Fejezet

 1 XXVI   |     finoman permetezõ esõ hullna reánk.~A Chancellorból csak ennyi
 2 XXVI   |    fordul a szél, végzetes lehet reánk nézve, midõn a tutajon leszünk,
 3 XXVII  |          északnyugatról fúj, ami reánk nézve épp oly szerencsétlenség.
 4 XXXI   |       szakadatlan csapásokat fog reánk mérni, csak akkor szorulunk
 5 XXXIV  |       halotti sápadtságot vetnek reánk, ama kísérteties színhez
 6 XXXV   |      szélvész kanyarogva csap le reánk. Ha a matróz el nem kiáltja
 7 XXXV   |      magukat a tutajhoz! - kiált reánk a kormányos s köteleket
 8 XXXV   |           Roppant habok zuhannak reánk s ettõl a súlyos zuhanytól
 9 XXXV   |         hevesen, özönnel hull le reánk, összevissza törnek bennünket
10 XXXVI  |   következõleg mennyi nyomor vár reánk miatta! Abból a rengeteg
11 XXXVI  |        mennyiségû vízbõl, melyet reánk árasztott, még csak egy
12 XXXVIII|         mely oly végzetessé vált reánk nézve, a kapitány mûszerei
13 XXXVIII|       mely szívünket betölti, ez reánk nézve már mind nem létezik!
14 XXXVIII| fegyverezve, míg mi nem vagyunk, reánk nézve félelmesekké válnak.~
15 XLI    |     szakítja félbe. Talán lesnek reánk! Siessünk bevetni a tengerbe
16 XLII   |      hõmérsék. Tûzesõt áraszt le reánk a menny boltozat, égõ levegõt
17 XLVI   |     fejünk fölött függõ izzó nap reánk lövell.~Eljött az est s
18 XLIX   |  révedezõ szemekkel tekintgetnek reánk. Kiszemelt zsákmány vagyunk
19 XLIX   |         de hiába! Az eszeveszett reánk rohan s föl akar minket
20 LI     |       Izzó ólom ez, ami az égbõl reánk ömlik. Izzadságban fürdünk
21 LII    |          volnának, úgy lövellnek reánk. Hanem a ködnek e megsûrûdése
22 LVII   |          szívû halászok találtak reánk s ennünk adtak, aztán elvittek