Fejezet

 1 IV    |         lélek nyomorék testben, - szegény anyja lelke, ki meghalt,
 2 IV    |          kire, miért mosolyogna a szegény leány, kinek örökké úrnõje
 3 V     |           illeti, alig jelent meg szegény a hátsó födélzeten, rögtön
 4 XII   |           s bármily nevetséges is szegény asszony, megsajnálja az
 5 XVIII |        miss Herbey e szavaiban! A szegény fiatal leány, kinek nincsenek
 6 XXVIII|          néhány imát mondunk el a szegény asszony lelkéért s e sok
 7 XXXII |        ápolgatjuk, nem ér semmit, szegény fiatal ember napról‑napra
 8 XXXII | lemondással teljes életét, mely a szegény árvák osztályrésze. Két
 9 XXXIII|         hullámok közt.~Különben e szegény fiú bizonyosan mellbeteg
10 XXXIII|      volna bármily viszonyok közt szegény hadnagy, a gyógyszer nem
11 XXXIII|        Láttam, hogy miss Herbey a szegény beteg számára engedte át
12 XXXIII|           így szól hozzám:~- Ez a szegény napról‑napra jobban elgyöngül,
13 XXXVII|    irgalmasszívû fiatal leánynak.~Szegény fiú! Fölötte már kimondatott
14 XXXIX |         belõle... egy keveset!...~Szegény apa! Reszketek, mint valami
15 XLI   |      nyomom kezemet. Megértettem. Szegény Walter!~ ~
16 L     |         hogy mennyire összeaszott szegény Herbey kisasszony. Nem is
17 LI    |           arany! Arany van nálam!~Szegény õrjöngõ! A bank összes aranyával
18 LIV   |    hajóval sem találkozunk, akkor szegény társunk legyen az önök zsákmánya!...~
19 LIV   |         András is bízik, mint én. Szegény gyermek! Ha tudná, hogy