Fejezet

 1 IV     |     Igen, Kazallon úr, - felel rá Letourneur úr, kinek ajkai
 2 V      |       szokott út s azt felelte rá, hogy õ tudja, mit kell
 3 IX     |      éjjel?...~- Igen, - felel rá Kurtis Róbert, - azon éjjel,
 4 IX     |      bírtunk fölfedezni.~- Van rá példa, hogy hasonló körülmények
 5 X      |       de én közönyösen felelek rá. Különben ez a francia erélyes
 6 XII    |         Nem is akarok gondolni rá. Mielõtt ezt a mondatot
 7 XIII   |           Kazallon úr, - felel rá Kurtis Róbert, - mondtam
 8 XIV    |         kérdem.~- Nem, - felel rá. - Miután a nagy lék nyitva
 9 XV     |       vetettek.~- Jó! - mondja rá. - A hadnagy és a kormányos
10 XVI    |    Mindnyájunknak szüksége van rá, mert el vagyunk lankadva
11 XVIII  |    foglalták el agyát, hogysem rá ért volna a természet eme
12 XXVI   |   nyári hónap. Készen lehetünk rá, hogy kegyetlen hõséget
13 XXVI   |   árbockosarakban s fordítsunk rá kellõ idõt, hogy olyan úszó
14 XXVII  |       ahol vagyunk, - feleltem rá.~- Miss Herbey, - teszi
15 XXXVIII|           Már meghalt! - felel rá Daoulas.~- Hiszen épp azért!... -
16 XXXIX  | ravaszságra mutat. Megesküdném rá, hogy álnok.~S valóban,
17 XXXIX  |       emberre, mert gyanakszom rá s jó lesz arra a gyanúra
18 XLI    |     életben marad.~Midõn aztán rá akarjuk adni a halottra
19 XLIII  |       lábamat, de alig ügyelek rá. Azoknak az állapota, kiket
20 XLIV   |     nincs semmi csalétek, amit rá tehetnénk. A kormányos,
21 XLVII  |  hallani is!~Letourneur András rá akart rohanni e kannibálokra
22 XLVII  |       úgymond.~- Igen, - felel rá a kormányos. Ennyi az egész.~
23 LI     |        utána mennek, vigyáznak rá! Ha Flaypol a tengerbe akar
24 LIII   |       fölolvassa a nevet, mely rá van írva s aztán átadja
25 LIII   |        repült. Senki sem ügyel rá. Én odakúszom, fölveszem
26 LIV    | gondolat lelkemben. Meg mernék rá esküdni, hogy nyomorgásunknak