Fejezet

 1 II   |       kitûnõ arcismerõ volnék, úgy hiszem, megítélhetem Huntly kapitányt,
 2 V    |           kezével a homlokát s azt hiszem, hogy nem mondott el mindent,
 3 V    |          Huntly kapitányról?~- Azt hiszem, - viszonzá a másodkapitány, -
 4 V    |    viszonzá a másodkapitány, - azt hiszem, hogy... õ a kapitányom!~
 5 VIII |         teszik e sok öntözést. Azt hiszem, hogy a yacht‑club legfényûzõbb
 6 IX   |         nehéz szellõztetni. Én azt hiszem, hogy bizonyosan így ütött
 7 XI   |         elkövetett.~Egy percig azt hiszem, hogy Kurtis Róbert összemorzsolja
 8 XIII |       Midõn e szavakat leírom, azt hiszem, pontosan kifejezem, hogyan
 9 XVIII|          törékeny õ maga! S én azt hiszem, a tengerész jelszavának
10 XVIII|            viszonoztam. - S én azt hiszem, nagyon kevés tengerész
11 XXI  |       Falsten azt mondja:~- Én azt hiszem, hogy közönséges lõporral
12 XXVI |         asszony sokat szenved. Nem hiszem, hogy sokáig elbírja ezt
13 XXXIV| megjegyzést már régen tették s azt hiszem, hogy igaz.~- Nekem úgy
14 XXXV |            Ami engem illet, én azt hiszem, lehetetlen, hogy e rémítõ
15 XLV  |          nyelvem, torkom, hogy azt hiszem, nem is bírnék enni s mégis
16 XLV  |      emelkednek föl, de igazán azt hiszem, mindenütt eshetik, csak
17 L    |           ül mozdulatlan, néha azt hiszem, hogy már meghalt.~Semmi
18 LII  |   lelkemnek, most már komolyan azt hiszem, hogy végem! Ez az eszme
19 LII  |         ködöt.~Hét óra tájban, azt hiszem, hogy madárkiáltást hallok
20 LII  |        földet találunk? Én már nem hiszem! Nem létezik sehol szárazföld,
21 LV   |      tõletek, ami a tiétek. De azt hiszem, nem fogtok engem egészen