Fejezet

 1 IV   |           szem ellát. Mint valami hosszú fehér csipke, kék alapra
 2 VI   |         valami ekevas hasít. Néha hosszú szálak, melyeket a szél
 3 VI   |       egyik árboctól a másikig. E hosszú algák, - e végtelen hosszaságú
 4 XII  |         Csak azt nem tudjuk, hogy hosszú‑é ez a kanóc!~Aztán odább
 5 XIII |      lakosztályának bejáratából s hosszú lángnyelv szökik föl, az
 6 XIV  |        rémítõ visszfény piroslik. Hosszú lángsugarak kígyóznak föl
 7 XV   |          óra, ami még hátra van e hosszú éjbõl. Hol vagyunk? Csak
 8 XVII | megfeneklett. A séta nem lesz sem hosszú, sem változatos, az igaz,
 9 XX   |     szilárddá, mint kellene ilyen hosszú útra.~A kapitány és az ács
10 XXII |       szerencsénkre nem kell igen hosszú utat tennünk. Csak nyolcszáz
11 XXIV |      tábla körülbelül negyven láb hosszú s huszonöt láb széles lesz.~
12 XXVI |    szilárdul legyen építve. Az út hosszú, mert a legközelebbi part,
13 XXVI |      Néhány e fellegek közül mint hosszú csík nyúlik végig a láthatáron
14 XXX  |         körülbelül negyven lábnyi hosszú és húsz lábnyi széles.~Itt
15 XXXII|          az árbocon töltött kínos hosszú idõ miatt, néhány órára
16 XXXII|         zavarni õt.~A matrózoknak hosszú az idõ s legnagyobb részök
17 XXXII|         nem állnak egyébbõl, mint hosszú zsinegekbõl, végükön meggörbített
18 XXXII|     fajból, mely két-harmadfél öl hosszú. Úszó-szárnyaik s testök
19 XXXIV|         megvilágítni a láthatárt. Hosszú és szélesen kiterjedõ villamos
20 XXXIX|        tovább, mint hiszik! Talán hosszú, végtelen sok napig!~- Az
21 XLIV |         való volna az most már! A hosszú koplalás elgyöngítette már
22 XLIV |       fölszínét. Egy tizenkét láb hosszú cápa, mely feljött a mélybõl
23 L    |           mellére, megsoványodott hosszú, csontos kezei térdein pihennek,