Fejezet

 1 II    |       nyolcan vagyunk utasok. Még alig ismerem ugyan õket, de a
 2 V     |          Ami miss Herbeyt illeti, alig jelent meg szegény a hátsó
 3 VIII  |      inkább hûvös, mert a nap még alig emelkedett föl a láthatárra,
 4 X     |           most már bizonyos s már alig lehet kiállni a hajó elõrészén,
 5 XI    |           szemét sem hunyorítja s alig hogy kissé összeráncolja
 6 XI    |           összeráncolja homlokát, alig hogy kissé kitágulnak pillái.~-
 7 XI    |      tudja, hogy tûz van a hajón?~Alig hogy e szavakat kimondtam,
 8 XX    |           fölött dagály idején is alig van annyi víz, amennyi a
 9 XXI   |           fokán lehet vájni, azaz alig egy óra hosszáig. Következõleg
10 XXVI  |       sátorernyõ gyanánt szolgál, alig lehetne a hõséget ide fönt
11 XXVI  |         csöndesnek» találom. Csak alig, hogy egy szellõcske fuval
12 XXXII |           ez elsõ napoktól kezdve alig elég az a kis víz, amit
13 XXXVII|         hadnagynak ajkait. Walter alig bír egy szót kiejteni s
14 XXXVII|      tüdeje oda van már s a másik alig képes elvégezni a lélekzést.~
15 XXXIX | Megragadom Letourneur úr kezét... Alig bírok szólni. Csak nézem
16 XL    |      Walter oly halk hangon, hogy alig bírtuk megérteni, megköszönte
17 XLI   |            név alatt ismeretesek.~Alig húzta föl a kormányos tutajunkra
18 XLI   |       Reggel odamegyek hozzá. Még alig kezd fölkelni a nap, s a
19 XLIII |        kezdi kienni a lábamat, de alig ügyelek rá. Azoknak az állapota,
20 XLIII |          közül hárman és én - kik alig tudunk úszni, - leereszkedtünk
21 XLIV  |      megfogyott erõnket, de mégis alig bírjuk, mert a szörnyeteg
22 XLVI  |      szalonnát tartok a kezemben; alig lehet egy negyed font, hanem
23 XLVI  | megragadja kezemet. Megfordulok s alig bírok visszafojtani egy
24 XLVII |        borzasztó martalékot! Csak alig bírtam küzködve visszatartani
25 LII   |        még tizenegyen volnánk, de alig vagyok képes csak annyira
26 LII   |           ezt a gyötrõ fájdalmat!~Alig szállt át lelkemen ez a