Fejezet

 1 X    | vonogatja.~Nemsokára csakugyan újra hallom szavaikat.~- Igen,
 2 XIV  |        Minden veszve? - kérdem újra.~- Nem, uram, - szól Kurtis
 3 XVII |    temetik. A szivattyúk tehát újra rákezdik a munkájukat.~Most
 4 XIX  |   átvizsgálás alá, megerõsítik újra a kötéltartókat, a vitorlarudakat,
 5 XIX  |       víz helyébe ép annyi jön újra be. Isten adja, hogy soha
 6 XXII |     igaz.~Vagy a lyuk nyilt ki újra, minden elõvigyázat dacára,
 7 XXII |    része.~Másnap reggel, mikor újra megmérik, látják, hogy a
 8 XXIII|        sem pihen, maga megy le újra körültekinteni s én az áccsal
 9 XXIII|      nagyon is világos! A hajó újra megtelik vízzel és szemmelláthatólag
10 XXVI |        lehet hát?~Aztán a hold újra felhõk közé rejtõzik, mély
11 XXXV |     másikra ugrál, köröskörül, újra rákezdi dühöngését a szél,
12 XLI  |         igen... kétségkívül... újra elkezdem... elkezdem!~-
13 XLII |      éhség által elbágyasztva, újra kétségbeesésbe sülyednek.~
14 XLIV |   Róbert nem kötöztette meg õt újra. Mire való volna az most
15 XLVI |     Föltápászkodom térdeimre s újra szagolom... Ismét az a szag
16 XLVI |        szél eláll, majd megint újra még jobban szimatolom. Végre
17 LIII |         kit Daoulas indítványa újra életre ébresztett, követeli,
18 LIV  |   lényt. Végtelen remény száll újra szívembe. A part, a hajó,
19 LVI  |      folytatása.~Ittam! ittam! Újra születtem! Az élet rögtön
20 LVII | köszönhetjük, hogy a Golf‑áram újra megragadta tutajunkat s