Fejezet

 1 II     |            Még alig ismerem ugyan õket, de a tengeri út egyhangúsága,
 2 VIII   |          s vasfegyelem alatt kell õket tartani.~Elmult három nap,
 3 VIII   |        nem, kedvet kapok utánozni õket. Levetem hát cipõimet, lehúzom
 4 IX     |         tudnak a veszélyrõl, mely õket fenyegeti? - kérdém.~- Mitsem
 5 XI     |      minden fegyelem, nem lehetne õket visszatartani s bármi történjék,
 6 XIV    |        sem tarthatja többé vissza õket s nem hallgatnak kapitányuk
 7 XXIV   |           menekül. Követni akarom õket...~Egy kéz visszatart. Letourneur
 8 XXVII  |         Ha a véletlen visszahozná õket a hajóhoz, kegyetlenül meglakolnának
 9 XXIX   |      nehogy a hajó magával rántsa õket is a mélységbe.~Remegõ gyötrelem
10 XXXII  | emelõrudakkal elriasztották ugyan õket; de csodálnám, ha nem jönnének
11 XXXIII |      késõbb nem fogjuk‑e utánozni õket? Ha látjuk a tutajt így
12 XXXIV  |           tekintik s én hallgatom õket, amint poétizálnak és sóvárogva
13 XXXVIII|           csoportban, bujtogatják õket, hogy üssenek agyon minket
14 XXXVIII|   sikerülne is, nem menthetné meg õket. De lázadó társaik oly állapotban
15 XXXVIII|     Róbert, amint közelegni látja õket, egyenest feléjök megy s
16 XL     |  emészthetlen tápszert s elõvette õket a hányás.~Bocsássa meg az
17 XLI    |        ugrunk, hogy visszatartsuk õket s nemsokára helyre is állítjuk
18 XLIII  |          hogy a cápák elnyelhetik õket, megfürödtek. Ez a fürdés
19 XLIII  |         szerez s némileg fölüdíti õket. Társaink közül hárman és
20 XLIV   |     tehetek róla, de úgy tekintem õket, mint élõ koporsókat, melyek
21 XLIV   |        különbözõ szempontból nézi õket, mint én. Õ elnyelni szeretné
22 XLV    |          Kurtis Róbert megállítja õket.~- Várjatok egy percig! -
23 XLVIII |           igyekszik lecsillapítni õket.~- Nem, nem! tudni akarjuk,
24 LI     |    távollévõ barátjaival. Behívja õket az õ cardiffi korcsmájába.
25 LI     |       korcsmájába. Ott kínálgatja õket ginnel, whiskyvel, vízzel, -
26 LII    |           volna, mióta nem láttam õket.~Eljött az éj, de nem tudtam
27 LIV    |            Egy szó visszatartotta õket azon pillanatban, midõn
28 LVI    |         éppen azon percben, midõn õket kettõjüket már‑már leverték,
29 LVII   |          bármily távol ragadja is õket egymástól a sors, nem bizonyos‑