Fejezet

 1 IX     |         minket illet, az más; én érzem, hogy a tûz, ahelyett, hogy
 2 XII    | hatalmasabbak, mint én vagyok, s érzem, hogy nem birok velök megmérkõzni...
 3 XIV    |  parancsoló hangon.~De már késõ. Érzem, hogy egy óriási hullám
 4 XXIV   |          egyetlen végsõ percben! Érzem, hogy a födélzet lehajlik
 5 XXXVIII|      nincs többé semmi!~Estefelé érzem, hogy rettenetesen korog
 6 XXXVIII|        pillanatig küzködtem így, érzem, hogy nem bírom már tovább
 7 XXXIX  |     Herbey kezét nyujtja nekem s érzem, hogy sovány újjai gyöngén
 8 XXXIX  |         elfojtott harag rezgését érzem s valami vadság villan föl
 9 XXXIX  |     dobog, majd megszakad? Ekkor érzem, hogy Letourneur úr egy
10 XXXIX  |         kétszersültet a kezemben érzem, kevésbe múlik, hogy szájamhoz
11 XLIV   |           mintha élõ lény volna.~Érzem, hogy szívem mily hevesen,
12 XLV    |     öntözi, megáztatja ajkamat s érzem, hogy lecsepeg egészen torkomba!
13 XLVI   |      Végre itt a nyom, követem s érzem, hogy most egyenest a tárgy
14 XLIX   |     legborzasztóbb halállal?~Úgy érzem, mintha sûrû köd ereszkednék
15 XLIX   |        miss Herbey borogatta; de érzem, hogy már csak rövid idõm
16 LII    |      tízen, én meghalok.~Valóban érzem, hogy szenvedéseimnek végéhez
17 LV     |         percig! - szól s hangján érzem a megtörhetlen erélyt, -