Fejezet

 1 I    |         amúgy is, hacsak rápillant, mindjárt megismeri, miféle eredetû;
 2 V    |        egyik valamit állít, a másik mindjárt ellentmond. Ha Moore Tamás
 3 X    |            hogy azt hiszi az ember, mindjárt eltörnek, de Kurtis Róbert
 4 XI   |             vulkán, mely talán most mindjárt megnyílik lábaik alatt,
 5 XVI  |      bármily akadály jelentkezik, õ mindjárt kész szembeszállni vele;
 6 XVI  |             kis nyugalmat találván, mindjárt hajlandók bizalmat meríteni.~
 7 XVII |            tüzet, képesek leszünk‑e mindjárt tovább hajózni? Nem! Ki
 8 XVIII|         néhány nap múlva történnék, mindjárt, mihelyt kijavította a hajója
 9 XIX  |          eljárása sikerült. Látható mindjárt, mihelyt a szivattyúk elkezdenek
10 XXI  |           befér a robbanó szerbõl s mindjárt hozzá is látnak, hogy betöltsék
11 XXIV |         felel a bátor leány s aztán mindjárt visszatér Mrs. Kearhez.~
12 XXIV |               Sûlyedünk! sûlyedünk!~Mindjárt utána Herbey kisasszonyt
13 XXV  |   történetében, azért jut e percben mindjárt eszembe. No, hát miért ne
14 XXVI |  megrezzennek s az ember azt hiszi, mindjárt elragadják azokat a habok.~
15 XXVI |            matróz, Burke és Sandon, mindjárt föl is másznak a kötelekre,
16 XXIX |             s beugornak a tengerbe. Mindjárt látjuk, hogy sem a tutajt
17 XXXVI|           meghalnak, jól tennék, ha mindjárt meghalnának.~- Igen, - felelt
18 XL   |            mihelyt hullámzani kezd, mindjárt fölcsap a tutajra s csaknem
19 XL   |           az ember, azt hiszi, hogy mindjárt meghal a végelgyöngülés
20 XLI  | betakargatjuk nyomorúságos ruháiba, mindjárt bevetjük a habok közé s
21 XLI  |          halottat a habok közé s az mindjárt el is merûlt.~- Teringettét!
22 XLI  |             a maga részét. Némelyik mindjárt nyersen fölfalja a majdnem
23 XLI  |         ereszti le ismét a horgokat mindjárt? - kérdezem.~- Most még
24 XLII |         egyszer ihatnánk eleget, ha mindjárt elfogyna is az egész vízkészletünk
25 XLII |            egész vízkészletünk s ha mindjárt meghalnánk is utána!~Ekkor -
26 XLIII|            dobnunk a tengerbe, mert mindjárt föloszlásba ment át. Még
27 XLIV |            valamennyien oda megyünk mindjárt a kötelet húzni. A remény