Fejezet

 1 IV    |             szentelve. Nem hagyja el õt, lesi legcsekélyebb vágyait.
 2 IV    |           ami különösen elszomorítja õt, az csak az ön szomorúsága.~-
 3 IV    |       foglalatosságom, mint az, hogy õt élete minden percében szórakoztassam.
 4 VI    |              már figyelemmel kisérte õt.~- Nem tudom, hogy mit mondjak
 5 XI    |       vállalta magára, hogy értesíti õt róla.~De elõbb Rubyt kell
 6 XII   |          oltassa el, felelõssé tévén õt annak minden következményeért,
 7 XII   |         határtalan odaadással ápolja õt. Nem gyõzöm bámulni e fiatal
 8 XIII  |      teljesen megõrült; kötözve kell õt tartani, ha nem akarjuk,
 9 XIII  |        helyén az esze. Ápolni akarom õt, mert szenved, de nem akarja
10 XV    |         dacára, melyek el‑elborítják õt. Látom, hogy hallgatózik.
11 XVI   | szembeszállva, sikerül neki fölhozni õt a födélzetre. Huntly Silas,
12 XVI   |              Kurtis Róbertet illeti, õt nem dicsérhetem eléggé.
13 XVII  |           azt tartom, biztosíthattam õt, hogy nem sokáig fogunk
14 XXIV  |         leszünk, akik nem hagyjuk el õt.~Mrs. Kear elõtt, ki félig
15 XXIV  |                 Mi ketten megmentjük õt!~De Kurtis Róbert már elõbb
16 XXV   |            lévõ vitorlarúdra helyezi õt. Atyja és én fölkapaszkodunk
17 XXV   |         fújni kezd, a hullám elsöpri õt. Miss Herbey is ott maradt
18 XXVI  |              közé vegyül s elvesztem õt szem elõl.~Egyébként nem
19 XXXII |            mindenki óvakodik zavarni õt.~A matrózoknak hosszú az
20 XXXVII|              ápolás sem mentheti meg õt. Nos, neki legalább nem
21 XXXIX |             bírok szólni. Csak nézem õt... Nyolc nap óta!~- Uram, -
22 XXXIX |            gyermek, amint így hallom õt beszélni! Egész lényem remeg
23 XL    |            mi lakománkban. Ha hallja õt az ember, azt hiszi, hogy
24 XLIV  |            Róbert nem kötöztette meg õt újra. Mire való volna az
25 XLVII |        bírtam küzködve visszatartani õt.~Pedig hát joguk volt hozzá
26 XLVIII|             mintha védelemre akarnám õt fölszólítni. Kurtis Róbert
27 XLIX  |             Kurtis Róbert föl akarja õt tartani, de hiába! Az eszeveszett
28 LI    |            fejemet, már nem is látom õt. A vitorlák alatt fekszik
29 LII   |             Ah! én õszintén sajnálom õt, mert mindnyájunk közül
30 LV    |           esik s két matróz leteperi õt, úgy, hogy nem képes többé