Fejezet

 1 I      |          órakor elsurran hajónk az utolsó fövénytorlat mellett s künn
 2 VII    |        lenyugodni. Három nap mulva utolsó negyed s 24‑ikén újhold.
 3 VIII   |           mondok? Én nem várnék az utolsó pillanatig. Kiki gondoskodjék
 4 XII    |         küzdeni fogunk a tûz ellen utolsó percig. Ki tudja, nem birjuk‑
 5 XII    |        parancsolom önnek, de ez az utolsó parancs lesz, amit ön tõlem
 6 XIII   |       annyi volna, mint kijátszani utolsó kártyánkat!~Néhány megbódult
 7 XIX    |           ki volt már merítve s az utolsó gyapot‑bálok kiszállítása
 8 XXI    |           s a megfeneklés napját s utolsó istenhozzádot mondunk e
 9 XXI    |           s két óra múlva Ham-Rock utolsó szirtje is eltünt a láthatárról.~ ~
10 XXIII  |           mint eddig s ráfordítjuk utolsó erõnket. Karjaink végkép
11 XXVIII |          nem volna a Chancellornak utolsó napja!~És most milyen az
12 XXVIII |         volt. Miss Herbey egész az utolsó pillanatig oly hûséggel
13 XXXIV  |        fölött s elfátyolozza az ég utolsó csillagait. Minden pillanatban
14 XXXVIII|         többé képesek megtudni. Az utolsó orkán alatt, mely oly végzetessé
15 XXXVIII|       tájnak.~Január 1‑én megettük utolsó kétszersültünket, azaz hogy
16 XXXVIII|          hogy inkább a kétszersült utolsó morzsáit. Január 1‑én! Mily
17 XL     |      levelét... nem bírom... Ez az utolsó, melyet tõle kaptam... Azt
18 XLIII  |       elõtte való nap elfogyott az utolsó csepp. Az égen sincs egy
19 XLIII  |        menekülésre. Ez a szerencse utolsó esélye, hátha meglátnak!~
20 XLIV   |                XLIV.~Január 15.~Ez utolsó csapás után nincs többé
21 XLIV   |            Letourneur Andrásnak az utolsó darab kétszersültet, melyet
22 XLVI   |           fölkel a hold, mely most utolsó negyedébe lép. A légkör
23 XLVI   |          mormogná fogai közt:~- Az utolsó darabom! Az utolsó falatom!~
24 XLVI   |              Az utolsó darabom! Az utolsó falatom!~Az utolsó falatja!
25 XLVI   |     darabom! Az utolsó falatom!~Az utolsó falatja! Az enyémnek kell
26 XLVII  |        volt, csak egy falat, - «az utolsó falat», mint ez a szerencsétlen
27 L      |             akkor megszûnt élni az utolsó is a Chancellor hajótöröttjei
28 LII    |       ragad, mint társaimat, én az utolsó maradok e tutajon!~A köd
29 LII    |        kemencébõl jönne.~Ma van az utolsó napom.~Mielõtt meghalnék,
30 LII    |            s úgy látszik, hogy egy utolsó remény kecsegtetésével akarna
31 LIII   |       Letourneur úr aztán fogja az utolsó cédulát s a nélkül, hogy
32 LIV    | öleléseivel. Õ tudja, hogy ezek az utolsó ölelések.~Aztán késõbb,