Fejezet

 1 IV     |      részt vesz társalgásunkban.~Látom, hogy a fiatal Letourneur
 2 VII    |          Megnézem a naptáramat s látom, hogy nagyszerû árapályunk
 3 VIII   |    gyakran értekeznek egymással. Látom, hogy Kurtis Róbert ingerült
 4 VIII   |         ember részérõl, - de úgy látom, hogy e beszélgetések végén
 5 XI     | felháborodását a másodkapitány s látom, hogy összeszorítja kezeit
 6 XV     |  Reméljük, hogy megállják!~Akkor látom, hogy Kurtis Róbert a köteleken
 7 XV     |         melyek el‑elborítják õt. Látom, hogy hallgatózik. Mintha
 8 XXII   |      igen nehezen emelkedik föl.~Látom, hogy Kurtis kapitány összeráncolja
 9 XXIII  |        követik példáját s köztük látom a szakácsot Jynxtropot.
10 XXIV   |          kisasszonyt és Falstent látom, amint az ájult Mrs. Keart
11 XXIV   |  födélzet lehajlik lábaim alatt. Látom, hogy a víz emelkedik a
12 XXVI   |      Kear keveset akar adni. Már látom, hogy a két matróz ott fogja
13 XXXIV  |        legdurvább lelkeket is és látom, hogy a matrózok elmélyedve
14 XXXV   |       állt s a villámok fényénél látom, hogy arca folyvást nyugodt,
15 XXXV   |         hasonlóan lángban égne s látom, hogy néha a habok tetejérõl
16 XXXV   |         a villám vakító fényénél látom, hogy a szerencsétlent,
17 XXXVI  |          estére tartogatták. Úgy látom, hogy Falsten mérnök a maga
18 XXXVII |           Nem volt túlzás és jól látom, hogy a táplálék hiányát
19 XXXVIII|         elõrészén egy csoportban látom Jynxtropot, a négert s Owen,
20 XXXVIII|       Burke, Sandon matrózokat s látom, hogy verekedésre készülnek.
21 XLII   |          víz hiánya miatt. Elõre látom, hogy ez még elviselhetetlenebb
22 XLIV   |   lehetne ismerni bármi tárgyat. Látom, hogy a vörös rongyba csavargatott
23 XLIV   |          mélységben azonban, úgy látom, zavaros már a víz s ez
24 XLV    |     hasogatják át. Esik az esõ s látom, mint ütõdnek cseppei az
25 XLVII  |   sugarai s tengeren s csakhamar látom, hogy egy emberi test lóbálózik
26 XLVIII |    felelnek a matrózok sorban.~S látom, hogy kutatnak ki a szerencsétlenek
27 XLVIII |        úrra tekintek. Szemeikbõl látom a feleletet, hogy nem õk
28 LI     |    fölemelem fejemet, már nem is látom õt. A vitorlák alatt fekszik
29 LIV    | pillantása atyjára szállt. Aztán látom, hogy összeszámítja a tutajon
30 LV     |        Hányszor hittem, hogy már látom a távolban az óhajtott vitorlát.~
31 LV     |    kormányost iszonyú nézni. Jól látom, hogy õ nem fogja siettetni