Fejezet

 1 V      |           még beesteledik, - szólt hozzám a másodkapitány.~- Hogyan? -
 2 VIII   |      meghallja, megfordul, oda jön hozzám s megfelel a kérdésre, amit
 3 XV     |            bemegy a hajóba, - szól hozzám - s e víz - Isten segítsen
 4 XXII   |          szerencsétlenség? - szólt hozzám Letourneur úr.~- Ezt elõre
 5 XXIII  |   közeledik.~- Nem tanácslom, hogy hozzám nyúljon! - szól hidegen
 6 XXIV   |           szivattyúkkal bajlódunk. Hozzám közel Letourneur András
 7 XXVI   |          oda jött.~- Uram, - szólt hozzám, bámulatos egykedvûséggel
 8 XXVII  |         valami nyögés hangzanak el hozzám.~E percben egyik matróz,
 9 XXXII  |               Kazallon úr, - szólt hozzám Letourneur András néhány
10 XXXIII |            Ma miss Herbey így szól hozzám:~- Ez a szegény napról‑napra
11 XXXVII |          ezek a szögek, - így szól hozzám, - hanem egy halat csak
12 XXXVIII|            Pedig a kormányos mégis hozzám jött s csodálatosan ijesztõ
13 XXXIX  |        Miss Herbey halkan így szól hozzám:~- Kazallon úr, akar ön
14 XXXIX  |       igaza volt, hogy úgy beszélt hozzám, hanem igérje meg, hogy
15 XLI    |            percben éppen közel áll hozzám.~- Azt a lábat, - szólok
16 XLIII  |         tizenegy órakor a kapitány hozzám jön s halkan azt súgja fülembe:~-
17 XLVI   |         mely nagyobb mértékben hat hozzám, élénkebben felébreszti
18 XLVIII | keresgetnek mindenhol.~A kormányos hozzám jön.~- Önnek ismerni kell
19 LI     |          szó azonban eljut egészen hozzám:~- Mezõ, mezõ! Zöld fák!
20 LII    |              Isten legyen irgalmas hozzám!~E percben egy hang emelkedik
21 LIII   |              And...»~Letourneur úr hozzám rohan, hevesen kiragadja
22 LIV    |       földet fogunk megpillantani.~Hozzám hasonlóan figyel Kurtis
23 LVI    |           szélén s egy kötelet dob hozzám, melyet kezem megragad.