Fejezet

 1 I    |  szilárd és finom építésû jármû igazán az, aminek mutatja magát:
 2 IV   |          Andrástól jövök éppen. Igazán derék fia van, Letourneur
 3 VIII |      lékek légmentesen elzárva? Igazán, ha egy ellenséges csoportot
 4 X    |       ég segítsen rajtunk, mert igazán mi magunktól nem birunk
 5 XIII |       részletet» elfelejtettük. Igazán nem tudom, vajjon nem volna‑
 6 XVIII|         a hajója elindításán!~- Igazán, András, - kiáltottam föl
 7 XVIII|      meg.~Ha rátekint az ember, igazán azt mondaná, hogy mûépítészeti
 8 XVIII|       zengenek a szél fúvására. Igazán boldogok vagyunk, hogy így
 9 XXI  |      biztos helyre volt letéve. Igazán szerencse, sõt a gondviselés
10 XXXII|  Mindamellett azonban a helyzet igazán javult, mióta elhagytuk
11 XXXII|         alatt.~- Édes Andrásom, igazán úgy van, - viszonzám.~-
12 XXXII|     fogtunk, olyan falánkok.~Ez igazán csodálatraméltó halászat,
13 XXXIV|      sem hasonlítható hangja.~- Igazán mély basszus, - mondom nevetve.~-
14 XXXIV|    basszus, - mondom nevetve.~- Igazán, - szólt András, - s bárcsak
15 XXXIX|  kérdezik magukban, én vagyok‑e igazán, aki így beszélek.~Néhány
16 XLII |   vitorlavászonnal befödték is, igazán egészen langyosmeleg.~Egészben
17 XLIII| Róbertre.~- Most, - így szól, - igazán egy hajót vettem észre!~
18 XLV  |    gõzfelhõk emelkednek föl, de igazán azt hiszem, mindenütt eshetik,