy nemsokára eljön a perc,
360 XXIII  |                 lesznek elegendõk arra sem, hogy csak annyi vizet kimerítsenek,
361 XXIII  |                    az elõbbi rés volt, úgy, hogy a vásznak egészen betakarják
362 XXIII  |                     ismét a munkához. Igaz, hogy víz még most is szivárog
363 XXIII  |                   kevesebb s estig kiderül, hogy a víz fölszine néhány hüvelyknyit
364 XXIII  |             vitorlát csak lehet. Jól tudja, hogy a Chancellor cseppet sincs
365 XXIII  |                  biztosítva és sietni akar, hogy a szárazföldet elérje.~Ha
366 XXIII  |                 kilenckor azt tapasztaljuk, hogy a víz ismét nõtt a hajófenékben.
367 XXIII  |                     Kurtis Róbert bíztatja, hogy csak folytassák a munkát.
368 XXIII  |               Róbert azt parancsolja nekik, hogy térjenek vissza a munkához
369 XXIII  |                     s Owen arra azt feleli, hogy: «nem.»~A kapitány ismétli
370 XXIII  |                 közeledik.~- Nem tanácslom, hogy hozzám nyúljon! - szól hidegen
371 XXIV   |                     a matrózok, mind érzik, hogy a hajó lassanként elmerül
372 XXIV   |             tanácsot tartván, elhatározzák, hogy a hajót el kell hagyni.
373 XXIV   |                     s abban állapodnak meg, hogy a tartalék‑vitorlarudakból
374 XXIV   |                    erõs. Én figyelmeztetem, hogy legyen készen minden eshetõségre.~-
375 XXIV   |                     melyek arra szolgálnak, hogy a tutajt kissé fölebb emeljék
376 XXIV   |              egyetlen végsõ percben! Érzem, hogy a födélzet lehajlik lábaim
377 XXIV   |               lehajlik lábaim alatt. Látom, hogy a víz emelkedik a hajó körül,
378 XXV    |          körültekintek. Az éj elég világos, hogy megláthassam, mi történik
379 XXV    |                      bár ki van annak téve, hogy ha a szél fújni kezd, a
380 XXV    |                     sûlyedés megállapodott, hogy rögtön behuzatott minden
381 XXV    |               elõárbocot és vitorlarúdjait, hogy a hajó csöndben maradását
382 XXV    |                     veszélyeztesse. Reméli, hogy ez elõvigyázati szabályok
383 XXV    |                  függ. Csak annyi bizonyos, hogy a hajó a jelen viszonyok
384 XXV    |                     annyit mondhatok önnek, hogy ha száz esély közül kilencvenkilenc
385 XXV    |                     annyi legalább kiderül, hogy kapitányunk még nem vesztette
386 XXV    |                 elhagyni. El is határoztuk, hogy holnap reggel, mihelyt az
387 XXV    |             éjféltájban Daoulas észreveszi, hogy a tutaj eltünt! A kötelek,
388 XXV    |                    már több mint egy órája, hogy elúszott!~Mihelyt a matrózok
389 XXV    |               akarják vagdalni a köteleket, hogy az árbocokat ledöntsék s
390 XXV    |            asszonyság végre rászánta magát, hogy elhagyja helyét, ahol eddig
391 XXV    |                    vitorlarúdtól a másikig, hogy belekapaszkodhassanak, ha
392 XXVI   |                  hónap. Készen lehetünk rá, hogy kegyetlen hõséget fogunk
393 XXVI   |                     csak ennyi maradt, azaz hogy csak ennyi áll még ki a
394 XXVI   |                   függesztve a csónak is, a hogy habok össze ne zúzzák, aztán
395 XXVI   |             fölszorultak, látni és hallani, hogy bömböl lábaik alatt az óceán.
396 XXVI   |                   azokat a habok.~Bizonyos, hogy jobb oda nem nézni, nem
397 XXVI   |               ezalatt szakadatlan dolgozik, hogy elkészítse a második tutajt.
398 XXVI   |                    Chancellor, úgy látszik, hogy nem fog sûlyedni; mint a
399 XXVI   |                 kapitány mondja, valószinû, hogy egy ideig így marad egyensúlyban
400 XXVI   |                Róbert tehát azon törekszik, hogy a tutaj, amennyire csak
401 XXVI   |                   fordítsunk rá kellõ idõt, hogy olyan úszó alkotmányunk
402 XXVI   |                    nincs azon a véleményen, hogy elhagyjuk a Chancellort.
403 XXVI   |                      pajtásaim azt tartják, hogy hagyjuk el a hajót. Én nem.
404 XXVI   |                   ha nem azt láttam mindig, hogy nyomorultul elvesztek a
405 XXVI   |                     maradni. Jusson eszébe, hogy ezt mondtam!~S miután e
406 XXVI   |                    óra tájban, észreveszem, hogy Mr. Kear s az ex‑kapitány,
407 XXVI   |         könnyebbülést szerezni, csak azzal, hogy idõnként megnedvesíti égõ
408 XXVI   |                  sokat szenved. Nem hiszem, hogy sokáig elbírja ezt a kínlódást.~
409 XXVI   |              egyetlenegyszer sem jött felé, hogy állapota felõl tudakozódjék.
410 XXVI   |              emelvényérõl s könyörög nekik, hogy segítsék leszállni az árbockosárból.
411 XXVI   |                    jobban könyörög s ígéri, hogy jól megfizeti, aki oda jön
412 XXVI   |               keveset akar adni. Már látom, hogy a két matróz ott fogja hagyni
413 XXVI   |                jelent holnapra. Isten adná, hogy ez a szél ismét északkelet
414 XXVI   |                    északkelet felõl fújna s hogy a szárazföld felé hajtana
415 XXVI   |             csöndesnek» találom. Csak alig, hogy egy szellõcske fuval át
416 XXVII  |               megkísértem, nem láthatnám‑e, hogy mi történik alattam és körülöttem.~
417 XXVII  |                    feljött az árbockosárba, hogy egy kötelet feszesebbre
418 XXVII  |                   vigyázatra van szükségük, hogy a talp szét ne szakadjon,
419 XXVII  |                    s az apa támogatja fiát, hogy el ne dõljön az árboc ingadozása
420 XXVII  |                     kiknek van valami okuk, hogy az élethez ragaszkodjanak!~
421 XXVII  |                   rögtön utána észreveszik, hogy Mr. Kear meg Huntly Silas
422 XXVII  |                angol.~Ekkor értem csak meg, hogy mirõl beszélgethettek tegnap
423 XXVII  |                 Huntly Silas. Attól féltek, hogy a Chancellor elõbb el talál
424 XXVII  |             elkészül, összebeszéltek tehát, hogy elszöknek s pénzzel megvesztegettek
425 XXVII  |              megvesztegettek három matrózt, hogy oldják le a csónakot. Most
426 XXVII  |                   csónakot. Most már értem, hogy mi volt az a fekete pont,
427 XXVII  |                     e gyáva szökést és azt, hogy a szökevények ellopták a
428 XXVII  |             sülyedése oly hirtelen történt, hogy a gyógyszeres dobozt nem
429 XXVIII |            szétmállottak oldalai s érezzük, hogy lassanként sülyed.~Szerencsénkre
430 XXVIII |                  Róbert jobbnak nem tartja, hogy másnap szálljunk be, mikor
431 XXVIII |                      Én megkisértem leírni, hogy mi megy végbe bennem. Úgy
432 XXVIII |                    meghalt, talán a nélkül, hogy helyzetének tudatával bírt
433 XXVIII |                      Majd megsajnáljuk még, hogy bedobtuk ezt a holttestet!~
434 XXVIII |                  mondta.~Aztán eszembe jut, hogy valóban egyszer majd kifogyhatunk
435 XXIX   |                 fognak támogatni.~Ki tudja, hogy amit a Chancellor nem bírt
436 XXIX   |               gyökerezik az ember szívében, hogy én még remélek!~Reggeli
437 XXIX   |                   hirtelen lesülyed a hajó, hogy az ács és az emberek, kik
438 XXIX   |                  tengerbe. Mindjárt látjuk, hogy sem a tutajt nem bírják
439 XXIX   |                használtak, azon igyekeznek, hogy visszatérjenek a hajóhoz.
440 XXX    |               köztünk, az sem meri remélni, hogy minden szenvedésnek vége
441 XXX    |               felsoroltam. Már most lássuk, hogy mit visznek magukkal.~Kurtis
442 XXX    |                     bõvek, ha megfontoljuk, hogy tizennyolcunkat kell ellátni
443 XXX    |         tizennyolcunkat kell ellátni vele s hogy sok nap elmulhatik, míg
444 XXX    |                Fájdalom, attól lehet félni, hogy némelyikünknél hiányzik
445 XXXI   |            födélzetén. Számítok tehát arra, hogy mindenki kivétel nélkül
446 XXXI   |                     körülmény. Sietni kell, hogy azt fölhasználjuk s mielõbb
447 XXXI   |                   melyek arravalók lesznek, hogy szilárdabban fönntartsák
448 XXXI   |            kormányrudat igyekszik állítani, hogy így a tutaj megtarthassa
449 XXXI   |                 szükséges szemléhez készül, hogy pontosan kiszámítsa a hosszasági
450 XXXI   |            megtekintve a térképen, kiderül, hogy körülbelül hatszázötven
451 XXXI   |          eshetõséget véve, nem remélhetjük, hogy állandó passzát szél mellett
452 XXXI   |                  nem igen valószínû esetet, hogy valami hajóval találkozunk.
453 XXXI   |                  számítunk azon véletlenre, hogy valami hajóval találkozunk.~
454 XXXI   |                  okosság parancsolja tehát, hogy már mától kezdve ne fogyasszunk
455 XXXI   |                 tárgyban s mi elhatároztuk, hogy szigorúan megtartjuk a programmot.
456 XXXI   |              számára különbség nélkül, úgy, hogy csak félig csillapíthatjuk
457 XXXI   |                    kell azonban jegyeznünk, hogy még két segélyforrásra számíthatunk,
458 XXXI   |                állítottunk két üres hordót, hogy az esõvizet abban fölfogjuk.
459 XXXI   |                   matrózok már készítgetik, hogy horgászhassanak.~Ezek az
460 XXXI   |                   történtek s elhatároztuk, hogy szigorúan meg fogjuk tartani.
461 XXXII  |              fölismerni, azt következtetik, hogy az ár óránként két‑három
462 XXXII  |                 Chancellor fedélzetét, azaz hogy inkább a Chancellor árbockosarait.
463 XXXII  |                     biztos. Igen, ismétlem, hogy a helyzet nevezetesen javult,
464 XXXII  |                 András néhány nappal aztán, hogy ez új jármûvön helyet foglaltunk, -
465 XXXII  |            foglaltunk, - nekem úgy látszik, hogy ismét a csöndes nyugalom
466 XXXII  |                  Csak azt teszem még hozzá, hogy ez a tutaj sokkal többet
467 XXXII  |                 szél kedvezõ, András, igaz, hogy ez a tutaj elõnyösebb, de
468 XXXII  |             mindnyájan bízunk. Úgy látszik, hogy már átestünk a rettenetes
469 XXXII  |              csaknem teljesen megnyugtatva.~Hogy Kurtis Róbert lelkében mi
470 XXXII  |                 tudom, s nem mondhatom meg, hogy osztozik‑e a mi jelenlegi
471 XXXII  |                    meg kell menteni! Tudom, hogy õ így fogja föl kötelességét.
472 XXXII  |                    kötelességét. Látjuk is, hogy gyakran gondolatokba mélyed
473 XXXII  |                     által elfelejteni vele, hogy elvesztette azokat, kik
474 XXXII  |                mindig õrt áll az elõrészen, hogy a legéberebb figyelemmel
475 XXXII  |                   Chancellort. Erõsíthetem, hogy hozzá szokunk a szûk adagokhoz,
476 XXXII  |                szorítottak bennünket. Igaz, hogy testi erõnket nem is lankasztják
477 XXXII  |                     kevés kell az embernek, hogy fönntartsa magát. A legnagyobb
478 XXXII  |                ellepik körülöttünk a vizet, hogy két nap alatt majd két mázsát
479 XXXIII |                azzal az óvatossággal élnek, hogy az árbocot egy támasztórúddal
480 XXXIII |                    Rábeszélem útitársaimat, hogy próbálják csak a szárát
481 XXXIII |                      Csak azt veszem észre, hogy néhány matróz, különösen
482 XXXIII |                   tanakodnak, de nem tudom, hogy mirõl. Azt is észre veszem,
483 XXXIII |                 mirõl. Azt is észre veszem, hogy elhallgatnak, ha a tisztek
484 XXXIII |                  lassan gyûrûzve, a nélkül, hogy csak egy habocska zavarná,
485 XXXIII |                      nem félhetünk‑e attól, hogy ez az állapot még sokáig
486 XXXIII |                  mint bármelyikünk. Láttam, hogy miss Herbey a szegény beteg
487 XXXIII |                   megtesz, amit csak tehet, hogy legalább könnyítse, ha egészen
488 XXXIII |                hadarásznak, ami arra mutat, hogy igen izgatottak lehetnek.
489 XXXIII |                Róbert.~- Aztán azt akarjuk, hogy minden reggel kiosszák a
490 XXXIII |                   kiált Owen.~- Azt mondom, hogy: nem.~A matróz élesen szemébe
491 XXXIII |               visszatartja magát s anélkül, hogy egy szót szólna, visszatér
492 XXXIII |                    Jól tette Kurtis Róbert, hogy ilyen határozottan megtagadta
493 XXXIV  |               szaporodása remélnünk engedi, hogy legalább éhséget nem fogunk
494 XXXIV  |                    Eljött az est, a nélkül, hogy szokott hûsítõ levegõjét
495 XXXIV  |                   hozzá, sõt azt mondhatni, hogy szinte ijesztõ a levegõ
496 XXXIV  |            legdurvább lelkeket is és látom, hogy a matrózok elmélyedve nézegetik
497 XXXIV  |                     valami énekes hangja. S hogy megmondjam önnek az igazat,
498 XXXIV  |                     s lehetetlennek tartom, hogy a vihar nemsokára a legnagyobb
499 XXXIV  |                  régen tették s azt hiszem, hogy igaz.~- Nekem úgy rémlik, -
500 XXXIV  |                 Egyikünknek sem jut eszébe, hogy aludjék, mert a levegõ tikkasztón