Fejezet

 1 XVII  |            Az eleségtár fölügyelõje Hobbart, ép úgy végzi szokott szolgálatát,
 2 XVII  |             menetét folytatná. Ez a Hobbart alázatos, képmutató személy,
 3 XXX   |            az eleségtár fölügyelõje Hobbart, a néger szakács Jynxtrop,
 4 XXXIX |            a nélkülözéseket közülök Hobbart mester, a volt eleségtári
 5 XL    |    eleségtár‑mesterünket illetõleg. Hobbart folytatta ugyan sóhajtozásait,
 6 XLVI  |             Most már mindent értek. Hobbart sajátságos helyzetét, aránylag
 7 XLVI  | haldokoltunk! Ah! gazember!~De nem! Hobbart nagyon okosan tette. Elismerem,
 8 XLVI  |        annál jobb neki... és nekem.~Hobbart nem így érti. Megragadja
 9 XLVI  |             mert úgy hallom, mintha Hobbart azt mormogná fogai közt:~-
10 XLVII |            reggelt! Mit fog mondani Hobbart? Azt képzelem, hogy joga
11 XLVII |           ha elbeszélem, hogyan élt Hobbart, míg mi majd meghaltunk
12 XLVII |           teste. Az akasztott ember Hobbart, az eleségtári felügyelõ.
13 XLVII |        szikrája benne!... Egyébként Hobbart valóban meghalt s teste
14 XLVII |         hozzá e szerencsétleneknek! Hobbart meghalt! Õk nem ölték meg!
15 XLVII |       kikerülik e borzasztó halált!~Hobbart a rejtve tartogatott tápszerek
16 XLVIII|            Most már világos, hogy a Hobbart tetemeit valaki a tengerbe
17 LV    |              Én vetettem a tengerbe Hobbart holttestét! Engem, engem