Fejezet

  1 I      |             hajó, kilencszáz tonnás, s egy gazdag liverpooli kereskedõháznak,
  2 II     |              közt van a födélzeten még egy másik ember, ki, úgy tetszik
  3 II     |     másodkapitány, Walter hajóhadnagy, egy kormányos s tizennégy matróz,
  4 II     |         tizennyolc tengerész, ami elég egy kilencszáz tonnás, három
  5 III    |                hajó alját elfoglalják, egy kis részt kivéve, mely az
  6 III    |                 most már csak egyetlen egy szerfölött sûrûn összenyomott
  7 III    |              üres hely, ami nagy elõny egy hajóra nézve, mely ily módon
  8 IV     |              menõ s megszégyenítne nem egy hasonló nagyságú hajót.
  9 IV     |                úr a fiával, Andrással, egy körülbelül húsz éves, szelíd,
 10 IV     |              értheti, hogy mit szenved egy apa, mikor gyermekét nyomoréknak
 11 IV     |           kivéve. Fölfújja magát, mint egy páva. Egy szóval, tökfilkó
 12 IV     |         Fölfújja magát, mint egy páva. Egy szóval, tökfilkó és önzõ
 13 IV     |               szóval, tökfilkó és önzõ egy személyben. Nem értem, miért
 14 IV     |             társalgónõje, miss Herbey, egy húsz éves, szelíd, csöndes
 15 IV     |               nagyon angolosan néz ki. Egy vízerõre dolgozó nagy hámornak
 16 V      |           idõnk új utakat próbálgatni. Egy napunk sincs elveszteni
 17 V      |           elõtt.~- Nincs, Kazallon úr, egy napunk sem.~- Kurtis úr,
 18 V      |              Walter s ha nem csalódom, egy idõben az angol hölgyek
 19 V      | egybekapcsolódnak s lassanként esetleg egy új nagy darab szárazföldet
 20 VI     |            rongyokra szakadna, ha csak egy kicsit kimennénk is a szabad
 21 VI     |                 mint valami mozgó erdõ egy rengeteg prairie közepén.~ ~
 22 VII    |       kabinomba s mozgó lámpám mellett egy óra hosszáig írtam, aztán
 23 VII    |             nem változtatta vitorláit.~Egy percig eszembe jut, hogy
 24 VII    |               vonni a vitorlákat, a mi egy kis zajt okozott a födélzeten.
 25 VIII   |        légmentesen elzárva? Igazán, ha egy ellenséges csoportot tartanánk
 26 IX     |               ez a legborzasztóbb, ami egy tengeri úton történhetik
 27 IX     |         födélzetén. Az õrjáró matrózok egy kis füstöt vettek észre,
 28 IX     |  föltartóztatni útközben. Ismertem nem egy kapitányt, aki így érkezett
 29 X      |                áldozat, mert nemsokára egy szál deszkánk sem marad,
 30 X      |              esetben mit tegyünk? Csak egy választásunk van: sietni,
 31 X      |                nem juttat néhány szót, egy beszélgetésbõl, mely után
 32 X      |              most elõször teszem!~- De egy lökés elég, hogy fölrobbanjon.~-
 33 X      |          tûzvész dúl belsejében.~Hanem egy szó - iszonyatos szó a jelen
 34 X      |             több ízben hallom említni.~Egy perc alatt odaugrom a két
 35 X      |                Falsten, - harminc font egy dobozban.~- Hol?~- A hajófenékben,
 36 XI     |           Kurtis Róbert megtudja, hogy egy harminc font klórsavas kálit
 37 XI     |        amennyivel föl lehet robbantani egy egész hegyet - még pedig
 38 XI     |          mondja. - Ne szóljon senkinek egy szót sem errõl. Hol az a
 39 XI     |          kisérlet az, amit elkövetett.~Egy percig azt hiszem, hogy
 40 XI     |               mondtam. Málhái közt van egy doboz, mely körülbelül harminc
 41 XI     |           ahogy például valami francia egy palack bort hozott volna.
 42 XI     |                e hajó most már csaknem egy vulkán, mely talán most
 43 XII    |       helyzetet.~E közlésre a kapitány egy szót sem felelt s miután
 44 XII    |               Kurtis Róbert, - ez csak egy részlet, én nem veszem számításba!
 45 XII    |             világon.~- Feleljen kérem, egy kérdésre, Falsten úr, -
 46 XII    |           vegytani elõadásban ismertet egy tételt?~Most megint fölmentünk
 47 XII    |               Kurtis Róbert hidegen: - egy lõszerrel töltött aknához
 48 XII    |            fogom kötelességemet.~Aztán egy matrózt szólít magához Kurtis
 49 XIII   |           szerfölött erõsen hánykódik. Egy percnyi nyugalmunk sincs
 50 XIII   |               csekély legyen az, a tûz egy perc alatt elterjed az egész
 51 XIII   |                rögtön el ne merüljünk. Egy részünk a hátsó fedélzetre,
 52 XIII   |            hajó fölrobbanása, legalább egy csapással vége lenne ennek
 53 XIII   |           eleségtárból az élelmiszerek egy részét, ahová most már nem
 54 XIII   |        besózott húst és kétszersültet, egy tonna pálinkát, több nagy
 55 XIII   |            járultak takarók, mûszerek, egy delejtû és vitorlák, hogy
 56 XIII   |           parancsol. Mindnyájukat azon egy gondolat ragadja meg: menekülni
 57 XIII   |              födélzetre rohan s fölkap egy fejszét.~- Aki legelõször
 58 XIII   |            akkor eszembe jut, hogy még egy másik ember maradt bezárva
 59 XIV    |        csónakot megragadják s kilökik.~Egy percig a levegõben himbálózik
 60 XIV    |             ereszkedik a csónak, mikor egy óriási hullám alulról megkapja,
 61 XIV    |               hullám alulról megkapja, egy pillanatig fölemeli s aztán
 62 XIV    |              Mrs. Kear ájultan fekszik egy tyúkketrecen s miss Herbey
 63 XIV    |            Kurtis Róbert, - nem! S míg egy deszkaszál marad e hajóból
 64 XIV    |             fújtató. A Chancellor mint egy roppant tûzhajó megy a sötét
 65 XIV    |               De már késõ. Érzem, hogy egy óriási hullám hátára vesz
 66 XIV    |            hullám hátára vesz s rögtön egy lökést kapunk. A hajó megfeneklik
 67 XV     |                A Chancellor körülbelül egy órával a tetõponton álló
 68 XV     | szétválasztotta, lassanként eloszlik s egy sötét csoportot látunk rajta
 69 XV     |             száraztól. Mindenkit az az egy gondolat foglal el, hogy
 70 XV     |         kanyarog ki a léken. Néha‑néha egy‑egy tûznyelv villan föl
 71 XV     |              ki a léken. Néha‑néha egy‑egy tûznyelv villan föl még
 72 XVI    |           hajlik a hajó. Kurtis Róbert egy ideig félt is, hogy nem
 73 XVI    |               s a reggeli szürkületben egy embert látunk, ki az úszó
 74 XVI    |            Huntly Silas, anélkül, hogy egy szót szólna, leül a hátsó
 75 XVI    |       hasonlítna. A szirtek körülbelül egy mérföldnyire futnak délnyugatra
 76 XVI    |               és északkeletre. Északon egy szabálytalan alakú kis szigetecske
 77 XVI    |       legnagyobb dagály magasságán is. Egy nagyon szûk, de apály idején
 78 XVI    |               a víz és az ég ugyanazon egy határvonalban olvad össze
 79 XVI    |                 Kétszersültet eszünk s egy kis szárított hús; aztán
 80 XVI    |                kapitány, anélkül, hogy egy percet is elvesztegetne,
 81 XVI    |              határvonalai látszanak ki egy kis köralakú, valami 250‑
 82 XVI    |                nap, melyet tíz óra óta egy kis felhõ takart. A kapitány,
 83 XVI    |          hosszaság 45° 53’ foka alatt, egy szirten, mely nincs a térképen
 84 XVI    |               benyomása alatt állnak s egy kis nyugalmat találván,
 85 XVI    |     szállítmányt egészen vagy legalább egy részét, természetesen a
 86 XVII   |              vállalatunkhoz.~Egyébként egy percet sem veszteget el
 87 XVII   |            azzal töltjük az idõt, hogy egy kicsit beszélgetünk, egy
 88 XVII   |               egy kicsit beszélgetünk, egy kicsit olvasunk, s én azonfölûl
 89 XVII   |               szakácsával Jynxtroppal, egy cudar, baromias képû, szemtelen
 90 XVII   |                mérõ kötéllel ellátva s egy matrózzal, aki evez. Október
 91 XVIII  |              melynek hossza körülbelül egy negyed mérföld.~E kis körülhajózást
 92 XVIII  |          szabályos prizmái az egésznek egy óriási jegec képét kölcsönzik.
 93 XVIII  |           alkotmányt tartja.~- Különös egy sziget, - szólt Letourneur
 94 XVIII  |            emelkedjék föl s nyeljen el egy sziklaszigetet, amikor önnek
 95 XVIII  |                az ön varázsvesszejének egy ütésére, hogy a Chancellor
 96 XVIII  |             minapi. Nincs itt egyetlen egy kagyló, egy csomócska tengeri
 97 XVIII  |               itt egyetlen egy kagyló, egy csomócska tengeri hinár,
 98 XVIII  |              sziklasziget legtetejéig.~Egy negyed óra alatt fölértünk
 99 XVIII  |         fölértünk s mindhárman leülünk egy bazalt darabra, mely a sziget
100 XVIII  |                Letourneur András akkor egy jegyzõkönyvet vesz elõ zsebébõl
101 XVIII  |               furcsa s nagyon hasonlít egy kövér sódarhoz, melynek
102 XVIII  |              szól hozzá:~- De fiam, te egy sonkát rajzoltál ide!~-
103 XVIII  |                 apa, - felel András, - egy bazalt sonkát, akkorát,
104 XVIII  |                felé hajlik s nemsokára egy szép barlangot pillantunk
105 XVIII  |               csodát találunk az óceán egy ismeretlen sziklaszigetén!~
106 XVIII  |      ismeretlen sziklaszigetén!~Miután egy óra hosszat pihentünk a
107 XVIII  |             örvendve, hogy ha bár csak egy óráig is, megmenekülhet
108 XVIII  |             nemsokára nem lesz már itt egy darab kõ, amit ne ismernénk,
109 XVIII  |           darab kõ, amit ne ismernénk, egy ösvény, melyen vidáman át
110 XVIII  |         gondolnak, adna‑e valaki ezért egy fél aranyat?~- Egy fillért
111 XVIII  |               ezért egy fél aranyat?~- Egy fillért sem, miss, - szólok
112 XVIII  |                  felel a fiatal leány, egy sóhajt fojtva el, - pedig
113 XVIII  |                 csak az Atlanti‑tenger egy ismeretlen szikláján!~ ~
114 XIX    |             alá s beszögezték a lyukat egy réz-lappal; de mivel ez
115 XX     |            valami szigeten volna s nem egy puszta szirten, melyet a
116 XX     |            csak úgy történhetett, hogy egy óriási hullám fölkapta a
117 XX     |             kötéllel fogja kivontatni.~Egy horgonyt tehát hátul lent
118 XX     |               A matrózok egyike rákezd egy mély torokhangú dalt s annak
119 XX     |          horgonyt vesszük használatba. Egy elveszteni való percünk
120 XXI    |          ilyenkor kiáll a vízbõl. Csak egy mód van utat nyitni: csákánnyal
121 XXI    |      igyekeznünk kell, kormányos, hogy egy perczet se veszítsünk el, -
122 XXI    |            Daoulas, - az eltart nekünk egy hónapig! Nem lehetne valahogy
123 XXI    |             helyzet szerfölött súlyos. Egy hónapi munka. De hiszen
124 XXI    |                röpíti a gátat is! Csak egy aknalyukat kell e bazaltba
125 XXI    |             Ami gyulékonyságát illeti, egy száraz, erõs ütés könnyen
126 XXI    |            erõs ütés könnyen elvégzi s egy kiröpített rúddal könnyen
127 XXI    |           fokán lehet vájni, azaz alig egy óra hosszáig. Következõleg
128 XXI    |               munkát. A bazaltsziklába egy rézsutos lyukat fúrtak,
129 XXI    |           miután megelõzõleg bedugtunk egy kanócot egészen a lyuk fenekére,
130 XXI    |           értelemben porrá lett s most egy kis csatorna metszi át a
131 XXI    |           nyilt tengeren úszik.~De még egy napig a sziget mellett kell
132 XXI    |        romlottak el egészen, visszarak egy csomót.~Ezen a napon Letourneurék,
133 XXII   |             habár magas vitorlái közül egy sincs felvonva.~Éjfél után
134 XXII   |               elõvigyázat dacára, vagy egy pár rosszul összeiszkábált
135 XXII   |        munkának mindig elvesz ilyenkor egy része.~Másnap reggel, mikor
136 XXII   |               látható, hogy a hajó még egy lábnyival mélyebbre merült
137 XXIII  |               künn lévõ víz között. Ha egy ideig föltartóztathatjuk
138 XXIII  |            perctõl kezdve a szivattyúk egy kissé apasztják a vizet
139 XXIII  |             beszivárog a hajófenékbe s egy pillanatig sem hagyjuk abba
140 XXIII  |        belsejében.~Kurtis Róbert ekkor egy láncot akaszt a nagy lékre
141 XXIII  |             fordul, bemegy kabinjába s egy töltött revolverrel tér
142 XXIII  |           revolverrel tér vissza.~Owen egy percig farkasszemet néz
143 XXIV   |        födélzetre.~A menekülésnek csak egy módja maradt már s másnap,
144 XXIV   |          férünk, rögtön hozzá kezdenek egy tutaj készítéséhez. A legénység
145 XXIV   |          Róbert leszalad a kabinjába s egy térképpel, fokmérõvel és
146 XXIV   |                 Követni akarom õket...~Egy kéz visszatart. Letourneur
147 XXIV   |                egyszerre megállapodik. Egy heves rázkódást érzünk.~
148 XXIV   |              Ösztönszerûleg megragadok egy kötelet... Hanem egyszerre
149 XXV    |               bizonyosan már több mint egy órája, hogy elúszott!~Mihelyt
150 XXV    |      Helyeitekre, legények! - kiált. - Egy kötelet se merjen senki
151 XXV    |            Kurtis Róbert azonfölül még egy vitorlát tétetett fejük
152 XXVI   |                mondja, valószinû, hogy egy ideig így marad egyensúlyban
153 XXVI   |              Inkább töltsünk tehát még egy nappal többet az árbockosarakban
154 XXVI   |               már rendben folyik.~Csak egy vén, körülbelül hatvan éves
155 XXVI   |         bámulatos egykedvûséggel rágva egy csomó bagót szájában, -
156 XXVI   |             vén irlandi elhallgatott s egy szót sem szólt többé.~Ezen
157 XXVI   |           fejét csóválja. Végre valami egy óráig tartó beszélgetés
158 XXVI   |              együtt ebédelünk; ebédünk egy kis kétszersültbõl, szárított
159 XXVI   |                s Mr. Kear kihúz övébõl egy csomó amerikai bankjegyet
160 XXVI   |             milyen lesz a holnapi nap. Egy negyedóráig ott marad körülnézegetve;
161 XXVI   |                megszorítja kezemet, de egy szót sem szól s lemegy elfoglalni
162 XXVI   |               találom. Csak alig, hogy egy szellõcske fuval át néha‑
163 XXVI   |          tetszik, mintha néhány percig egy fekete pontot látnék, mely
164 XXVII  |          feljött az árbockosárba, hogy egy kötelet feszesebbre húzzon,
165 XXVII  |                 mint a hátsó födélzet, egy színvonalon áll a tengerrel,
166 XXVII  |                élethez ragaszkodjanak!~Egy negyed kilenckor a kormányos
167 XXVII  |            három ember a legénységbõl, egy skót és két angol.~Ekkor
168 XXVIII |        befolyása alatt állnak, ha majd egy szûk tutajon kell velök
169 XXIX   |              amit megmenteni lehetett. Egy hézag a tutaj elején az
170 XXIX   |               tova ragad!~Két matróz s egy matrózinas elvesztik az
171 XXIX   |             ellenök van. Kurtis Róbert egy kötelet köt derekára és
172 XXIX   |               szerencsétlen, kiket még egy percig vergõdni látok s
173 XXIX   |         visszatérjenek a hajóhoz. Csak egy órai erõlködés után - és
174 XXIX   |             erõlködés után - és ez óra egy századnak látszott minekünk,
175 XXIX   |          távolságra2 volt.~A kormányos egy kötelet dob most Daoulasnak
176 XXIX   |       kapcsolva a fõárbochoz.~Most már egy elveszteni való pillanatunk
177 XXIX   |                mellette foglal helyet. Egy perc múlva már mindnyájan
178 XXIX   |             tutajra.~Kurtis Róbert még egy pillanatig az árbockosár
179 XXX    |                December 7. folytatása.~Egy új úszóalkotmány visz bennünket.
180 XXX    |                hajótörötteket, kik itt egy csoportban úsznak felületén?~
181 XXX    |           hajóra vagy földre találunk. Egy hordó kétszersült, egy hordó
182 XXX    |                 Egy hordó kétszersült, egy hordó besózott hús, egy
183 XXX    |                egy hordó besózott hús, egy kis tonna pálinka, két tonna
184 XXX    |                a fokmérõ és a delejtû, egy térkép, a zsebkéseink, egy
185 XXX    |             egy térkép, a zsebkéseink, egy réz üst, egy pléh pohár,
186 XXX    |              zsebkéseink, egy réz üst, egy pléh pohár, melyet az öreg
187 XXXI   |          munkát elvégezték, az ács még egy kormányrudat igyekszik állítani,
188 XXXI   |          minthogy nincs egyebünk, mint egy üstünk s az öreg irlandi
189 XXXII  |     Letourneurék is aludtak az éjszaka egy részén át. Aztán még egyszer
190 XXXII  |                szél csak néha‑néha fúj egy kicsit, a vitorla lecsügg
191 XXXII  |                emeltek ott, mely alatt egy kis árnyékot élvezhetünk.~
192 XXXII  |                s nem illette még idáig egy sértõ szó, egy sértõ hang,
193 XXXII  |               még idáig egy sértõ szó, egy sértõ hang, ami pedig hajónkon
194 XXXII  |        vigyázzanak folyton a tengerre.~Egy hete mult, mióta elhagytuk
195 XXXII  |                 bizony nem elég.~15‑én egy csoport hal hemzsegett a
196 XXXII  |               ünnepet ülünk a tutajon. Egy részét e halaknak roston
197 XXXII  |        emelkedettsége folytán, csaknem egy szinten vagyunk velök s
198 XXXIII |    óvatossággal élnek, hogy az árbocot egy támasztórúddal megerõsítik,
199 XXXIII |               a hõség rendkívüli volt. Egy felhõcske sincs az égen.
200 XXXIII |             fújja a vitorlát s a tutaj egy helyen áll. Néhány matróz
201 XXXIII |          gyûrûzve, a nélkül, hogy csak egy habocska zavarná, a vitorlát
202 XXXIII |             fiú bizonyosan mellbeteg s egy idõ óta a betegség rettenetesen
203 XXXIII |                gondolatokba mélyed.~Ma egy sajnálatra méltó dolog történt,
204 XXXIII |             föl kell jegyeznem.~Valami egy óra hosszáig igen élénken
205 XXXIII |          reggel kiosszák a porciónkat, egy‑egy pohárkával, mint azelõtt
206 XXXIII |             kiosszák a porciónkat, egy‑egy pohárkával, mint azelõtt
207 XXXIII |           vigyorgás húzódik át ajkain. Egy pillanatig haboz, mintha
208 XXXIII |     visszatartja magát s anélkül, hogy egy szót szólna, visszatér társaihoz,
209 XXXIV  |            fogni. Megszárítva berakják egy üres hordóba s élelmiszereink
210 XXXIV  |               habok fölött. Éjfél után egy óra harminc perckor jön
211 XXXIV  |          mellett nézzük s a borszeszbe egy marék sót dobunk.~- Fél‑
212 XXXIV  |                miss Herbey, engem soha egy mûvész hangja sem hatott
213 XXXIV  |          csatol. Õ nekem fejünk fölött egy gyûrûformájú sûrû felhõt
214 XXXIV  |           nincs már messze.~Éjfél után egy órakor egy tündöklõ villám,
215 XXXIV  |          messze.~Éjfél után egy órakor egy tündöklõ villám, melyet
216 XXXV   |                 A kormányrudat eltörte egy hullámcsapás s most tovaúszik
217 XXXV   |       legbõszültebben dühöng, a tutajt egy nagy hullám fölkapja s egészen
218 XXXV   |                kifut belõle az ivóvíz.~Egy pár matróz odarohan, hogy
219 XXXV   |               lábát kihúzza, elragadja egy hullámtorlat, mely félig
220 XXXV   |             tutajra s minthogy fejemet egy kiálló deszkába ütöttem,
221 XXXVI  |              reánk árasztott, még csak egy cseppet sem bírtunk felfogni!~
222 XXXVI  |            Róbertnak köszönhetem, hogy egy másik hullám nem ragadott
223 XXXVI  |                ember számára, az éppen egy hétre elég, ha naponként
224 XXXVI  |        napjában enni.~Ha csak egyetlen egy is lesz közülünk, aki életben
225 XXXVII |       Kormányrudat is csináltak megint egy gerendából s egy széles
226 XXXVII |                megint egy gerendából s egy széles deszkából. Úgy ahogy,
227 XXXVII |           ismét a fölcsapódó haboktól. Egy szóval, amennyire csak lehetett,
228 XXXVII |             nincs! Semmink sincs!~Csak egy nem érzi közülünk az égetõ
229 XXXVII |               hogy a maga adagjának is egy részét a betegnek hagyja,
230 XXXVII |                ajkait. Walter alig bír egy szót kiejteni s csak pillantásával
231 XXXVII |            sokáig él! Ki tudja, vajjon egy hét múlva mi mindnyájan,
232 XXXVII |                vagyunk a tutajon...?~- Egy hét múlva! - suttog a hadnagy,
233 XXXVII |              Ha csak két hónapig, csak egy hónapig volnánk biztosítva
234 XXXVII |               így szól hozzám, - hanem egy halat csak úgy megfognának,
235 XXXVII |             marad meg a zsinegen. Csak egy halat fognánk, azzal aztán
236 XXXVII |              de mint azt elõre láttuk, egy hal sem akar «beleharapni.»
237 XXXVII |                 Miss Herbey odaad neki egy darabot a vörös sálból,
238 XXXVIII|        közülünk önmaga számára is csak egy napot remélni még?~Pedig
239 XXXVIII|             lassacskán minden morzsát!~Egy ostromolt, teljesen kiéheztetett
240 XXXVIII|           fölkelek s a tutaj elõrészén egy csoportban látom Jynxtropot,
241 XXXVIII|           Kurtis Róbertre rohannak, ki egy vitorlarúddal fogja föl
242 XXXVIII|        szemközt Jynxtrop, a néger áll, egy bárdot villogtatva. Igyekszem
243 XXXVIII|                mért reá, most megragad egy baltát, fölemeli kezét és
244 XXXIX  |    legbátrabbakat is.~Mihelyt kedélyem egy kis nyugalmat talált, ismét
245 XXXIX  |     nyomorúságosan szakadozik róla, de egy panaszkodó szó sem száll
246 XXXIX  |             leánynak? Hát nem találtam egy vigasztaló szót sem, mellyel
247 XXXIX  |             Kazallon úr, akar ön nekem egy szívességet tenni?~- Igen,
248 XXXIX  |               enyémeket.~Megint elmult egy éj. Néha‑néha oly kegyetlen
249 XXXIX  |           kábultságba sülyedve maradok egy ideig. Midõn magamhoz térek
250 XXXIX  |           eddig kevés említés történt. Egy kis emberke, kétes arcvonású,
251 XXXIX  |               ön is fog enni belõle... egy keveset!...~Szegény apa!
252 XXXIX  |              érzem, hogy Letourneur úr egy darabka kétszersültet csúsztat
253 XXXIX  |             Meggyilkolnák önt! Ez csak egy napra való... de holnap...
254 XL     |                a tutaj talpát képezik, egy kis bõrmaradványt. E bõr
255 XL     |                utánozzák valamennyien. Egy viaszos bõrkalap, a sapkák
256 XL     |        legalább mardosása lecsillapult egy idõre. Néhányan azonban
257 XL     |                részletet személyenként egy pohárra, mindamellett, hogy
258 XL     |              reszketõ kezébõl kiejtvén egy összegyûrt levelet, - ezt
259 XL     |                helyeztem. Arca, mintha egy pillanatra fölélénkült volna,
260 XL     |        pillanatra fölélénkült volna, s egy csók halk susogását hallottuk!~
261 XLI    |           végében.~Tizenegy óra tájban egy szerencsés véletlen örvendeztetett
262 XLI    |                otthagy, a nélkül, hogy egy szót szólna többet.~E sovány
263 XLI    |           adott tagjainkba s az erõvel egy kis reményt is. A kormányos
264 XLII   |            szél teljesen lenyugodott s egy habocska sem zavarja a tenger
265 XLII   |       meghatároznunk, a tutaj teljesen egy helyben kénytelen maradni.~
266 XLII   |           hordó fenekén tartunk, habár egy vitorlavászonnal befödték
267 XLII   |        kinyujtja kelet felé a láthatár egy pontjára.~- Hajó! - kiált
268 XLII   |           mutatott, valóban megjelenik egy fehér pont. Hanem megmozdul‑
269 XLII   |          melyet kifejteni bír, ebbe az egy pillantásba összpontosítja.
270 XLII   |             elõidézi ezt az eredményt. Egy kis vizet kérek tehát Kurtis
271 XLIII  |              mert a legcsekélyebb szó, egy pillantás, egy kézmozdulat
272 XLIII  |      legcsekélyebb szó, egy pillantás, egy kézmozdulat elég arra, hogy
273 XLIII  |            utolsó csepp. Az égen sincs egy felhõcske sem, mely egy
274 XLIII  |                egy felhõcske sem, mely egy kis esõt adhatna s a hõmérõ
275 XLIII  |        alakjában nem volna benne többé egy szemernyi só sem és megihatnánk!
276 XLIII  |                úszni, - leereszkedtünk egy kötél végén s majd félóra
277 XLIII  |            halkan azt súgja fülembe:~- Egy moccanással se árulja el
278 XLIII  |             Most, - így szól, - igazán egy hajót vettem észre!~A kapitány
279 XLIII  |               fölkiált a kormányos, ki egy idõ óta szintén ez oldalra
280 XLIII  |    megszemlélte, így szól:~- Ez a hajó egy brigg, mely felénk vitorláz.
281 XLIII  |                zászló a szalmaszálunk!~Egy óra hossza alatt ezer különbözõ
282 XLIII  |             oda életünkbõl, csak ez az egy óra elmúlnék már!~Délután
283 XLIII  |          kormányos mellette. Szemeiket egy pillanatig sem vonják le
284 XLIII  |               a tutajt illeti, az csak egy pontocska a tág térben s
285 XLIII  |                láthatóbb is. Nemsokára egy fekete oszlop emelkedik
286 XLIII  |                kormányos káromolta!... Egy gyönge kéz érinti vállamat
287 XLIV   |          felhõk keletkeztek nyugaton s egy kis szelet hoztak. A hõmérsék
288 XLIV   |                halfogása óta, azaz már egy hét óta mit sem ettünk.
289 XLIV   |               nyelére, mely fából van, egy igen erõs kötelet kötöttek,
290 XLIV   |               csákány vasát betakarják egy vörös gyapot rongyba, melyet
291 XLIV   |              ad a kezével a kormányos. Egy óriási tömegre mutat, mely
292 XLIV   |        besötétítve a tenger fölszínét. Egy tizenkét láb hosszú cápa,
293 XLIV   |               fogakkal kirakott inyét.~Egy kiáltás hallatszik!... A
294 XLIV   |          megint leszáll a vízbe: hanem egy félóra hosszáig egyetlen
295 XLV    |            megállítja õket.~- Várjatok egy percig! - szól. - Vajjon
296 XLV    |           Róbert a bádogpohárba facsar egy kis vizet az egyik vitorlából;
297 XLVI   |            zivataros felhõk, melyekbõl egy félórai esõt kaptunk, eltûntek,
298 XLVI   |                ég azóta megint tiszta.~Egy darabig fújt a szél, de
299 XLVI   |             fölüdítse melleinket, hogy egy kis felhõt hozzon ez emésztõ
300 XLVI   |          szokott gyötörni, leheveredem egy csomó vitorlára, melyet
301 XLVI   |         szenvedéseikre? Talán egyetlen egy sem. Ami engem illet, üres
302 XLVI   |                csak annyiból áll, hogy egy bizonyos percben valami
303 XLVI   |           gyönge szag, melyet a szellõ egy kis maradványa hoz felém
304 XLVI   |                s most megismerem, hogy egy darab füstölt szalonnának
305 XLVI   |         ágaskodik az irigységtõl!~Most egy nagy csomó vitorlavászon
306 XLVI   |             megtekintem.~Nem csalódás. Egy darab szalonnát tartok a
307 XLVI   |          tartok a kezemben; alig lehet egy negyed font, hanem elég
308 XLVI   |                negyed font, hanem elég egy egész napra lecsillapítni
309 XLVI   |         kínjaimat! Szájamhoz emelem...~Egy kéz megragadja kezemet.
310 XLVI   |               alig bírok visszafojtani egy sikoltást. Ráismerek Hobbartra,
311 XLVI   |           szalonnadarabot, de nem szól egy hangot sem; nem akarja fölébreszteni
312 XLVII  |           bizony csekélység volt, csak egy falat, - «az utolsó falat»,
313 XLVII  |                s csakhamar látom, hogy egy emberi test lóbálózik ott
314 XLVII  |               odalépek az árboc alá...~Egy akasztott ember teste. Az
315 XLVII  |               már egészen meghidegült.~Egy pillanat alatt elmetszették
316 XLVIII |              aztán Andrásra fordul, ki egy percig félrefordítja fejét.~
317 XLIX   |       választanunk, nem volna közülünk egy sem, aki habozna! Mindig
318 XLIX   |               támadása ellen. Jynxtrop egy emelõrudat kapott kezébe
319 XLIX   |               látnak már egyebet, csak egy széles pirosló kört, melynek
320 L      |         bármilyen legyen az, közelget. Egy hét alatt vagy elérjük a
321 L      |                égben él, nem a földön!~Egy szerfölött erélyes férfi
322 L      |              nadrágjából s mozdulatlan egy helyzetben ülve marad, mindig
323 LI     |                Ma megkísértettem, hogy egy kis ivóvizet szerzek magamnak,
324 LI     |             bírtam annyira menni, hogy egy kis vászon rongyot megnedvesíthessek
325 LI     |              végkép odavan s legfölebb egy‑két nappal fog túlélni bennünket.
326 LI     |             pálinkát ide, gint, vizet! Egy guineet adok minden cseppért!
327 LI     |       aranyával sem vehetnél e percben egy csepp vizet.~Flaypol matrózt
328 LI     |               kínálgatta, eldõlt, mint egy darab fa s mélyen elaludt.~ ~
329 LII    |              fojtó. Azt hihetnõk, hogy egy‑egy szikra elég lángra lobbantani,
330 LII    |                 Azt hihetnõk, hogy egy‑egy szikra elég lángra lobbantani,
331 LII    |          földgolyó nem egyéb már, mint egy híg gömb, mint amilyen volt
332 LII    |             még nem vehetem szemügyre.~Egy félóra hosszáig beboritnak
333 LII    |                 miután körültekintett, egy szót sem szól. Ah! én õszintén
334 LII    |            Eljött az éj, de nem tudtam egy percig sem aludni. Két óra
335 LII    |               Hirtelen átmetszek rajta egy eret.~A vér csak cseppenként
336 LII    |              belém hat, lecsillapítja, egy pillanatra iszonyú gyötrelmeimet,
337 LII    |           Mielõtt meghalnék, szeretném egy jó barát kezét megszorítni.
338 LII    |           végbúcsú s úgy látszik, hogy egy utolsó remény kecsegtetésével
339 LII    |             irgalmas hozzám!~E percben egy hang emelkedik föl. Megismerem
340 LIII   |               Úgy rémlik nekem, mintha egy kivétel indítványoztatott
341 LIII   |               hogy szerencsésen húz és egy, hogy szerencsétlenül, az
342 LIII   |                a haláltól. De legalább egy‑két napig nem akarják szenvedni
343 LIII   |                hogyan jutottak neveink egy kalapba. Talán csak Falsten
344 LIII   |         bedugja kezét a kalapba. Kihúz egy cédulát, kibontja, fönnszóval
345 LIII   |           esélyem maradt még: négy jó, egy rossz.~Mióta Burke fölújjongott
346 LIII   |                válaszol Letourneur úr.~Egy kiáltás hallatszik s András
347 LIII   |               De a széttépett papirnak egy darabkája a tutaj egyik
348 LIV    |         meghallgatásra találhat? Igen! Egy szó visszatartotta õket
349 LIV    |                  akarnak önök csak még egy napig várni? Csak egyetlen
350 LIV    |             napig várni? Csak egyetlen egy napig? Ha holnap nem látunk
351 LIV    |               elõtt! Igen! várjunk még egy napig! Mi az az egy nap
352 LIV    |                még egy napig! Mi az az egy nap mindaz után, amit szenvedtünk?~
353 LIV    |              matrózok visszahúzódnak s egy morgás sem hallatszik.~A
354 LIV    |               tutajon lévõ utasokat... Egy sem hiányzik. Kire esett
355 LIV    |           Folyvást a láthatárt nézem s egy percig sem fordítom el fejemet;
356 LV     |     megjegyzést teszem, hogy nincs már egy cápa sem a tutaj körül.
357 LV     |              Szívem száznál többet ver egy perc alatt s egész testemben
358 LV     |               Herbey nem bír elfojtani egy sikoltást.~András egyszerre
359 LV     |             kik letépték róla ruháinak egy részét. Vállai meztelenek.~-
360 LV     |          Vállai meztelenek.~- Várjatok egy percig! - szól s hangján
361 LV     |            megtörhetlen erélyt, - csak egy percig! Nem akarom ellopni
362 LVI    |            megjelenik a tutaj szélén s egy kötelet dob hozzám, melyet
363 LVII   |          láthatárt nézzük nyugat felé.~Egy óra múlva Kurtis Róbert
364 LVII   |           kínálkozott a hazahajózásra. Egy hajó elvisz bennünket Cayenneba