Fejezet

 1 II  |          kapitány, Kurtis Róbert másodkapitány, Walter hajóhadnagy, egy
 2 II  |        csak annyiból áll, hogy a másodkapitány vezénylete alatt ügyesen
 3 IV  |       eget s a hajó vitorláit, a másodkapitány hozzánk közeledik s részt
 4 V   |    beesteledik, - szólt hozzám a másodkapitány.~- Hogyan? - kérdeztem, -
 5 V   |         Azt hiszem, - viszonzá a másodkapitány, - azt hiszem, hogy... õ
 6 VI  |   megyünk.~Úti társaim, kiknek a másodkapitány mitsem szólt, nem tudhatják,
 7 VII |         aki hidegen hallgatja.~A másodkapitány azt mondta nekem s most
 8 VII |     nekem. Megvárom tehát, míg a másodkapitány jön s magamban tartom, amit
 9 VII |          a kormányost, - szólt a másodkapitány, amint a hadnagy távozni
10 VII |      felel, fejét rázva. Aztán a másodkapitány parancsára a szolgálattevõ
11 VII |   dolgokról foly. Látván, hogy a másodkapitány nem kezdi el a tárgyat,
12 VIII|       észre, hogy a kapitány s a másodkapitány gyakran értekeznek egymással.
13 VIII| nyugtalanságát. Néha igyekszik a másodkapitány föleleveníteni a társalgást,
14 VIII|         ettõl kezdve naponként a másodkapitány parancsa szerint több ízben
15 IX  |        önnek.~Némán hallgattam a másodkapitány szavait. Fölfogom a helyzet
16 X   |         az értekezés a kapitány, másodkapitány, hadnagy és kormányos közt;
17 XI  |         leküzdi felháborodását a másodkapitány s látom, hogy összeszorítja
18 XI  |       Rubyra rohanok s mielõtt a másodkapitány megakadályozhatott volna,
19 XI  |       fogják hagyni a hajót...~A másodkapitány szavára, akit szeretnek
20 XI  |  történjék, megszöknének.~Csak a másodkapitány, Falsten mérnök és én, mi
21 XII |        közé szorítva homlokát.~A másodkapitány éles, vizsgáló pillantást
22 XVI |          csakugyan úgy is van. A másodkapitány nemsokára arról értesít,