Fejezet

 1 I     |         szél és tenger kedvezõ, csaknem épp oly gyors, mint a gõzösökön
 2 X     |    deszkáit, mindamellett, hogy csaknem folyton öntözik. Legalább
 3 XI    |    tudnák, hogy e hajó most már csaknem egy vulkán, mely talán most
 4 XV    |      föl még a sûrû füstbõl, de csaknem azonnal kialszik. A tûz
 5 XVI   |      déli részét.~A tenger most csaknem egészen visszahúzódott,
 6 XVI   |        közel járunk hozzá, mert csaknem mindig dél felé vitorlázott,
 7 XXIV  |    nyolc óra tájban a tutaj már csaknem egészen kész. Üres és légmentesen
 8 XXVI  |        örvény vonja az embert s csaknem kisértetbe jön az ember,
 9 XXXII |         sem, ki ne érezné magát csaknem teljesen megnyugtatva.~Hogy
10 XXXII |         emelkedettsége folytán, csaknem egy szinten vagyunk velök
11 XXXIII|        beteg számára engedte át csaknem az egész vizet, melyet õ
12 XXXIV |         sûrû felhõt mutat, mely csaknem egyedül a forró földövön
13 XXXIV |       jelenti, hogy a vihar már csaknem fölöttünk van. A láthatár
14 XXXV  |         bõrig átázunk; de a víz csaknem langyos. Letourneur úr elejébe
15 XXXVI |         vagyunk a tutajon, azaz csaknem fele elveszett már azoknak,
16 XXXIX |         miss Herbey, - feleltem csaknem zordonan.~- Meddig élhet
17 XL    |    mindjárt fölcsap a tutajra s csaknem szakadatlan öntözi azt,
18 XLI   |       horog zsinegeit s ez öröm csaknem õrjöngésig fokozódott. Az
19 XLII  |     tenger sima fölületét, mely csaknem észrevehetlenül emelkedik.
20 XLII  |         a holdvilággal, mely ma csaknem egészen teljes. Mivel azonban
21 XLIII |   lebegõ körrajz vitorlás hajó.~Csaknem ugyanazon pillanatban fölkiált
22 LI    |         Falsten mérnök most már csaknem végkép odavan s legfölebb
23 LIII  |       akar falni. Letourneur úr csaknem mosolyog. Belenyúl kezével
24 LIV   |        Az öregnek arca nyugodt, csaknem mosolygó. Nem lát, nem érez
25 LV    | emelvényén s lángoló szemeikkel csaknem elnyelik már áldozatukat.~
26 LVII  |       kell tennem, hogy Parában csaknem azonnal alkalom kínálkozott