Fejezet

 1 IV     |          vele.~Kurtis Róbert elmond nekünk egyetmást azon utasok felõl,
 2 VII    |       árapályunk lesz ezen a napon. Nekünk, akik a nyilt Óceánon úszunk
 3 VII    |             apálynak a tüneményeit, nekünk mindegy; hanem a szárazföld
 4 XIII   |         most ledöntve hevernének és nekünk végünk volna.~Kurtis Róbert
 5 XIX    |           akadály nélkül végbement. Nekünk is sorban szivattyúzni kellett,
 6 XXI    |          szólt Daoulas, - az eltart nekünk egy hónapig! Nem lehetne
 7 XXXI   |            táplálkozás is elég lesz nekünk. Ami a pálinkát illeti,
 8 XXXVI  |           alatt mennyi kárt okozott nekünk, mennyi helyrehozhatatlan
 9 XXXVIII|           Ha még egyszer osztanának nekünk olyan darabka kétszersültet,
10 XLI    |          beszélgetünk s úgy látszik nekünk, lehetetlen, hogy másodszor
11 XLII   |          lehet. Úgy látszik, mintha nekünk az egész földgömb csak vízbõl
12 XLIII  | nyomorultnak még halála sem használ nekünk!~Mindnyájan ismerjük a helyzetet,
13 XLIII  |             valami támpontot remél. Nekünk ez a zászló a szalmaszálunk!~
14 XLV    |            irgalmas Isten majd küld nekünk megint újabb felhõket, melyek
15 XLV    |           melyek ismét vizet hoznak nekünk!~Aztán az a víz sem vesz
16 XLVI   |             rohanna, a nélkül, hogy nekünk valamit használna.~Megjegyzem
17 XLIX   |   legborzasztóbb kínszenvedést okoz nekünk, nem az éhség, hanem a szomjúság.