Fejezet

  1 I      |            kellemesebb. Az õsz kezdetén e szélességi fokok alatt még
  2 I      |                 Jól vagy rosszul tettem‑e? Megbánom‑e elhatározásomat?
  3 I      |              rosszul tettem‑e? Megbánom‑e elhatározásomat? A jövõ
  4 I      |           megmutatja. Napról‑napra írom e jegyzeteket s e percben,
  5 I      |              napra írom e jegyzeteket s e percben, midõn most e sorokat
  6 I      |                 s e percben, midõn most e sorokat írom, épp oly keveset
  7 I      |           keveset tudok, mint azok, kik e naplót olvassák, - ha ugyan
  8 II     |                 a mindennapi érintkezés e szûk helyen, hol minduntalan
  9 II     |              Kazallon J. R. Londonból - e sorok írója.~ ~
 10 III    |              szállítására lévén építve. E kötegek az egész hajó alját
 11 III    |                 számára van föntartva s e gyapot‑kötegek, melyeket
 12 IV     |                Õ többet szenvedt fiának e veleszületett baja miatt,
 13 IV     |               hát kárpótlásul nem bírja‑e az ön szeretetét? Az nem
 14 IV     |            Vigasztalni akarom, de éppen e percben jön fia. Letourneur
 15 IV     |        nyilvánulni.~Kurtis Róbert éppen e percben jön föl a födélzetre.
 16 IV     |                 kereskedõ oda dob neki.~E fiatal leány igen csinos.
 17 V      |                mit kell tennie!~Mialatt e szavakat kiejti, Kurtis
 18 V      |                 hogy... õ a kapitányom!~E kitérõ válasz nyugtalanít.~
 19 V      |                Már 1643‑ban rajongva ír e szigetekrõl a számûzött
 20 V      |             akik olyan rajongva szólnak e szigetcsoportról, nem igen
 21 V      |               egyet a tengerészek, mert e szigetek, melyek látása
 22 V      |          gyakran megzavarják a viharok. E szigetekre éppen a farka
 23 V      |                Ha Moore Tamás és Walter e szigetcsoportot mint valami
 24 V      |                akiknek birtokát képezik e szigetek fölfedeztetésük
 25 V      |               Új‑Skócia közt. Egyébként e szigetek egykor majd valószínûleg
 26 V      |                természet mûködésében, - e szigetcsoport, mely már
 27 VI     |        vitorlákat lebocsátották. A szél e percben ötventõl egész hatvan
 28 VI     |                 dühöng az Atlanti-óceán e részén. A hajó csak a nagy
 29 VI     |          vitorláz a Sargasso‑tengerben.~E tenger, melyet a Golf‑áram
 30 VI     |               egyik árboctól a másikig. E hosszú algák, - e végtelen
 31 VI     |              másikig. E hosszú algák, - e végtelen hosszaságú szalagok
 32 VI     |                Néhány óra hosszáig kell e hinár sereg ellen küzdeni
 33 VII    |            lehet az oka Huntly kapitány e megfoghatatlan önfejûségének
 34 VII    |            beszélgettem vele. Eszén van‑e vagy nincs? nem tudom, hogy
 35 VII    |                  Vajjon mi lehet az oka e rendkívüli mozgalomnak?
 36 VII    |                  Gyorsasága jelentékeny e percben s nem igen lesz
 37 VII    |                 az urakat, nem ébredtek‑e föl az éjjel arra a zajra,
 38 VII    |         Letourneur úr.~- S ön nem tudja e zaj okát?~- Nem tudom, Kazallon
 39 VII    |           mindenfelé érdekes lesz látni e tüneményt, mert az újhold
 40 VIII   |          részérõl, - de úgy látom, hogy e beszélgetések végén Huntly
 41 VIII   |                  melyek könnyûvé teszik e sok öntözést. Azt hiszem,
 42 VIII   |            matrózok mezítláb pocskolnak e vízben. Nem tudom miért,
 43 VIII   |                én is elkezdek pocskolni e friss tengervízben.~Nagy
 44 IX     |    hõmérsékletnek.~Miután közölte velem e komoly dolgot, Kurtis Róbert
 45 IX     |            éjjelenként vizet öntenek be e nyílásokon, de az nem elégséges.
 46 X      |              mitsem veszt gyorsaságából e kéz alatt, mely kormányozza.~
 47 X      |                alatt, mely kormányozza.~E nap - október 20‑án - az
 48 X      |           kiknek nincs semmi támpontjuk e végtelen óceánon s kik nem
 49 X      |            helyzetben - megrázkodtat. S e szavakat: «klórsavas-káli»1
 50 XI     |                bennem, mikor Falstennek e feleletét hallom. Az nem
 51 XI     |               én holmim biztosítva van!~E feleletre nem birom tovább
 52 XI     |              tûz van a hajón?~Alig hogy e szavakat kimondtam, már
 53 XI     |                de késõ! A hatás, melyet e szavak Rubyra gyakoroltak,
 54 XI     |               Aztán megint szóhoz jut s e rettenetes szavakat ordítja:~-
 55 XI     |                 hajón! Tûz van a hajón!~E kiáltásra a matrózok mind
 56 XI     |                 igazat, ha tudnák, hogy e hajó most már csaknem egy
 57 XII    |                 eltitkolni a helyzetet.~E közlésre a kapitány egy
 58 XII    |            percig. Ki tudja, nem birjuk‑e kioltani, ha majd kitör
 59 XII    |                komoly hangon ejtette ki e szavakat s mi lehajtjuk
 60 XII    |       megsajnálja az ember. Miss Herbey e körülmények közt azt hiszi,
 61 XII    |           ápolja õt. Nem gyõzöm bámulni e fiatal leány magaviseletét,
 62 XII    |                én tengerész vagyok, úgy‑e?~- Igen, uram.~- Ej, no,
 63 XII    |                  folytatá a kapitány, - e perctõl kezdve én többé
 64 XIII   |             hajón. Irigy szemmel nézzük e vizet, mely körülveszi hajónkat,
 65 XIII   |               Én többször meglátogattam e szerencsétlent, ki teljesen
 66 XIII   |       mesterségére vonatkozó dolgokban. E tárgyat illetõleg nincs
 67 XIII   |                 nem képes többé lehûtni e deszkákat, melyeket belül
 68 XIII   |                 tudom, vajjon nem volna‑e kívánatos a hajó fölrobbanása,
 69 XIII   |               ennek a helyzetnek. Midõn e szavakat leírom, azt hiszem,
 70 XIII   |          kifejezem, hogyan gondolkozunk e percben. Az ember, akit
 71 XIII   |         gondolat ragadja meg: menekülni e vulkánról, mely nemsokára
 72 XIII   |             fölcsap a fõárboc közepéig.~E percben az õrült hangosan
 73 XIII   |               õrült hangosan fölordít s e szavak hangzanak ajkairól:~-
 74 XIV    |              csónak nem szállhat szembe e bámulatos magasságra emelkedõ
 75 XIV    |                míg egy deszkaszál marad e hajóból lábam alatt, nem
 76 XIV    |                 féktelen elemek zajába; e jól ismert zúgás, melytõl
 77 XIV    |                remegnek a tengerészek s e kiáltás hangzik elõlrõl:~-
 78 XV     |              hevesen hajtva, elérkezett‑e végre az amerikai partokhoz
 79 XV     |            amerikai partokhoz s itt van‑e közel a szárazföld?~Mondtam,
 80 XV     |               hajóba, - szól hozzám - s e víz - Isten segítsen rajtunk! -
 81 XV     |            szivattyúkat megpróbálni, de e percben a lángok között
 82 XV     |            három óra, ami még hátra van e hosszú éjbõl. Hol vagyunk?
 83 XV     |                szirtet az Atlanti‑óceán e részén, meglehet, hogy Dél‑
 84 XV     |                 nem menekülhetnénk...~- E szirtre? - felelt Kurtis
 85 XV     |           milyen ez? Vajjon nem borítja‑e el a tenger, ha megdagad?
 86 XV     |                meglátjuk.~Kurtis Róbert e szavait rögtön közlöm a
 87 XV     |             teljesen megnyugtatók ugyan e szavak, de senki sem akarja
 88 XVI    |                félt is, hogy nem fordul‑e föl a hajó, amint a víz
 89 XVI    |        megállapodott a hajó elhajlása s e tekintetben nincs többé
 90 XVI    |                 Arra tekintünk, ahonnan e kiáltások hallatszanak s
 91 XVI    |                útféle elvezet bennünket e szigethez, ha szükséges.~
 92 XVI    |               attól lehet tartani, hogy e szirtek nem állnak szárazfölddel
 93 XVI    |            szárazfölddel érintkezésben.~E percben, - hét óra, - már
 94 XVI    |                jön a víz.~Nem jobb lesz‑e rögtön elhagyni a hajót
 95 XVI    |                igen lehetne tartózkodni e sziklákon, még a legmagasabbakon
 96 XVI    |              kedvezõ körülmény, mert ha e percben hullámcsapkodások
 97 XVI    |            okvetlen összezúznák a hajót e bazalt szirteken.~Sokáig
 98 XVI    |       megmagyarázni.~Bármint legyen is, e szigetecske legalább nyolcszáz
 99 XVI    |             benyomás, melyet a kapitány e nyilatkozata eredményez,
100 XVI    |        eredményez, nem rossz - legalább e percben. Micsoda új veszélyek
101 XVII   |             fojtó s ki tudja, nem múlik‑e el több nap, mielõtt oda
102 XVII   |                a tüzet, képesek leszünk‑e mindjárt tovább hajózni?
103 XVII   |            három hét múlva elhagyhatjuk e sziklát. S Isten adja, hogy
104 XVII   |             amit csak tenni lehet, hogy e gonosz helyzetbõl kiszabadúljunk.~
105 XVII   |                  meddig maradhatunk még e sziklán, azt feleli, hogy
106 XVII   |            Szükséges is egyébként, hogy e szirteket, melyek a térképen
107 XVIII  |          körülbelül egy negyed mérföld.~E kis körülhajózást hamar
108 XVIII  |                s nem kétkedhetünk, hogy e sziget valami hirtelen fölemelkedésnek,
109 XVIII  |      jegecoszlopok furcsa tömegét, mely e csodálatraméltó alkotmányt
110 XVIII  |               kellett történni az Óceán e részén, mert e szirt nincs
111 XVIII  |                 az Óceán e részén, mert e szirt nincs meg a legújabb
112 XVIII  |       hajósokkal.~- Ki tudja, nem tûnik‑e el nemsokára hasonló tünemény
113 XVIII  |               végre is lehetséges, hogy e szigetecske megmarad addig,
114 XVIII  | szemmelláthatólag megoltalmazott. Isten e szirtekre akarta vetni hajónkat
115 XVIII  |              abban, amit elhatároz, úgy‑e barátim?~- Igen, Kazallon
116 XVIII  |            nyert tehetségeit; hanem itt e végtelen óceánon, midõn
117 XVIII  |            csomócska tengeri hinár, ami e bazalt falakhoz tapadt volna.
118 XVIII  |     természetrajz‑kedvelõ hiába kutatná e kõhalmazt, nem találná az
119 XVIII  |            érdekes tárgyat tanulmányra, e bazalt szirteket vizsgálva,
120 XVIII  |              viselik magukon.~Csónakunk e percben visszatér a sziget
121 XVIII  |              oldalára hajlik, még pedig e percben nagyon meghajlik,
122 XVIII  |               végre ugyanazon szélzúgás e zengõ bazaltsziklák közt,
123 XVIII  |                Herbeyt is, nem szeretné‑e meglátogatni a szigetet.
124 XVIII  |                  Mi magunk is szeretjük e kopár szirteket s nemsokára
125 XVIII  |            Herbey - mit gondolnak, adna‑e valaki ezért egy fél aranyat?~-
126 XVIII  |           szenvedés hangzik miss Herbey e szavaiban! A szegény fiatal
127 XIX    |              illeti, vajjon könnyû lesz‑e betömni, azt akkor tudjuk
128 XIX    |           árbocot régi törzsére, melybe e célból cövekeket vert Daoulas
129 XIX    |            fölülmúló buzgalommal végzik e munkát. Apály idején leszálltak
130 XIX    |               mintegy ki van matrácozva e súlyos és áttörhetetlen
131 XX     |         gondoltuk. A nagy hõség, melyet e vastag deszkáknak s az erõs
132 XX     |               kijavíthassuk, másrészrõl e szigeten, hol a legelsõ
133 XX     |              hogy belülrõl kiigazgatja.~E különbözõ munkák eltartanak
134 XX     |           hajóját; ha aztán egyszer már e medencén kívül lesz, a hajót
135 XX     |                 itt nem maradhat a hajó e sziklagát fogain, mert összetörik,
136 XXI    |                még pedig haladéktalanul e szûk medencét. Az idõjárás,
137 XXI    |                 gondosan használjuk fel e kis csatornát, a Chancellor
138 XXI    |                Csak egy aknalyukat kell e bazaltba fúrni s az akadály
139 XXI    |            utolsó istenhozzádot mondunk e sziklának, hol annyi napot
140 XXII   |          tiszteletteljesen elhallgatott e feleletre, mely rendíthetlen
141 XXIII  |                   A korábbi rés lyukadt‑e ki megint, vagy az egész
142 XXIV   |                Szintoly szerencsés lesz‑e Kurtis Róbert jövõre is?
143 XXIV   |                össze a tutajt. A tenger e percben aránylag csöndes
144 XXIV   |               melyek agyamon átrohannak e percben s lehetetlen leírni,
145 XXV    |           fölfordulni. De nem sülyedhet‑e minden percben? Fölkeresem
146 XXV    |                 történetében, azért jut e percben mindjárt eszembe.
147 XXV    |                 Kurtis Róbertnek, hanem e szóváltásból annyi legalább
148 XXV    |                 a tengerre! - kiabálják e szerencsétlen õrjöngõk.~
149 XXVI   |                jön az ember, ne ugorjon‑e bele!~A legénység ezalatt
150 XXVI   |                  Mindnyájan egyetértünk e tekintetben.~A matrózok
151 XXVI   |              hogy ezt mondtam!~S miután e szavakkal, mintha csak saját
152 XXVI   |              felhõszalagok közt. Néhány e fellegek közül mint hosszú
153 XXVII  |              megkísértem, nem láthatnám‑e, hogy mi történik alattam
154 XXVII  |            fehéres színû tenger fölött. E két sötét árny Kurtis kapitány
155 XXVII  |             nyögés hangzanak el hozzám.~E percben egyik matróz, ki
156 XXVII  |            egészen össze volna állítva.~E percben a két Letourneur
157 XXVII  |                Miss Herbey fölemelkedik e szavakra s Mrs. Kearre mutatva,
158 XXVII  |              Amint megtudják a matrózok e gyáva szökést és azt, hogy
159 XXVIII |                Nehéz lesz féken tartani e nyers fickókat, kik Owen
160 XXVIII |              szegény asszony lelkéért s e sok nyomorgás elsõ áldozata
161 XXVIII |          áldozata lezuhan a habok közé.~E percben a vitorlarudakon
162 XXVIII |          tartózkodó emberek közül egyik e borzasztó szavakra fakad:~-
163 XXIX   |                bírt megtenni, nem teszi‑e meg e deszkákból összetákolt
164 XXIX   |               megtenni, nem teszi‑e meg e deszkákból összetákolt gyönge
165 XXIX   |          könnyen? Ki tudja, nem szállít‑e partra? A remény oly erõsen
166 XXIX   |                hozzájok eljutott volna, e három szerencsétlen, kiket
167 XXIX   |               semmi sem marad többé föl e szép hajóból, melynek Chancellor
168 XXX    |                Hanem a tenger nem fogja‑e szétszaggatni? Nem fogja‑
169 XXX    |                szétszaggatni? Nem fogja‑e eltépni a köteleket, melyek
170 XXX    |              egybekapcsolják? Nem fogja‑e végre megsemmisítni a hajótörötteket,
171 XXX    |              Flaypol.~Eléggé megpróbált‑e már bennünket az egek ura
172 XXX    |           partot s eléggé megnehezedett‑e keze fölöttünk? Aki legjobban
173 XXX    |             csak a jelenre s folytassuk e dráma eseményeinek följegyzését,
174 XXXI   |                hallgassatok jól ide. Én e tutajon épp úgy parancsolok,
175 XXXI   |             Isten ótalmazzon bennünket!~E szavakat tetszéssel fogadták.~
176 XXXI   |              fogadták.~A kis szél, mely e percben fúj s melynek irányát
177 XXXI   |                  Greenwichtõl számítva.~E pontot megtekintve a térképen,
178 XXXI   |           kapitány tanácsot kért tõlünk e tárgyban s mi elhatároztuk,
179 XXXII  |            mondhatom meg, hogy osztozik‑e a mi jelenlegi nézeteinkben.
180 XXXII  |                valódi jó barátot talált e fiatal leány, mintha csak
181 XXXII  |            elmondta élete történetét, - e bátorság és lemondással
182 XXXII  |             ülünk a tutajon. Egy részét e halaknak roston megsütöttük,
183 XXXII  |                és harántékos csíkokkal. E borzasztó állatok közelléte
184 XXXIII |                Ham‑Rock közt találtunk. E növény cukor‑anyagot tartalmaz.
185 XXXIII |                vajjon késõbb nem fogjuk‑e utánozni õket? Ha látjuk
186 XXXIII |               az árbocon, nem félhetünk‑e attól, hogy ez az állapot
187 XXXIII |                 hullámok közt.~Különben e szegény fiú bizonyosan mellbeteg
188 XXXIII |                 gyógyszer nem használna e kérlelhetlen betegség ellen.~
189 XXXIII |            vizet! Mily módon nyeljük le e néhány csepp meleg folyadékot!
190 XXXIII |                 vizet, melyet õ kapott. E részvétteljes és könyörületes
191 XXXIII |             felel a matróz szemtelenül. E durva feleletre a kormányos
192 XXXIII |           tanakodnék magában, folytassa‑e követelését, de visszatartja
193 XXXIV  |                hordóba s élelmiszereink e szaporodása remélnünk engedi,
194 XXXIV  |                jelen helyzetet, mialatt e nagyszerû látványt, a villamos
195 XXXIV  |             látványt, a villamos felhõk e harcát bámuljuk. E nagyszerû
196 XXXIV  |               felhõk e harcát bámuljuk. E nagyszerû jelenetek meghatják
197 XXXIV  |           elmélyedve nézegetik a felhõk e szakadatlan lángbaborulását.
198 XXXIV  |                nyugtalankodva szemlélik e tüneményt, mely az elemek
199 XXXIV  |              ülve maradunk a háttérben. E villámlások, melyek kétszerte
200 XXXIV  |                 marék sót dobunk.~- Fél‑e ön a vihartól, miss Herbey? -
201 XXXIV  |            inkább tisztelet. Nem egyike‑e az a legszebb tüneményeknek,
202 XXXIV  |               meg úgy, mint a természet e nagyszerû és semmihez sem
203 XXXIV  |             fehéres, villámló fényt vet e sûrû tömeg s apró szürkés
204 XXXIV  |                 szél tutajunkat egészen e földövig hajtotta, hol valami
205 XXXIV  |               égboltozat ki van bélelve e ruganyos felhõkkel, melyek
206 XXXV   |               mikor már a másik követi. E tündöklõ villogások közepett
207 XXXV   |               mint az önmegadás szobra.~E percben a villámok hirtelen
208 XXXV   |           pattogást hallok a levegõben. E sajátságos ropogást villamos
209 XXXV   |            tutajt.~Valami félóráig tart e tünemény s hozzájárul a
210 XXXV   |                hiszem, lehetetlen, hogy e rémítõ hánykódásban a tutaj
211 XXXV   |            szálfákhoz, meg kell fúlnunk e vízben!~Valóban, három óra
212 XXXVI  |                 után hagyott. Az elemek e harca csak néhány óráig
213 XXXVI  |            tehát az éjnél tovább. Hanem e rövid idõ alatt mennyi kárt
214 XXXVI  |                 A két matróz közül, kik e vihar alatt elvesztek, az
215 XXXVII |                 Kissé habozok, feleljek‑e. Walter észreveszi.~- Az
216 XXXVII |              vetve reám.~Mit jelentenek e szavak e férfi ajkáról,
217 XXXVII |                 Mit jelentenek e szavak e férfi ajkáról, ki mindig
218 XXXVIII|           árjainak!~Nyugat felé sietünk‑e, az amerikai part felé,
219 XXXVIII|               hol vagyunk. Közel járunk‑e valami parthoz, vagy több
220 XXXVIII|          láthatárt nézegeti s igyekszik e tiszta egyenes vonalon a
221 XXXVIII|               valami jelét födözni fel.~E tekintetben mi utasok, szemeink
222 XXXVIII|             tutajunk mindig a központja e sivár, elhagyott tájnak.~
223 XXXVIII|              emlékeket költ föl bennünk e nap s éppen annál fogva
224 XXXVIII|                 merné közülünk kiejteni e szavakat, melyeket csak
225 XXXVIII|             hogy verekedésre készülnek. E nyomorultak kezeikbe kaparították
226 XXXVIII|             szolgál neki segéd gyanánt. E két ember gyûlölete tisztjeik
227 XXXVIII|               gyûlölete tisztjeik iránt e pillanatban ilyen õrült
228 XXXIX  |               kötelesség érzete az, ami e fiatal lányt fönntartja!
229 XXXIX  |     testalkatnak többet szenvednek, úgy‑e? - szól aztán.~- Igen, de
230 XXXIX  |                  Hogyan felelhettem így e fiatal leánynak? Hát nem
231 XXXIX  |            kérdezik magukban, én vagyok‑e igazán, aki így beszélek.~
232 XXXIX  |                 voltam mindent megtenni e fiatal leányért.~- Ha ön
233 XXXIX  |                valami vadság villan föl e hangban. Ah! értem, hogy
234 XXXIX  |                az én fiam és a többiek?~E kérdésre, melyen elbámulok,
235 XXXIX  |            Félre raktam a fiam számára!~E szavakra könnyek csordultak
236 XXXIX  |                  s értsék meg jól, akik e sorokat olvassák, mindazt,
237 XXXIX  |           sorokat olvassák, mindazt, mi e szóban benn van s mit tollam
238 XXXIX  |               az éj gyorsan, mint ahogy e forró földövi vidékeken
239 XL     |           hallom, hogyan harapják fogai e kemény tárgyakat. A szerencsétlen,
240 XL     |                  egy kis bõrmaradványt. E bõr állati anyag, melyet
241 XL     |                úgy látszik, hogy miután e bõrdarabokat lenyelte, némileg
242 XL     |            bírja elfojtani. Úgy látszik e pillanatban, mintha nem
243 XL     |            Bocsássa meg az olvasó nekem e részleteket! Nem szabad
244 XL     |           eltûrni! Az legyen a tanulság e naplóból. El fogok mondani
245 XL     |                 legmagasabb fokát!~Amit e jelenet alatt észrevettem,
246 XL     |           legalább elképzelni nem bírom e percben. Pedig ezt az észrevételt
247 XLI    |               Kurtis Róbertet, segítsen e szomorú munkánál. Mihelyt
248 XLI    |             néger Jynxtrop.~A kormányos e percben éppen közel áll
249 XLI    |                egyék meg, mint az élõt!~E válaszra, melyet a kormányos
250 XLI    |              föl a kormányos tutajunkra e három halat, a matrózok
251 XLI    |                 egy szót szólna többet.~E sovány ebéd azonban némi
252 XLII   |             fehér pont. Hanem megmozdul‑e az a pont? Vitorla valóban?
253 XLII   |           eltûnt!~Mily levertség követi e pillanatnyi reményt. Mindnyájan
254 XLII   |                 gyorsan, rendetlen ver. E jelekbõl következtetve,
255 XLII   |               kellõ gyógyszerek, melyek e méreg hatását ellensúlyozhatnák.
256 XLII   |              leírni a benyomást, melyet e szerencsétlen vallomása,
257 XLIII  |                 lobbantson s ha egyszer e düh kitörne, lehetetlen
258 XLIII  |                Ah! ha eszembe jut, hogy e vizet, mely minket körülvesz,
259 XLIII  |                  Vajjon õk is meglátnak‑e?~Aközben a matrózok iparkodnak
260 XLIII  |              miss Herbey sálja vörös és e szín legélesebben kiválik
261 XLIII  |                 s a gyönge szellõ, mely e percben átszáll a habok
262 XLIII  |            egymástól, vajjon nem fordul‑e meg.~Mily lassan jön az
263 XLIII  |          tengeren, vajjon nem emelkedik‑e valami szellõ, de a habok
264 XLIII  |             lelkünk szemeinkbe száll át e percben. Fölemelkedtünk
265 XLIII  |            volna minket, lehetett volna‑e oly embertelen, hogy elfusson,
266 XLIII  |              deszkák nedvesek, de éppen e nedvességnél fogva sûrûbb
267 XLIII  |                mielõtt a brigg eltûnik, e lángot látni lehetne még
268 XLIV   |              koplalás elgyöngítette már e nyomorultat és cinkostársait.
269 XLIV   |         közelednek s kevésbe mult, hogy e szörnyetegek egyike le nem
270 XLIV   |                 én. Õ elnyelni szeretné e szörnyetegeket s nem általok
271 XLIV   |                 cölöpéhez van erõsítve.~E készülõdések felkeltik vágyainkat.
272 XLIV   |            vizsgált mindent. Jól megvan‑e kötve? Elég erõs‑e a kötél?
273 XLIV   |               megvan‑e kötve? Elég erõs‑e a kötél? Ki fogja‑e állni
274 XLIV   |                erõs‑e a kötél? Ki fogja‑e állni a rángatásokat? A
275 XLIV   |             meggyõzõdést szerez magának e fontos pontokra nézve. Miután
276 XLIV   |             dobog, mintha életem függne e pillanattól!~A cápa ezalatt
277 XLIV   |                  húsz kötél hossznyira. E mélységben azonban, úgy
278 XLIV   |             tutaj fölszínére emelkedik.~E pillanatban valami száraz
279 XLIV   |            megkísértették, nem tudnának‑e egyet elfogni e cápák közül,
280 XLIV   |                tudnának‑e egyet elfogni e cápák közül, ámbár most
281 XLIV   |                elharapja a lábszárát...~E sikertelen kísérletek végre
282 XLV    |             távoli mormogás nem jelenti‑e a vihart. Délelõtt tizenegy
283 XLV    |                  De hát nem fejlõdhetik‑e ki esõ e ködbõl, akármily
284 XLV    |                nem fejlõdhetik‑e ki esõ e ködbõl, akármily kevés esõ,
285 XLV    |             éppen hozzá akarnak kezdeni e kicsavaráshoz, mikor Kurtis
286 XLV    |                    szól. - Vajjon iható‑e ez a víz?~Reá tekintek.
287 XLVI   |                nélkül megkaparíthatnánk e cápák egyikét, melyek tutajunk
288 XLVI   |          elméket, melyeket csak egyedül e nyomor gondolata tart megszállva!~
289 XLVI   |             közé, hogy mérsékelje kissé e hõséget, melyet az egyenest
290 XLVI   |                  A légkör kissé ködös s e szerint nem igér oly fénylõ
291 XLVI   |                 Nem tudom, hogy álmodom‑e, de szagló érzékemet megüti
292 XLVI   |              kirántom s a láthatáron ép e pillanatban fölemelkedni
293 XLVII  |                 nappal lesz hamar, mert e szélességi körök alatt nincs
294 XLVII  |                 megtudják, vajjon nincs‑e még az életnek valami szikrája
295 XLVII  |                 András rá akart rohanni e kannibálokra s kiragadni
296 XLVII  |                s kiragadni kezeik közül e borzasztó martalékot! Csak
297 XLVII  |              Pedig hát joguk volt hozzá e szerencsétleneknek! Hobbart
298 XLVII  |              élõt!»~Ki tudja most, hogy e jelenet nem valami irtózatos
299 XLVII  |         irtózatos drámának az elõjátéka‑e, mely vérrel fogja befesteni
300 XLVII  |                 nyolcan talán kikerülik e borzasztó halált!~Hobbart
301 XLVII  |      gondolatokra ragadtatik elmém? Hát e kannibálokat jobban irigylem,
302 XLVII  |               amennyire borzadok tõlük?~E percben megszólal egyikük.
303 XLVIII |         betörnek. Nem bírok ellentállni e szerencsétleneknek, kiket
304 XLVIII |                volt? S ha õ volt, tudja‑e ennek a cselekedetnek következményeit?~ ~
305 XLIX   |             lehetetlen leírni! Nem kell‑e sajnálnunk, hogy az a holttest
306 XLIX   |                 meghal, ellentállhatunk‑e?...~A kormányost, Daoulast
307 XLIX   |              remények közt? Nem vagyunk‑e arra kárhoztatva, hogy egymás
308 XLIX   |               Hová fog az vezetni? Lesz‑e elég erõm, hogy visszanyerjem
309 XLIX   |              falni. Védni kell magunkat e vadállat támadása ellen.
310 L      |               ne kelljen följegyeznünk. E dráma vége, bármilyen legyen
311 L      |              sóhajtás sem hangzik többé e tutajon. Teljes némaság
312 LI     |                Hadd váljanak szét végre e deszkaszálak? Hadd nyeljen
313 LI     |           összes aranyával sem vehetnél e percben egy csepp vizet.~
314 LI     |                 szerencsétlen úgy végzi‑e be, mint a néger Jynxtrop
315 LII    |          magamban, vajjon a vizen úszik‑e még?~Ez éjjel próbálgatom
316 LII    |         társaimat, én az utolsó maradok e tutajon!~A köd tovább tart.
317 LII    |               fönn áll, mohón hallgatja e kiáltásokat. Háromszor ismétlõdnek.~
318 LII    |         lövellnek reánk. Hanem a ködnek e megsûrûdése a felsõ rétegekben
319 LII    |        Társaimról nem tudom, hogy élnek‑e, de úgy tûnik föl nekem,
320 LII    |               íme most kiszopom az élet e forrását. Ez a vér ismét
321 LII    |          egyszer utólszor körültekintek e könyörtelen tengeren, e
322 LII    |                 e könyörtelen tengeren, e változatlan láthatáron!
323 LII    |                 legyen irgalmas hozzám!~E percben egy hang emelkedik
324 LIII   |                 aztán átadja annak, kit e név illet.~Az elsõ név,
325 LIII   |                 vártam volna, elolvassa e nevet:~- Daoulas!~Az ács
326 LIII   |              hevesen kiragadja kezembõl e darab papirt, összegyûri,
327 LIV    |           egyebet, odaadja érte életét.~E kiéhezett sereg azonban
328 LIV    |           valaki s ki hinné fõleg, hogy e hivatkozás meghallgatásra
329 LIV    |            legyen az önök zsákmánya!...~E szavakra szívem reszket.
330 LIV    |            mintha jóshangon szólt volna e fiatal leány s mintha valami
331 LIV    |                 égi sugallat lelkesítné e nemes lényt. Végtelen remény
332 LIV    |                hogy fia meg van mentve. E két férfi, kik oly szorosan
333 LV     |                 megölni!~A boldogtalan!~E szavak csak növelik a hóhérok
334 LV     |             hóhérai közé, de nem bírok!~E percben Letourneur még egyenest
335 LV     |                 tízen vannak! Nem volna‑e elég a két karom? Vágják
336 LVI    |         egyszerre félbeszakad. Ismétlem e szót, hogy: «édes víz!»
337 LVI    |                egyetlen központot képez e végtelen víz‑körben!~Pedig
338 LVII   |            nyilván igaza van. Az Amazon e torkolata, melynek térfogata
339 LVII   |            Érezzük. A szél feléje visz!~E pillanatban Miss Herbey
340 LVII   |                        A naplónak, hová e naponkénti jegyzeteket beírtam,
341 LVII   |                tutajunkat s arra vitte. E nélkül elvesztünk volna.~
342 LVII   |            csoda által, nem természetes‑e, hogy szétbonthatatlan barátság
343 LVII   |          egymástól a sors, nem bizonyos‑e, hogy soha sem felejtik
344 LVII   |                 de nemsokára föltalálja e derék leány új családjában