Fejezet

 1 IV     |              ötven éves s úgy látszik, olyan semmibõl meggazdagodott
 2 V      |              angol hölgyek mind csupán olyan kalapokat hordtak, melyek
 3 V      |            Róbert, - a költõkkel, akik olyan rajongva szólnak e szigetcsoportról,
 4 VI     |             kell cselekednem.~Ez aztán olyan eset, amire nem számítottam,
 5 VII    |           Kurtis Róbert, a ki rendesen olyan egyenes férfi, most nem
 6 VIII   | kézmozdulatokat tesz, ami meglep engem olyan önmagán uralkodni tudó ember
 7 IX     |               Liverpoolba vagy Havreba olyan gyapottal terhelt hajók
 8 X      |           észreveszi, hogy a legénység olyan túlságos buzgósággal lát
 9 XI     |             fajnál mintegy öröklött, s olyan könnyedén csempészte be
10 XI     |           embert s ha önnek az a doboz olyan alkalmatlan, hát hajíttassa
11 XI     |               magamat, mert nem vagyok olyan hidegvérû, mint Kurtis Róbert
12 XIII   |           vagyunk kárhoztatva s vannak olyan percek, mikor ahhoz kell
13 XIII   |               füst közé s nem fúl meg! Olyan, mint valami emberi alakot
14 XVIII  |          akarok adni az Istennek, hogy olyan szemmelláthatólag megoltalmazott.
15 XXI    |                válik.~- De ez a bazalt olyan kemény, mint a gránit, -
16 XXII   |                Tengeren úszunk tehát s olyan hajóval, melynek szilárdsága
17 XXII   |           szivattyúkhoz.~A helyzet nem olyan már, mint mikor a Chancellor
18 XXVI   |         fordítsunk rá kellõ idõt, hogy olyan úszó alkotmányunk készüljön,
19 XXXII  |              csomó apró halat fogtunk, olyan falánkok.~Ez igazán csodálatraméltó
20 XXXIV  |               használni, ezek még csak olyan gömbölyû dörgések, minden
21 XXXV   |    felhõboltozat lángolna. A tenger is olyan, mintha a mennybolthoz hasonlóan
22 XXXVIII|              mintha inogna vállaimon s olyan szédelgést érzek, mint mikor
23 XXXVIII|              egyszer osztanának nekünk olyan darabka kétszersültet, ha
24 XXXVIII|           becsukni szemeinket, az csak olyan lázas kábultság, tele rémes
25 XXXVIII|       Imádkozzál, mert meghalsz!~- Hát olyan nagyon szeretnének megenni? -
26 XLVI   |               eleinte nem ismerek föl. Olyan gyönge szag, melyet a szellõ
27 XLVI   |                  mondom magamban, mint olyan ember, aki egyszerre visszaemlékszik