Fejezet

501 XXXVIII|             hajol.~De ezek a jelenségek nem egyformák mindegyikünknél.
502 XXXVIII|        nyilvánul, mely ha sikerülne is, nem menthetné meg õket. De lázadó
503 XXXVIII|              oly állapotban lévén, hogy nem képesek megérteni az okos
504 XXXVIII|               lévén fegyverezve, míg mi nem vagyunk, reánk nézve félelmesekké
505 XXXVIII|            vagyunk itt!~A barom! Mintha nem volnánk mind egyenlõk a
506 XXXVIII|              küzködtem így, érzem, hogy nem bírom már tovább föltartani
507 XXXIX  |                szó sem száll ajkairól s nem hagyja magát semmi által
508 XXXIX  |              így e fiatal leánynak? Hát nem találtam egy vigasztaló
509 XXXIX  |            holttestemet.~- Miss Herbey, nem volt igazam.~- Nem, nem, -
510 XXXIX  |              Herbey, nem volt igazam.~- Nem, nem, - viszonzá félig mosolyogva, -
511 XXXIX  |                 nem volt igazam.~- Nem, nem, - viszonzá félig mosolyogva, -
512 XXXIX  |              gyöngeség tõlem. Míg élek, nem félek semmitõl... de holtan...
513 XXXIX  |            Szünet nélkül sóhajtozik, de nem tudom miért, nekem úgy tetszik
514 XXXIX  |              Fiam meghal éhen! Uram, én nem bírom ezt tovább nézni!
515 XXXIX  |                 bírom ezt tovább nézni! Nem, én nem nézhetem!~Letourneur
516 XXXIX  |               ezt tovább nézni! Nem, én nem nézhetem!~Letourneur hangján
517 XXXIX  |           félbeszakítva szavaimat, - én nem jövök köznapi vigasztalásokat
518 XXXIX  |            vigasztalásokat kérni öntõl. Nem fog erre jönni semmi hajó,
519 XXXIX  |               semmi hajó, ön jól tudja. Nem. Egyébrõl van szó... Mióta
520 XXXIX  |               Egyébrõl van szó... Mióta nem ettek, ön, az én fiam és
521 XXXIX  |              négy napja, hogy...~- Hogy nem ettek önök! - viszonz Letourneur
522 XXXIX  |                   Nos, én nyolc nap óta nem ettem!~- Nyolc nap óta?~-
523 XXXIX  |                 meg Andrást...~- De hát nem tehetné ön maga?...~- Nem,
524 XXXIX  |               nem tehetné ön maga?...~- Nem, nem!... Sejtené, hogy miatta
525 XXXIX  |              tehetné ön maga?...~- Nem, nem!... Sejtené, hogy miatta
526 XXXIX  |           magamat... Visszautasítaná... Nem! Úgy kell tennünk, mintha
527 XXXIX  |            ennyit adok!~A szerencsétlen nem bízik bennem! S talán igaza
528 XXXIX  |           kevésbe múlik, hogy szájamhoz nem viszem.~De ellenálltam,
529 XXXIX  |            szóban benn van s mit tollam nem bír itt kifejezni!~Eljött
530 XXXIX  |                   csak vegye el!~András nem kérdezte, hol vettem ezt
531 XL     |           látszik e pillanatban, mintha nem is volnánk már emberek.
532 XL     |             jelenetet!~Habár éhségünket nem elégítettük is ki, de legalább
533 XL     |               Néhányan azonban közülünk nem bírták el ezt az emészthetlen
534 XL     |             olvasó nekem e részleteket! Nem szabad elhallgatnom semmit
535 XL     |          fájdalom, úgy sejtem, hogy még nem értük el szenvedéseink legmagasabb
536 XL     |                vitte végbe, hanem azért nem vett részt a mi lakománkban.
537 XL     |               is? Vigyáztam már reá, de nem födöztem föl semmit.~A hõség
538 XL     |              sõt tûrhetetlen, ha a szél nem mérsékli. Az az adag víz,
539 XL     |                víz, amit kapunk, bizony nem elégséges, de az éhség elöli
540 XL     |                 a tápszer hiánya miatt, nem bírom elhinni, legalább
541 XL     |            elhinni, legalább elképzelni nem bírom e percben. Pedig ezt
542 XL     |            Herbey ápolása, sem az enyém nem segíthetett rajta semmit...
543 XL     |           segíthetett rajta semmit... Õ nem szenved már!~Néhány perccel
544 XL     |             levelet... anyám levelét... nem bírom... Ez az utolsó, melyet
545 XL     |             viszontlátni óhajtalak!»... Nem, anyám, nem fogsz viszontlátni!...
546 XL     |              óhajtalak!»... Nem, anyám, nem fogsz viszontlátni!... Uram...
547 XLI    |         rendkívül sovány, remélem, hogy nem fog fönn úszni.~Már hajnalban
548 XLI    |               takaróját fogják képezni, nem bírom elfojtani a borzalom
549 XLI    |           kormányos oly hidegen ejt ki, nem tudok mit felelni s hátra
550 XLI    |             részét. Ami engem illet, én nem bírtam addig várni s megettem
551 XLI    |     szerencsétlen ember, aki oly régóta nem evett, meg nem foghatom,
552 XLI    |               oly régóta nem evett, meg nem foghatom, hogyan él még
553 XLI    |                   elkezdem!~- Hát miért nem ereszti le ismét a horgokat
554 XLI    |                    kérdezem.~- Most még nem! - válaszol kitérõleg. -
555 XLI    |                 a multról. Gondolataink nem csüggenek már csupán a kínos
556 XLI    |             maradt õ maga õrködni, mert nem akarta ezt a fölügyeletet
557 XLI    |              oly sováran tekintenek le. Nem látott engem, hogy jövök,
558 XLI    |               látott engem, hogy jövök, nem is hallotta lépteimet.~Könnyedén
559 XLI    |          csalétkemet! - felel tompán.~- Nem maradt belõle semmi?~- Semmi!
560 XLII   |        kétségbeesésbe sülyednek.~A szél nem kelt föl a holdvilággal,
561 XLII   |           szárazföldet illeti, most már nem is keressük, hogy merre
562 XLII   |            fehér pont nincs már ott. Az nem volt hajó, hanem valami
563 XLII   |            Róbert mozdulatlan marad, de nem nézi már a láthatárt.~Ekkor
564 XLII   |                 jelekbõl következtetve, nem lehet aziránt semmi kétség,
565 XLII   |           egészen tele van s melyet még nem kezdtek meg, amint Owen
566 XLII   |         térdeire s oly hangon, mely már nem is emberi hang, ordítja:~-
567 XLII   |                 emberi hang, ordítja:~- Nem! nem! nem!~Miért nem? Visszajövök
568 XLII   |            emberi hang, ordítja:~- Nem! nem! nem!~Miért nem? Visszajövök
569 XLII   |              hang, ordítja:~- Nem! nem! nem!~Miért nem? Visszajövök
570 XLII   |                    Nem! nem! nem!~Miért nem? Visszajövök Owenhoz s megmagyarázom
571 XLII   |                 lázasabban feleli, hogy nem akar inni abból a vízbõl.~
572 XLII   |           kapitány és én kikérdezzük...~Nem kisértem meg leírni a benyomást,
573 XLIII  |  ingerlékenyekké váltunk, hogy jobb, ha nem szólunk többé semmit, mert
574 XLIII  |            lehetetlen volna megfékezni. Nem értem, hogy még meg nem
575 XLIII  |                 Nem értem, hogy még meg nem õrültünk!~Január 12‑ikén
576 XLIII  |                õrültünk!~Január 12‑ikén nem kaptunk már semmi vizet,
577 XLIII  |           állapota, kiket ez a baj ért, nem rosszabbodott.~Ah! ha eszembe
578 XLIII  |                  Gõz vagy jég alakjában nem volna benne többé egy szemernyi
579 XLIII  |                 ahhoz való készülékek s nem állíthatunk elõ ivóvizet.~
580 XLIII  |                kormányos és két matróz, nem törõdve azzal, hogy a cápák
581 XLIII  |                s bármennyit szenved is, nem akarta követni példánkat.~
582 XLIII  |               Kazallon úr. Tévedhetek s nem akarok társainknak újabb
583 XLIII  |             elõre figyelmeztetett, mert nem bírtam volna uralkodni magamon
584 XLIII  |            jelzett.~Az én szemeim ugyan nem tengerész szemei, hanem
585 XLIII  |                Hajó!~A hajó megjelenése nem szülte rögtön azon hatást,
586 XLIII  |             melyet várt volna az ember. Nem okoz semmi fölindulást,
587 XLIII  |           fölindulást, vagy azért, mert nem akarják elhinni, vagy mert
588 XLIII  |          annyira kimerült már mindenki. Nem is kel föl senki.~Hanem
589 XLIII  |                 fordul.~Ezúttal a tényt nem lehet tagadni. Látjuk ezt
590 XLIII  |                 keleten s kiáltásainkat nem hallhatják.~Nincs semmi
591 XLIII  |             kérdezzük egymástól, vajjon nem fordul‑e meg.~Mily lassan
592 XLIII  |          mérföldnyire lehet a tutajtól. Nem haladt tehát csak három
593 XLIII  |           látszik most, mintha vitorlái nem tágulnának, mintha lecsüggnének
594 XLIII  |                nézek a tengeren, vajjon nem emelkedik‑e valami szellõ,
595 XLIII  |                briggrõl. Arcukról, mely nem marad érzéketlen, leolvassuk
596 XLIII  |               van tõlünk s oly távolról nem vehette észre jeladásainkat!
597 XLIII  |                 közt a habok fölszínén. Nem láthatják! Nem látták!~Bárki
598 XLIII  |               fölszínén. Nem láthatják! Nem látták!~Bárki legyen is
599 XLIII  |               hogy segélyünkre siessen? Nem! az lehetetlen! Nem látott
600 XLIII  |            siessen? Nem! az lehetetlen! Nem látott minket!~- Tüzet!
601 XLIII  |                 mint én bírok most már! Nem! Én nem tudok többé bízni
602 XLIII  |                 bírok most már! Nem! Én nem tudok többé bízni azon Istenben,
603 XLIII  |             Herbey fölmutat az égre!~De nem birom tovább kiállni. Nem
604 XLIII  |               nem birom tovább kiállni. Nem akarok látni többé semmit,
605 XLIV   |            kötelékeibõl s Kurtis Róbert nem kötöztette meg õt újra.
606 XLIV   |          sebességgel szeldelik a vizet. Nem tehetek róla, de úgy tekintem
607 XLIV   |                mi nyomorék tetemeinket. Nem borzadok már tõlük, sõt
608 XLIV   |                e szörnyetegek egyike le nem harapta a Flaypol karját,
609 XLIV   |             szeretné e szörnyetegeket s nem általok elnyeletni. Ha megfoghatna
610 XLIV   |       elnyeletni. Ha megfoghatna egyet, nem vetné meg kemény, rossz
611 XLIV   |               cápák figyelmét, most már nem fognak elfutni a szörnyetegek.~
612 XLIV   |              szolgáltat.~De a kormányos nem akar elõbb a munkához kezdeni,
613 XLIV   |               kezdeni, míg óvatosan meg nem vizsgált mindent. Jól megvan‑
614 XLIV   |                 falánk szörnyetegeknek. Nem messze lehetnek azonban
615 XLIV   |              kötve a tutaj cölöpeihez s nem szakadt el.~Valami cápa
616 XLIV   |             fölakadt, úgy hogy most már nem bír attól megszabadulni,
617 XLIV   |             Daoulas még megkísértették, nem tudnának‑e egyet elfogni
618 XLIV   |                  melyet többé semmi föl nem tartóztathat.~De nem távoztam
619 XLIV   |                föl nem tartóztathat.~De nem távoztam el oly gyorsan,
620 XLIV   |            húzunk sorsot?~Kurtis Róbert nem felelt, de a kérdés már
621 XLV    |                torkom, hogy azt hiszem, nem is bírnék enni s mégis vad
622 XLV    |           eshetik, csak a mi tutajunkon nem.~Mindenki sóvár szemmel
623 XLV    |           vajjon valami távoli mormogás nem jelenti‑e a vihart. Délelõtt
624 XLV    |      föltartóztatták a napsugarakat, de nem látszanak már villamosaknak.
625 XLV    |                 Világos, hogy a zivatar nem fog kitörni, mert a felhõtömeg
626 XLV    |             egész csak sûrû köd.~De hát nem fejlõdhetik‑e ki esõ e ködbõl,
627 XLV    |                 ez a felhõ, míg hozzánk nem ér!~Az Isten végre megkönyörül
628 XLV    |           hullni szokott. De ez a zápor nem fog sokáig tartani s össze
629 XLV    |          vizébõl a sót. Az nagy baj! De nem tesz semmit! Bízzunk az
630 XLVI   |            hemzsegnek? Nincs, hacsak be nem ugrunk a tengerbe, hogy
631 XLVI   |       érctárgyat nyalogatva, az éhséget nem lehet kijátszani s a tápanyagot
632 XLVI   |               kijátszani s a tápanyagot nem lehet semmivel kipótolni.
633 XLVI   |               tünemény, például az esõ. Nem lehet tehát soha végkép
634 XLVI   |             végkép kétségbeesnünk, hogy nem lesz mit inni, de teljesen
635 XLVI   |             Egyébként a szelet most már nem is tekintjük elõmozdítónknak.
636 XLVI   |              sem mondhatja meg, sem azt nem óhajthatja, hogy a szél
637 XLVI   |               vagy dél felõl fújjon. Mi nem kívánunk már a széltõl egyebet,
638 XLVI   |                 kissé ködös s e szerint nem igér oly fénylõ világítást,
639 XLVI   |                 sem álom, sem ébrenlét. Nem tudom megmondani, hogy meddig
640 XLVI   |        sajátságos érzés ébresztett föl.~Nem tudom, hogy álmodom‑e, de
641 XLVI   |           sajátságos szag, amit eleinte nem ismerek föl. Olyan gyönge
642 XLVI   |         bizonyosan tudom, hogy érzékeim nem csalódhattak, pedig hisz
643 XLVI   |          négykézláb, mint valami állat, nem a szemeim, hanem az orrom
644 XLVI   |            füstölt szalonnának a szaga. Nem csalódom. Nyelvem minden
645 XLVI   |             hold világánál megtekintem.~Nem csalódás. Egy darab szalonnát
646 XLVI   |          haldokoltunk! Ah! gazember!~De nem! Hobbart nagyon okosan tette.
647 XLVI   |               neki... és nekem.~Hobbart nem így érti. Megragadja kezemet
648 XLVI   |             tõlem a szalonnadarabot, de nem szól egy hangot sem; nem
649 XLVI   |                nem szól egy hangot sem; nem akarja fölébreszteni társainak
650 XLVI   |               áll, mint neki hallgatni. Nem akarom, hogy idecsõdüljenek
651 XLVII  |               volna följelenteni engem! Nem! Az õrültség. Hiszen ha
652 XLVII  |               szerencsétlen mondta. Már nem szenvedek s mégis szívem
653 XLVII  |              nyomorúságos kis maradékot nem osztottam meg társaimmal...
654 XLVII  |               kellett volna gondolnom s nem gondoltam senkire, csak
655 XLVII  |            hajnali, sem esti szürkület.~Nem húnytam be szememet. Mihelyt
656 XLVII  |             árbocon.~Mi az a tárgy? Még nem tudom megkülönböztetni s
657 XLVII  |              testet, oda rohannak... De nem azért, hogy megtudják, vajjon
658 XLVII  |              nekiesnek a holttestnek...~Nem! én nem láttam! Nem akartam
659 XLVII  |                a holttestnek...~Nem! én nem láttam! Nem akartam látni!
660 XLVII  |      holttestnek...~Nem! én nem láttam! Nem akartam látni! Én nem vettem
661 XLVII  |           láttam! Nem akartam látni! Én nem vettem részt ez iszonyú
662 XLVII  |            Letourneur András, sem atyja nem akartak ilyen áron könnyítni
663 XLVII  |                 Kurtis Róbertet illeti, nem tudom... Nem mertem kérdezni
664 XLVII  |           Róbertet illeti, nem tudom... Nem mertem kérdezni tõle.~A
665 XLVII  |                  elbújtunk a sátor alá, nem akartunk semmit sem látni.
666 XLVII  | szerencsétleneknek! Hobbart meghalt! Õk nem ölték meg! S mint a kormányos
667 XLVII  |              tudja most, hogy e jelenet nem valami irtózatos drámának
668 XLVII  |                Letourneur Andrásnak, de nem bírtam eloszlatni iszonyodását,
669 XLVII  |                Semmi organikus betegség nem rontotta meg izmainak sejtszövetét.
670 XLVII  |             bizonyosan elfogadták, mert nem hallok többé semmit. Mély
671 XLVII  |              hogy társaim elaludtak.~Õk nem éheznek már.~ ~
672 XLVIII |              okozna a levegõ állapotán. Nem alhattam pár óra hosszáig
673 XLVIII |         igyekszik lecsillapítni õket.~- Nem, nem! tudni akarjuk, hogy
674 XLVIII |              lecsillapítni õket.~- Nem, nem! tudni akarjuk, hogy ki
675 XLVIII |           maradt, az éjjel eltûnt!~- Én nem vagyok! - Sem én! - felelnek
676 XLVIII |              tolvajt! - mondja nekem.~- Nem tudom, hogy mit akar ön
677 XLVIII |               sátor van még hátra, ahol nem néztük.~- Senki sem hagyta
678 XLVIII |                 Daoulas.~- Meglátjuk!~- Nem! Hagyják önök békében azokat,
679 XLVIII |                  mérsékelve magát, - mi nem vádoljuk önöket... Ha önök
680 XLVIII |                maga részét, amit tegnap nem akart, ahhoz joga volt.
681 XLVIII |            Sandon.~A matrózok betörnek. Nem bírok ellentállni e szerencsétleneknek,
682 XLVIII |              Hátha talán Letourneur úr, nem a maga, hanem a fia számára,
683 XLVIII |                 látom a feleletet, hogy nem õk voltak.~Pillantásom aztán
684 XLIX   |                  azt lehetetlen leírni! Nem kell‑e sajnálnunk, hogy
685 XLIX   |              kínszenvedést okoz nekünk, nem az éhség, hanem a szomjúság.
686 XLIX   |              közt kellene választanunk, nem volna közülünk egy sem,
687 XLIX   |                csalékony remények közt? Nem vagyunk‑e arra kárhoztatva,
688 XLIX   |                hogy hány óra mulva, azt nem tudnám megmondani. Homlokom
689 XLIX   |            kihúzhassák a holttestet, de nem látnak már egyebet, csak
690 L      |               bennünket valami hajó. Ha nem, akkor megszûnt élni az
691 L      |               viselni a nélkülözéseket.~Nem bírnám lefesteni, hogy mennyire
692 L      |              szegény Herbey kisasszony. Nem is test már, csak lélek,
693 L      |           ragyognak. Õ már az égben él, nem a földön!~Egy szerfölött
694 L      |             elcsüggedt. Ez a kormányos. Nem lehet ráismerni. Feje lehanyatlott
695 L      |               Teljes némaság uralkodik. Nem váltanak tíz szót mindössze
696 L      |              ajkaink kiejteni bírnának, nem is lehetne sehogy megérteni.
697 L      |               sehogy megérteni. A tutaj nem visz most már hátán csak
698 LI     |             kérdeztem Kurtis Róbertet s nem tudott nekem határozottan
699 LI     |              még növeli szomjúságunkat. Nem, én nem bírom leírni, hogy
700 LI     |                 szomjúságunkat. Nem, én nem bírom leírni, hogy mit érzek!
701 LI     |            mikor fölemelem fejemet, már nem is látom õt. A vitorlák
702 LI     |             jobb.~Hány óra mult el igy, nem tudom...~Egyszerre csak
703 LI     |           Õrjöngésének uralma alatt már nem szenved többé s szomja le
704 LI     |          Flaypol meg akarja magát ölni, nem fogják engedni, hogy «abból
705 LI     |           tengerbe akar ugorni, ezúttal nem engedik oda a cápáknak!~
706 LI     |              engedik oda a cápáknak!~De nem történt így. Miután õrültségében
707 LII    |              gázt. A tutaj nemcsak hogy nem megy, de még csak nem is
708 LII    |              hogy nem megy, de még csak nem is mozog. Néha azt kérdezem
709 LII    |                Jynxtrop meghalt. Holnap nem lesznek már csak tízen,
710 LII    |              mondom el neki. A kapitány nem felel egyebet, csak a fejével
711 LII    |               illet, - szól aztán, - én nem ölöm meg magamat. Az annyit
712 LII    |           helyemet. Ha a halál elõbb el nem ragad, mint társaimat, én
713 LII    |               Szürkés levegõben úszunk. Nem látjuk már a tenger fölszínét
714 LII    |                 földet találunk? Én már nem hiszem! Nem létezik sehol
715 LII    |            találunk? Én már nem hiszem! Nem létezik sehol szárazföld,
716 LII    |                 sem sziget. A földgolyó nem egyéb már, mint egy híg
717 LII    |             azonban a köd eloszlását, - nem mintha arra számítnék, hogy
718 LII    |              történik s a láthatárt még nem vehetem szemügyre.~Egy félóra
719 LII    |                 a tekergõ ködoszlopok s nem könnyen oszolnak el, mert
720 LII    |            meghalok holnap s ha a halál nem jön értem, elejébe megyek
721 LII    |           elejébe megyek én. Társaimról nem tudom, hogy élnek‑e, de
722 LII    |                 nap elmult volna, mióta nem láttam õket.~Eljött az éj,
723 LII    |           láttam õket.~Eljött az éj, de nem tudtam egy percig sem aludni.
724 LII    |               fájdalmakat okozott, hogy nem bírtam visszatartani a jajgatást.
725 LII    |             Hogyan?! Mielõtt meghalnék, nem részesülhetek abban a határtalan
726 LII    |            Megiszom a saját véremet, ha nem ihatom a mások vérét! Az
727 LII    |     Letourneuréket s miss Herbeyt is... Nem merem! A fiatal leány kiolvassa
728 LII    |              magamat, megállok. Miért?, nem tudnám megmondani, de mégis
729 LIII   |               Ha a sors engem jelöl ki, nem fogok panaszkodni.~Úgy rémlik
730 LIII   |               De legalább egy‑két napig nem akarják szenvedni ezt az
731 LIII   |               szenvedni ezt az éhséget, nem akarják érezni ezt a szomjúságot,
732 LIII   |            ennyit akarnak s ez meglesz.~Nem tudom megmondani, hogyan
733 LIII   |            nevet kihúztak.~Az enyém még nem jött ki. Próbálom olvasgatni,
734 LIII   |                 neve, de a fiatal leány nem reszketett.~A nyolcadik
735 LIV    |        föláldozta magát fiáért s miután nem adhat neki már egyebet,
736 LIV    |                 kiéhezett sereg azonban nem akar már tovább várni. Beleiknek
737 LIV    |          kijelölt. Nékik Letourneur már nem ember. Még nem szóltak semmit,
738 LIV    |           Letourneur már nem ember. Még nem szóltak semmit, de szájaik
739 LIV    |           egyetlen egy napig? Ha holnap nem látunk földet, ha semmi
740 LIV    |            mindent kifejez. Ha holnapig nem mutatkozik sem föld, sem
741 LIV    |         matrózok a vitorlák alá bújnak. Nem is nézik már a tengert.
742 LIV    |                 neki, hogy a sorshúzást nem végezték be.~Letourneur
743 LIV    |          végezték be.~Letourneur András nem kérdez egyebet. Megfogja
744 LIV    |              nyugodt, csaknem mosolygó. Nem lát, nem érez semmi egyebet
745 LIV    |              csaknem mosolygó. Nem lát, nem érez semmi egyebet az apa,
746 LIV    |                gondviselés segítni fog. Nem tudnám megmondani, hogy
747 LIV    |                 tudja meg soha, hogy...~Nem fejezi be mondatát s nagy
748 LV     |                          LV.~Január 27.~Nem bírom behúnyni szememet.
749 LV     |          mutatva, de bágyadt világítása nem elég arra, hogy a tengerbõl
750 LV     |               tegnapi reményeim. A hajó nem jelenik meg. Sem a föld.
751 LV     |              mészárlás végbe fog menni!~Nem merek reátekinteni az áldozatra
752 LV     |                 volnék.~Reggel hat óra. Nem hiszek már a gondviselés
753 LV     |                nézni. Jól látom, hogy õ nem fogja siettetni az órát,
754 LV     |             fogja siettetni az órát, de nem is hátráltatja. A kapitány
755 LV     |               elnyelik már áldozatukat.~Nem bírok helyemen maradni s
756 LV     |        szorongatja bárdját.~Miss Herbey nem bír elfojtani egy sikoltást.~
757 LV     |           matróz leteperi õt, úgy, hogy nem képes többé megmozdulni.~
758 LV     |          Letourneur és hóhérai közé, de nem bírok!~E percben Letourneur
759 LV     |              erélyt, - csak egy percig! Nem akarom ellopni tõletek,
760 LV     |                a tiétek. De azt hiszem, nem fogtok engem egészen megenni
761 LV     |         folytatja:~- Önök tízen vannak! Nem volna‑e elég a két karom?
762 LV     |                bárdját...~Kurtis Róbert nem nézhette tovább. Én sem.
763 LV     |                  Én sem. Ez a mészárlás nem fog megtörténni, míg mi
764 LV     |                 fúlni!... De a megfulás nem megy oly könnyen, mint akarom.
765 LVI    |                 rögtön visszatér belém. Nem akarok már meghalni!~Kiáltozok.
766 LVI    |                 jókor! A gyilkolást még nem követték el!~Még nem vágták
767 LVI    |                még nem követték el!~Még nem vágták le az áldozatot!
768 LVI    |                Megbolondult a kapitány? Nem látni semmi partot s a tutaj
769 LVI    |                édes? Mindegy! Érzékeink nem csalódtak s szomjunk le
770 LVI    |         csillapítva.~Igen, a földet még nem láthatjuk, de itt van! -
771 LVII   |                 úgyszólván csoda által, nem természetes‑e, hogy szétbonthatatlan
772 LVII   |               is õket egymástól a sors, nem bizonyos‑e, hogy soha sem
773 LVII   |            életét.~- De hisz az én fiam nem beteg!... - mondá neki Letourneur