Fejezet

 1 VIII  |             kiállhatatlannak tetszett a hõség. Ámbár a tenger erõsen hullámzott,
 2 VIII  |           valóban rendkívül nagy volt a hõség odabent.~A matrózok fönt
 3 IX    |            akarnak tartani s végül ez a hõség, mely a hajószobákban elterjed
 4 XIII  |                 gondoljuk. Lassanként a hõség oly nagy lett, hogy az utasoknak
 5 XIII  |       szétnyilnak s a kátrány, melyet a hõség fölolvasztott, végig folydogál,
 6 XIII  |              már nem lehet behatolni. A hõség már sokat elrontott élelmiszereinkbõl;
 7 XX    |                  mint gondoltuk. A nagy hõség, melyet e vastag deszkáknak
 8 XXXII |        szélességi fokon alul vagyunk. A hõség napközben szerfölött nagy
 9 XXXIII|               borították el az eget s a hõség valamivel kisebb volt. A
10 XXXIII|                 társaikat is.~19‑ikén a hõség rendkívüli volt. Egy felhõcske
11 XXXIII|               betegség ellen.~20‑ikán a hõség épp oly nagy, a tutaj épp
12 XXXIII|                 áthatnak sátorunkon s a hõség által eltikkasztva, olykor
13 XXXIV |            sötétség, egész addig, míg a hõség vakító fényességû villámlásai
14 XXXVII|                visszatért az a tropikus hõség, mely miatt annyit szenvedtünk
15 XL    |              nem födöztem föl semmit.~A hõség folyvást igen nagy, sõt
16 XLII  |                maradni.~Mondtam, hogy a hõség tûrhetetlen ma. Annálfogva
17 XLII  | megkönnyebbülést érzünk, hanem nappal a hõség kiállhatatlan.~Minthogy
18 XLII  |                 folyton így emelkedik a hõség, azt kell következtetnünk,
19 XLV   |             egymásra, társaim meg én.~A hõség ma annál nagyobb, mivel
20 LI    |               ezen már túlmehessenek! A hõség tûrhetetlen. Izzó ólom ez,