Fejezet

 1 IV    |        csinálni a vagyonával, nem tudja. Ez a Ruby, kinek egész
 2 V     |          s azt felelte rá, hogy õ tudja, mit kell tennie!~Mialatt
 3 VII   |         Letourneur úr.~- S ön nem tudja e zaj okát?~- Nem tudom,
 4 IX    |         hatalom el nem fojthat.~- Tudja ön, hogyan támadt a tûz? -
 5 X     |        Chancellor helyzetét s nem tudja, hogy tûzvész dúl belsejében.~
 6 XI    |  reákiáltok:~- Nyomorult! Hát nem tudja, hogy tûz van a hajón?~Alig
 7 XI    |     tovább, hogy Ruby sem azt nem tudja, hogy mit cselekszik, sem
 8 XI    |   teljesen elvesztette eszét. Nem tudja, hogy mit csinál s keresztül‑
 9 XII   |           ellen utolsó percig. Ki tudja, nem birjuk‑e kioltani,
10 XV    |           az a jövõ, azt az Isten tudja! Ne törõdjünk mással, csak
11 XVI   |           még hasznát vesszük, ki tudja?~Most már jóformán megvirradt,
12 XVI   |            Na, - szól Mr. Kear, - tudja meg ön, hogy nekem nincs
13 XVI   |            hogy mindenki pontosan tudja, hogyan állunk jelenleg.~
14 XVII  |           a levegõ ott fojtó s ki tudja, nem múlik‑e el több nap,
15 XVII  |          feleli, hogy azt még nem tudja meghatározni s hogy az fõleg
16 XVIII |     ismertetni a hajósokkal.~- Ki tudja, nem tûnik‑e el nemsokára
17 XVIII |          meg Letourneur András. - Tudja ön, Kazallon úr, ezeknek
18 XXIII |          vitorlát csak lehet. Jól tudja, hogy a Chancellor cseppet
19 XXIX  | vitorlarudak fognak támogatni.~Ki tudja, hogy amit a Chancellor
20 XXIX  |          merül el oly könnyen? Ki tudja, nem szállít‑e partra? A
21 XXXIII|          gondatlanok példáját. Ki tudja azonban, vajjon késõbb nem
22 XXXIII|              folytatja Owen. - Ön tudja, kapitány, azt a kis tonnát...
23 XXXVII|          arra, hogy sokáig él! Ki tudja, vajjon egy hét múlva mi
24 XXXIX |          jönni semmi hajó, ön jól tudja. Nem. Egyébrõl van szó...
25 XLI   |          belõle semmi?~- Semmi! S tudja ön, uram, hogy mit jelent
26 XLVII |      egyék meg, mint az élõt!»~Ki tudja most, hogy e jelenet nem
27 XLVIII| fiatalember! Õ volt? S ha õ volt, tudja‑e ennek a cselekedetnek
28 LII   |       Kurtis Róbert megért engem, tudja, hogy ez végbúcsú s úgy
29 LIII  |      társait a halálban. Mindenki tudja és senki sem remeg a haláltól.
30 LIV   |    elhalmozza fiát öleléseivel. Õ tudja, hogy ezek az utolsó ölelések.~
31 LIV   |     szerencsétlen gyermekemet. Ne tudja meg soha, hogy...~Nem fejezi