Fejezet

 1 XI     |      mérnök és én, mi tudjuk, mily borzasztó eshetõség van
 2 XIV    |      mellette foglalt helyet.~Mily iszonyú éj s mily toll volna
 3 XIV    |     helyet.~Mily iszonyú éj s mily toll volna képes lefesteni
 4 XVIII  |   elemek dühöngnek, itt érzi, mily törékeny a hajó, melyen
 5 XVIII  |       a hajó, melyen úszik, s mily törékeny õ maga! S én azt
 6 XXIV   |  percben s lehetetlen leírni, mily hirtelen villan föl lelkemben
 7 XXV    |      szállunk.~De képzelhetõ, mily iszonyú kétségbeesés ragadta
 8 XXIX   |      joga az. Szinte érezzük, mily fájdalmasan elszorul szíve
 9 XXXII  |     rakván a tutaj elõrészen. Mily pompás lakoma! S mennyit
10 XXXIII |     olykor csak úgy lihegünk. Mily türelmetlen várjuk a percet,
11 XXXIII |      köztünk azt a kis vizet! Mily módon nyeljük le e néhány
12 XXXVIII| utolsó morzsáit. Január 1‑én! Mily emlékeket költ föl bennünk
13 XXXVIII|       nap s éppen annál fogva mily siralmasnak látszik! Az
14 XXXVIII|      elégtelennek tartottunk, mily nagyra nõ most képzeletünkben,
15 XXXVIII|       nõ most képzeletünkben, mily óriásinak látszik most,
16 XLII   |     hajó volt, a hajó eltûnt!~Mily levertség követi e pillanatnyi
17 XLIII  |      vajjon nem fordul‑e meg.~Mily lassan jön az a hajó. Pedig
18 XLIV   |     volna.~Érzem, hogy szívem mily hevesen, lázasan dobog,
19 XLVI   | egymásra. Ebbõl látható, hogy mily utakra siklanak gondolataink
20 XLVI   |  siklanak gondolataink s hogy mily vadságra ragadhatja az inség
21 XLVII  |   hirtelen szûnt meg élni!~De mily irtózatos gondolatokra ragadtatik
22 LIV    |       tudnám megmondani, hogy mily erõs gyökeret ver ez a gondolat