Fejezet

 1 IX   |  beszél s megigérem neki, hogy mindenki elõtt hallgatok.~ ~
 2 XVI  |    titkol el; azt akarja, hogy mindenki pontosan tudja, hogyan állunk
 3 XVII |      veszteget el a kapitány s mindenki buzgón a dologhoz lát!~Kurtis
 4 XXII |  ahelyett, hogy elõre mennénk! Mindenki gondolatokba mélyed s nincs
 5 XXXI |      Számítok tehát arra, hogy mindenki kivétel nélkül engedelmeskedni
 6 XXXI |      adagok ki vannak számítva mindenki számára különbség nélkül,
 7 XXXI |      gallonra4 becsülhetjük, s mindenki négy decit kap naponként;
 8 XXXI |  órakor, kiosztja a kormányos. Mindenki megkapja a maga adagját
 9 XXXII| gyakran gondolatokba mélyed és mindenki óvakodik zavarni õt.~A matrózoknak
10 XXXVI|     helyzetet. Némán hallgatta mindenki.~Némán telt le ez a mai
11 XXXVI|      is, ez a december 22‑ike. Mindenki magába mélyedt, de bizonyos,
12 XXXVI|     mélyedt, de bizonyos, hogy mindenki lelkében ugyanazon gondolatok
13 XXXVI|    levertségben telt el a nap. Mindenki megkapta a maga fél font
14 XLIII|      mert annyira kimerült már mindenki. Nem is kel föl senki.~Hanem
15 XLIV |  kísérletek végre megszûnnek s mindenki visszatér helyére, hogy
16 XLV  |      csak a mi tutajunkon nem.~Mindenki sóvár szemmel kíséri azonban
17 LIII |        meg társait a halálban. Mindenki tudja és senki sem remeg
18 LIII |       fogja kihúzni a neveket? Mindenki haboz.~- Én! - felel egyikünk.
19 LIV  | iszonyú mészárlás megtörténik.~Mindenki visszatér most helyére s
20 LVI  |    kiabál, hogy csoda történt! Mindenki letérdel a tutaj szélére