Fejezet

 1 IV     |         mindig a zsebeiben s két kezét szüntelen bedugja. Dölyfös,
 2 XII    |         szót sem felelt s miután kezét végig húzta homlokán, mint
 3 XXVIII |  napkeltekor, megfogtam a halott kezét, mely már hideg volt; tagjai
 4 XXXII  |       rajta. Néha megfogja a fia kezét s egész órák hosszáig kezében
 5 XXXVIII|    megragad egy baltát, fölemeli kezét és sujt.~De Owen félreugrik
 6 XXXIX  |          Megigértem. Miss Herbey kezét nyujtja nekem s érzem, hogy
 7 XXXIX  |             Uram, - mondom neki, kezét megfogva, - ne essünk kétségbe.
 8 XXXIX  |         Megragadom Letourneur úr kezét... Alig bírok szólni. Csak
 9 XLII   |          az árboc szárnyrúdján s kezét kinyujtja kelet felé a láthatár
10 XLV    |        úr esdeklõleg nyújtja föl kezét a könyörtelen ég felé.~Hallgatom,
11 XLVIII |     mellém. Zsebeibe dugja a két kezét, de én eltalálom, hogy töltött
12 LII    |           szeretném egy jó barát kezét megszorítni. Kurtis Róbert
13 LII    |          vánszorgok s megfogom a kezét. Kurtis Róbert megért engem,
14 LIII   |       ismerek.~Ott áll sápadtan, kezét kinyujtva, õsz haja lecsügg
15 LIII   | kormányos. Letourneur úr bedugja kezét a kalapba. Kihúz egy cédulát,
16 LIV    |          egyebet. Megfogja atyja kezét. Az öregnek arca nyugodt,