Fejezet

 1 II    |   magatartása lomha s egész testén bizonyos bágyadtság látszik. Gondatlan;
 2 VIII  |      födélzetét sem mossák többet. Bizonyos tekintetben a matrózok panaszkodhatnának
 3 X     |            belsejében, az most már bizonyos s már alig lehet kiállni
 4 XI    |            nem rémület, sõt inkább bizonyos neme az ön megadásnak.~Úgy
 5 XIII  |           legénység lakosztályába. Bizonyos, hogy a tûz terjed ezen
 6 XV    |           két elem küzd egymással. Bizonyos, hogy a tûzhely alapját
 7 XV    |            Hol vagyunk? Csak annyi bizonyos, hogy a hullámok lassanként
 8 XV    |          válik az égõ zsarátnokon. Bizonyos, hogy a tenger megteszi
 9 XVI   |          kisebb, ámbár még fekete. Bizonyos, hogy a hajóközben nagymennyiségû
10 XVII  |            a hajó parancsnokságát. Bizonyos vagyok benne, hogy Kurtis
11 XVIII |          Istenbe helyezi bizalmát. Bizonyos, hogy az ember, mikor a
12 XVIII |         szûk fedélzetéhez képest s bizonyos vagyok benne, hogy sajnálni
13 XX    |         van, nem javíthatja ki, az bizonyos s nem teheti hajóját oly
14 XXV   |       állapotától függ. Csak annyi bizonyos, hogy a hajó a jelen viszonyok
15 XXVI  |         elragadják azokat a habok.~Bizonyos, hogy jobb oda nem nézni,
16 XXXII |       Kurtis Róbert és a kormányos bizonyos jelekbõl, melyeket csak
17 XXXVI |        Mindenki magába mélyedt, de bizonyos, hogy mindenki lelkében
18 XXXVII| elõhaladást tett nála, az világos. Bizonyos, hogy az egyik tüdeje oda
19 XXXVII|      beleharapni.» Egyébként az is bizonyos, hogy ebben a tengerben
20 XXXIX |            megint lecsillapodnak s bizonyos kábultságba sülyedve maradok
21 XLIII |               Az mindegy. Hanem az bizonyos, hogy most már nincs ivóvizünk.~
22 XLVI  |           vannak s Kurtis Róbert a bizonyos halálba rohanna, a nélkül,
23 XLVI  |        csak annyiból áll, hogy egy bizonyos percben valami sajátságos
24 LI    |            képzeletbeli part felé. Bizonyos, hogy hiányzanak nála a
25 LII   |           eszme bevésõdik agyamba. Bizonyos örömet találok benne, amint
26 LIV   |           mérföldnyire tõlünk, oly bizonyos vagyok benne!~Ne csodálja
27 LVII  |         õket egymástól a sors, nem bizonyos‑e, hogy soha sem felejtik