Fejezet

 1 XIV   |  lángfüggönyön, mely a nagy lék fölött emelkedik. Kurtis Róberthez
 2 XX    |   bazalt gátféle zárja el, mely fölött dagály idején is alig van
 3 XXII  | szigetén. Hajónk most a mélység fölött úszik, melybe minden percben
 4 XXIV  |   fölebb emeljék a víz fölszine fölött; szilárdul a gerendákhoz
 5 XXVI  |       áll még ki a tenger szine fölött: a három árboctalp, melyen
 6 XXVI  |     vele a teendõ szolgálat ára fölött. Bizonyosan sokat kérnek,
 7 XXVII |      föl a fehéres színû tenger fölött. E két sötét árny Kurtis
 8 XXVIII|        keresztben állnak egymás fölött, az egész valami két lábnyira
 9 XXVIII|     fölemelkedik a tenger színe fölött.~Ami a felsõ lapot illeti,
10 XXVIII|        nagy árbockosár a tenger fölött s az elõárbocnak, mely rézsút
11 XXIX  |     Kurtis Róbert az árbockosár fölött állva, nem akarja elõbb
12 XXIX  |        pillanatig az árbockosár fölött marad, körültekint, aztán
13 XXXIV |        úszik nehézkesen a habok fölött. Éjfél után egy óra harminc
14 XXXIV |      gõz összébb húzódik fejünk fölött s elfátyolozza az ég utolsó
15 XXXIV |       is csatol. Õ nekem fejünk fölött egy gyûrûformájú sûrû felhõt
16 XLIII |     alatt Kurtis Róbert a habok fölött õrködött. Különös szerencsénkre,
17 XLIII |    majdnem kilátszik a láthatár fölött. De a szél gyönge s ha még
18 XLIII |       Ez a szellõ, mely fejeink fölött átszáll, aligha érkezik
19 XLIII |       erõvel kell bírnia önmaga fölött, mint én bírok most már!
20 XLV   |     felhõ alsó széle a láthatár fölött.~Kurtis Róbert fölállíttatta
21 XLVI  |     teljesen kétségbeeshetünk a fölött, hogy nincs mit enni.~Mi
22 XLVI  |       melyet az egyenest fejünk fölött függõ izzó nap reánk lövell.~
23 LII   |         felhõ terül el az óceán fölött, de jól érezzük, hogy égetõ
24 LII   |      madárkiáltást hallok fejem fölött. Kurtis Róbert, ki még mindig
25 LII   |     fodrokba tekergõzik a habok fölött, felsõ szakadékain át megpillantom
26 LII   |        emelkednék is ki a habok fölött, azt hinném, hogy valami