Fejezet

 1 IV     |      mellére lecsüggesztett fején. Soha sem nevet, legfölebb mosolyog
 2 IV     | megszorítva, - én nem felejtem! Én soha sem fogom elfelejteni! Uram,
 3 XIII   |           asszonyság nem hagyja el soha sem az egyiket, a másikba
 4 XVIII  |     elnevezte.~A következõ napokon soha sem mulasztottuk el meglátogatni
 5 XVIII  |        kicsi, de a fiatal leánynak soha semmi még oly nagynak nem
 6 XIX    |          újra be. Isten adja, hogy soha se érjen bennünket ez a
 7 XXI    |       bazaltsziklái közt, melyeket soha többé nem látunk s melyek
 8 XXX    |           öreg irlandi O’Ready még soha sem hagyott el magától:
 9 XXXII  |        gyöngül.~Letourneur Andrást soha sem tanultam jobban becsülni,
10 XXXIII |       csepp meleg folyadékot! Akit soha sem kínzott szomjúság, az
11 XXXIV  |         igazat, miss Herbey, engem soha egy mûvész hangja sem hatott
12 XXXVIII|       mivel a remény nem hagyja el soha az emberi szivet, gyakran
13 XL     |            is volnánk már emberek. Soha sem felejtem el ezt a jelenetet!~
14 XLVI   |            az esõ. Nem lehet tehát soha végkép kétségbeesnünk, hogy
15 LIII   |  szilárdsággal, milyet ez embertõl soha sem vártam volna, elolvassa
16 LIV    |          gyermekemet. Ne tudja meg soha, hogy...~Nem fejezi be mondatát
17 LV     |      atyját s átöleli karjaival.~- Soha! - kiált föl bõszülten. -
18 LVII   |         sors, nem bizonyos‑e, hogy soha sem felejtik el egymást?~